Ugrás a fő tartalomra

Cressida Cowell: How to Train Your Viking, by Toothless The Dragon (Így neveld a vikingedet, írta: Fogatlan, a sárkány)


Hogy akadtam rá: Az első részből van film, és már tévésorozat is.
Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat kiegészítő kötete.

Úgy általában az egészről: Elérkezett az idő, hogy a viking palánták Éjszakai Vadászversenyen bizonyítsák be, hogy jól kiképezték a sárkányaikat. Fogatlan a legkisebb sárkány, akit valaha ember látott, de annál nagyobb az egója, és köszöni szépen, ő a legjobb vadász a vidéken, de ó, jajj, egy másik sárkány tőrbe csalta, és lehet, hogy Hablatyot és mindenki mást is cserben kell hagynia.
Mivel a The Blessed kicsit kikészített, úgy gondoltam, kell valami cukros mesekönyv a gyermeki lelkemnek, és hát az Így neveld a sárkányodat következő kötetei állítólag már sötétebb hangulatúak, ezért előkaptam ezt a 76 oldalas kis szépséget, hátha itt megtalálom, azt amit keresek, és igen, így lett!

Nem nagyon lehet erről, mit írni, hiszen hiába 76 oldal, ugye ez illusztrált mesekönyv, tehát a szöveg még kevesebb. Az első és a második rész között játszódó, apró történet most éppen Fogatlan, a kedvenc antihősünk szemszögéből.

Kellemes volt látni, hogy Fogatlan bármennyire is tagadja, még a könyvsorozat elején is, hogy kedveli Hablatyot, a belső szemszögéből látszik, hogy mindez nem igaz, és hogy az arrogáns külső, egy igazi, érző szívet takar. És úristen, az utolsó mondata a könyvnek, az annyira aranyosan szíven ütött, és innen látszik, hogy Cowell zseniálisan tud bánni a szavakkal, és mindig ettől azt kívánom, bárcsak írna ifjúsági vagy akár felnőtt témában is.

Ez a tehetsége abban is megmutatkozik, hogy egyszerűen fogalmazva, nagyon nagy életigazságokat tud megfogalmazni, amit nem csak a gyerekek tudnak értékelni. Ebben a részben például az iskolai bántalmazás volt kiemelve. Ezek mellett pedig ilyen és ehhez hasonló gondolatok merültek fel: minden ember fél valamitől, és milyen ezt leküzdeni, és a már megszokott előítéletekkel való küzdelem.

Ugyanakkor előkerülnek egy új fajta sárkányok a Sötétlélegzetek, amiknek olyan gyönyörű leírásuk van, amitől egyből az jutott eszembe, hogy nem gonosz lények ők, hanem hasonlatok az elveszett emberekre, akiknek nincs boldogsága, átestek valami szörnyű dolgon, és a fényt keresik mindenáron, akár rossz eszközökkel az életükben.

Aranyos kis közbeékelt rész, és kivételesen nem érzem itt a pénzlehúzást, hogy csak azért született volna meg ez a kiegészítő kötet. Ugyanolyan aranyos, kellemes, mint a többi rész, talán még egy kicsit rózsaszínűbb is.

Kedvenc karakter: Hablaty, Fogatlan

Ami kifejezetten tetszett: a vége :)

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Hodder Children's Book

Kiadás dátuma: 2006. február 16.

Oldalszám: 76 oldal

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige