Tonya Hurley: The Blessed (Az Áldottak)

2012. október 3., szerda

Hogy akadtam rá: Tonya Hurley rajongó vagyok.
Sorozat: The Blessed trilógia 1. része.

Úgy általában az egészről: Lucy a tipikus partilány, aki bár nem gazdag, bekerült ebbe a társaságba, és mindent megtesz a hírnévért és azért, hogy beszéljenek róla, akár a barátait is beköpi a blogger ismerősének. Abortuszod volt, mert véletlen terhes lettél? Lucyt ez sem készteti könyörületre, és kitereget bármit, mert ebben a világban vagy ő bukik el, vagy az egyik vetélytársa.
Cecilia elszökött otthonról, mert a szülei nem díjazták, hogy zenész akar lenni. Bár nem híres együttesben játszik, de van néha munkája, és ugyan kit érdekel, ha néha kihasználják a férfiak, ha legalább egyedül, önállóan él.

Agnes katolikus iskolába jár, az édesanyja egyedül neveli, mert a szülei elválltak. Az édesanyja elvárja, hogy tökéletes legyen, de Agnest inkább az igaz szerelem keresése köti le.

Ők hárman mind a sürgősségin találják magukat Halloween estéjén, Lucy túladagolás, Cecilia fulladás és Agnes öngyilkossági kísérlet miatt. Mindhárman az életük mélypontján vannak, és ekkor érkezik Sebastian, a rejtélyes fiú, aki egy-egy régi, díszes karkötőt ad nekik. A lányok bár nem tudják mi, de érzik, hogy valami megváltozott bennük. Az eddigi reményvesztett beletörődésüket felváltja valami öntudatos érzés, ideje kiállni magukért, és rendbe tenni az életüket.

A Szellemlány befejező része óta vártam ezt a regényt, mert Tonya Hurley írásába egyszerűen beleszerettem. Aztán egyre csak érkeztek erről a kötetről külföldön a negatív kritikák, mindegyik két dolgot emelt ki főleg: a karakterek utálatosak és a történet bonyolult, nem lehet érteni, miről szól. Nos, ettől az az elvárásom támadt, hogy majd ilyen nagyon művészi, nagyon ködös valami lesz. Hát nem az. Meg kéne már tanulnom, hogy ahol nem az átlagos, rózsaszín, szép, kis tini fantasy sablon van, azt nem fogja mindenki értékelni. Nem zavar, persze, ha valaki csak szépet és kedveset akar olvasni, mert ízlések és pofonok, meg hát hangulat is kell hozzá. Ezzel nincs gond, csak főleg külföldi értékeléseknél láttam, hogy ha valami ifjúsági fantasynak van reklámozva, abban nem lehet mentális betegség, alkoholizmus, és egyéb valós, komoly problémák, mert nem tudják a kettőt összekötni az olvasók. Még mindig nem értem ezt, hogy ha ifjúsági és fantasy egy könyv, az miért feltétlenül azt az érzést kelti az emberekben, hogy ez romantikus, mindenki boldog könyv lesz. Minden könyv más és más, és igazán, még ha boldog és/vagy keserédes vége is kell hogy legyen az ifjúsági regényeknek, akkor sem értem, miért kell általánosítani. Tehát ez a könyv nem sablon! Aki egy kellemes, aranyos újramesélésre vágyik, mert ez a szentek életének átdolgozása, az ne itt keresse. Amúgy is, a szenteknek nem volt szép élete és mártírhalált haltak…

Ebből következik, hogy ez a könyv végtelenül sötét hangulatú. Nem egy olyan nagyon sírós-depressziós, de például Agnesen kívül, nincs nagyon a többieknek családja. Olyan problémákat érint a könyv, mint a tinédzserterhesség, abortusz, alkoholizmus, nemi erőszak, vérfertőzéses nemi erőszak, öngyilkosság és mindenféle mentális betegség. A könyv egy része a kórház elemosztályán játszódik, ami rémesen hangulatos és még egy pedofil sorozatgyilkos is előkerül. Akit ezek a témák kismértékben zavarnak, az messze maradjon ettől távol. De nincs olyan részletesen leírva, hogy ne lehetne 16 éven felüliek kezébe adni, viszont tényleg ráfér egy korhatár, mert ez nem egy szép regény. Az életet mutatja be, a mostani kort, úgy ahogy van a sztárimádatával, a twitter-facebook őrülettel, és hogy ebben az elveszett és romlott világban, vajon milyenek lennének a modernkori szentek.

A könyv javarészt erről szól, hiszen négy szentet emel ki, és az ő életüket ülteti át modern körülmények közé. Aki nem ismer a szentek életét (én se tettem, kivétel a névadómét), azoknak is ajánlom, mert el van mindegyik magyarázva. Tehát a főkérdése a könyvnek ez, hogy mit is lehetne nyújtani ebben a modern, technikával teli világban, amitől valaki vezető és inspiráló ember lesz, nem feltétlenül vallási értelemben, de hogy valami jó dolgot adjanak hozzá a világhoz. Ezek mellett persze a hit kérdését is feszegeti, a „főgonoszunk” egy pszichológus, aki megtestesíti a vak tudomány álláspontját, akik semmit nem képesek elfogadni, csak azt, amit látnak, tesztelnek. Így a könyvben felvetődik a vallás és természettudományok állandó harca. Nem igazán foglal állást Hurley, nem mondja, hogy egyik rossz, vagy a másik, de azért kifejti, hogy fontos valamiben hinni, és nem az a lényeg, hogy miben, nem attól leszünk jó emberek, hanem ha megpróbálunk azok lenni a hitünk segítségével. Egyik szereplő sem vallásos, még a katolikus iskolába járó Agnes sem, de megtalálják azt a meggyőződést a könyv folyamán, ami majd a későbbi életükben segítségre lehet.

A könyv ezért lehet sértő talán egyeseknek, mert a három főszereplő lány tele van karakterhibával, tettek rosszat, (Agnes mondjuk nem annyira), követtek el hibákat, és mégis ők a szentek. Ezzel inkább azt mutatja be Hurley, hogy bármennyire lent vagyunk, van kiút, és kicsit közelebb is érzi magát az ember egy nem tökéletes karakterhez, hogy talán mi is tehetünk valamit a nagy jó érdekében, nem kell ahhoz makulátlannak lennünk, mindig van esély rá, hogy megbánjuk bűneinket és helyre tegyük a hibáinkat.

Maga a regény viszont nem izgalmas, ez hangulat könyv inkább. Tehát nincs benne csavar, van viszont benne egy kis agyjáték, de ez is csak a felétől, bár engem nem zavart, teljesen lekötött. A feléig a karakterek életét látjuk, meg őket ismerjük meg, szép lassan rájönnek, hogy a sürgősségin eltöltött este óta valami megváltozott bennük. Ezen felül még két részre lehet osztani a könyvet (és három részre is van ám tagolva a szöveg, plusz egy, de az csak egy vers): a lányok bent ragadnak vihar idején egy templomban, és később pedig a végjáték. Ezt a három részt akár lehet párhuzamnak is venni arra, hogy milyen az, amikor az ember először felismeri a hibáit, megküzd velük, rájön, elismeri magának, hogy milyen, és utána már egyből megváltozik. Tehát nem muszáj teljesen konkrétan venni a szöveget, hogy mi történik, szólhat egyszerűen csak a hibáink elfogadásáról és azoknak a jóvá tételéről.

A könyv fura pontja talán, hogy kétféleképpen lehet értelmezni. A) az egész tényleg csak arról szól, hogy mentális betegek szaladgálnak körbe-körbe, és szenteknek képzelik magukat, de mindezt jó indulattal és a fentebb kifejtésem tartamilag ugyanúgy érvényes. B) tényleg Isten választotta ki őket. Ezt a végén sem igazán lehet eldönteni 100%-osan, viszont nagyon ügyesen úgy vezeti az egészet Hurley, hogy egyik percben úgy véltem, hogy tényleg csak hallucinálnak, a másik percben akár azt is elhittem volna neki, hogy a pszichológus maga az Ördög és a Világvégét akarja elhozni.

A romantikáról is essen szó, hiszen a fülszöveg nagyon félrevezető, azt mutatja, mintha mindhárom lány ezért a szexi Sebastianért harcolna. Igaz, hogy mindhárman vonzódnak hozzá, mert helyes és rejtélyes, és azonnal meg is védik mindenki ellen, de egyáltalán nem nyálas a könyv, és sajnos nem is túl romantikus, pedig annyira szenvedett már mindegyik hős, hogy ha úgy döntöttek volna, hogy mindannyian együtt élnek, azt is elfogadtam volna. Tehát Sebastiant magát én csak a hittel való viszonyuknak tudtam jelképnek venni, és hogy ő az, aki tükröt állít eléjük, amolyan belső hangként hat a lányokra.

A karakterekkel nem volt semmi gondom, és már említettem, hogy mindenkinek van hibája, de még őket emelték ki negatív kritikákban. Igaz, hogy Lucy nem éppen egy kedves ember az elején, de már az első nézőpontjaiból látjuk, hogy az anyja és az apja miatt ilyen, és hogy a körülmények miatt lett ennyire önző, mert senki nem törődött vele, és ezért nem bízik senkiben. De mint feljebb is írtam, ez a könyv karakter vezérelte, tehát mindannyian sokkal szimpatikusabbak lettek a végére, habár az én az elején sem utáltam őket, és nagyon szurkolok nekik, hogy bár hiába arra törekszenek, hogy modern szentek legyenek, ne haljanak már meg a következő részekben. Valamiért ez az előérzetem, hogy Hurley még össze fogja törni a szívemet.

Szóval azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a morbid sztorikat, és valami elgondolkodtató, sötét hangulatú regényre vágynak. Ez abszolút nem könnyed kikapcsolódásra való, hiszen a nehéz témák mellett van egy olyan őrült jelenet, ahol annyira örültem, hogy nappal olvastam a könyvet, és utána mesekönyvet kellett olvasnom, hogy helyrerázódjak.



Kedvenc karakter: Agnes, Sebastian

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, az őrület

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Simon & Schuster

Kiadás dátuma: 2012. szeptember 25.

Oldalszám: 416 oldal

4 megjegyzés:

Luca írta...

hű, ez a trailer eszméletlenül jó lett. Azt hiszem, még egy könyv, ami repülhet a listámra.

Auru írta...

Most már tökre kíváncsi vagyok rá. Szerintem megveszem.

Névtelen írta...

Mikor fog meg jelenni magyarul ? :)

Gigi írta...

@Névtelen: Szerintem soha. :) De reménykedni lehet.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.