Ugrás a fő tartalomra

Cressida Cowell: How to Train Your Viking, by Toothless The Dragon (Így neveld a vikingedet, írta: Fogatlan, a sárkány)


Hogy akadtam rá: Az első részből van film, és már tévésorozat is.
Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat kiegészítő kötete.

Úgy általában az egészről: Elérkezett az idő, hogy a viking palánták Éjszakai Vadászversenyen bizonyítsák be, hogy jól kiképezték a sárkányaikat. Fogatlan a legkisebb sárkány, akit valaha ember látott, de annál nagyobb az egója, és köszöni szépen, ő a legjobb vadász a vidéken, de ó, jajj, egy másik sárkány tőrbe csalta, és lehet, hogy Hablatyot és mindenki mást is cserben kell hagynia.
Mivel a The Blessed kicsit kikészített, úgy gondoltam, kell valami cukros mesekönyv a gyermeki lelkemnek, és hát az Így neveld a sárkányodat következő kötetei állítólag már sötétebb hangulatúak, ezért előkaptam ezt a 76 oldalas kis szépséget, hátha itt megtalálom, azt amit keresek, és igen, így lett!

Nem nagyon lehet erről, mit írni, hiszen hiába 76 oldal, ugye ez illusztrált mesekönyv, tehát a szöveg még kevesebb. Az első és a második rész között játszódó, apró történet most éppen Fogatlan, a kedvenc antihősünk szemszögéből.

Kellemes volt látni, hogy Fogatlan bármennyire is tagadja, még a könyvsorozat elején is, hogy kedveli Hablatyot, a belső szemszögéből látszik, hogy mindez nem igaz, és hogy az arrogáns külső, egy igazi, érző szívet takar. És úristen, az utolsó mondata a könyvnek, az annyira aranyosan szíven ütött, és innen látszik, hogy Cowell zseniálisan tud bánni a szavakkal, és mindig ettől azt kívánom, bárcsak írna ifjúsági vagy akár felnőtt témában is.

Ez a tehetsége abban is megmutatkozik, hogy egyszerűen fogalmazva, nagyon nagy életigazságokat tud megfogalmazni, amit nem csak a gyerekek tudnak értékelni. Ebben a részben például az iskolai bántalmazás volt kiemelve. Ezek mellett pedig ilyen és ehhez hasonló gondolatok merültek fel: minden ember fél valamitől, és milyen ezt leküzdeni, és a már megszokott előítéletekkel való küzdelem.

Ugyanakkor előkerülnek egy új fajta sárkányok a Sötétlélegzetek, amiknek olyan gyönyörű leírásuk van, amitől egyből az jutott eszembe, hogy nem gonosz lények ők, hanem hasonlatok az elveszett emberekre, akiknek nincs boldogsága, átestek valami szörnyű dolgon, és a fényt keresik mindenáron, akár rossz eszközökkel az életükben.

Aranyos kis közbeékelt rész, és kivételesen nem érzem itt a pénzlehúzást, hogy csak azért született volna meg ez a kiegészítő kötet. Ugyanolyan aranyos, kellemes, mint a többi rész, talán még egy kicsit rózsaszínűbb is.

Kedvenc karakter: Hablaty, Fogatlan

Ami kifejezetten tetszett: a vége :)

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Hodder Children's Book

Kiadás dátuma: 2006. február 16.

Oldalszám: 76 oldal

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú...

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...