Ugrás a fő tartalomra

Lisa Jane Smith: Bájolók


Hogy akadtam rá: Fogadásból olvasom.
Sorozat: A Night World 3. része
Úgy általában az egészről: Thea és Blaise Harman unokatestvérek, gyönyörűek, kívánatosak, az egész világ a lábuk előtt hever, csak mert boszorkányok. Csak éppenséggel Blaise-nek van az a szokása, hogy magába bolondítja a fiúkat, mert hát emberek, azok kis férgek, nem jók semmire, és nyugodt szívvel veszi rá őket bűncselekmények elkövetésére, például, hogy felgyújtsák az iskolát. Ám őket is kirúgják ezért minden iskolából (hogy vezetik rájuk vissza a bűncselekményt? Én sem tudom.) Így kerülnek a nagyijukhoz, akitől utolsó esélyt kapnak, ő az egyik legnagyobb boszorkány a Földön, és eleve mindenki fél tőle, de Blaise nem bírja ki, és beleveti magát a bajkeverésbe, csak éppen azt a fiút szúrja ki magának, akibe Thea beleszeret, ahogy meglátja. És miután megmenti a fiú életét, már az esküvőt tervezik. Ezért Thea kénytelen úgy tenni, hogy maga akar játszadozni a fiúval, hiába is halálbüntetéssel jutalmazott dolog az emberekkel való kapcsolat.
Üdvözöllek a boszorkányok világában, kerülj beljebb, a nevem Thea, és bemutatom az én fenomenális életemet! Itt minden csupa móka és szórakozás, és csak két dologért jár halálbüntetés, ha elárulod a természetfelettiek titkát az embereknek, illetve ha össze akarsz velük jönni. Mi, boszorkányok, annyira rejtélyes, és teljesen idegen nép vagyunk, hogy hiába élünk az emberek között, hiába járunk emberi iskolába, nem tudjuk, miről lehet velük beszélni. Egyáltalán beszélnek az emberek? De mégis, annyira, de annyira megtévesztő lehet az emberek külsője, hogy vigyázz, nehogy véletlenszerűen elkezdj nekik varázsige hozzátevőkről beszélni, amikor nem is arról kérdeznek, mert az ugye, büntetendő. (Nem mintha én megtettem volna ezzel a szexi fiúval, akit két napja ismertem, dehogy!) Mi, boszorkányok, annyira nem értjük az embereket, hogy nem tudunk táncolni, csak a saját boszi-táncunkat. (Gigi megjegyzése: Biztosan annyira más az izomfelépítésük, és annyira nem származnak semelyik kultúrából, illetve nem akarnak sehova beilleszkedni, hogy véletlen se tudnak semmi mozgást improvizálni.) De nem baj, mert az emberek között is mindenhol felismeri egymást két természetfeletti, mert fekete virágos kitűzőket hordunk, és azt firkálva tudhatjuk, hogy mi egyek vagyunk, persze, ez levédett cucc, véletlen sem fordulhat elő, hogy valaki poénból le mer rajzolni egy fekete virágot, aki nem természetfeletti, hogyan jutna ilyen bárkinek eszébe. Ezen kívül annyi kell, hogy boszi legyél, hogy jó sokszor káromkodj régi istenek nevére, és furán nézzél az emberekre, MERT ŐK FÉRGEK.

Hadd meséljek egy kicsit a lélektárs törvényről, ez egy rég elfeledett dolog. Régen bárki első ránézésre szerelmes lett élete párjába, és nem kellett ismerned sem, mert a szerelem nem ezen múlik, hanem a lángoló és elektromos kisüléses érzéseken. Bár kevesen vagyunk boszorkányok, sosem pároztunk emberekkel, mert tiltott, és aki azt meri feltételezni, hogy vérfertőztünk, azt undorító, és nem többnejűség sincs, egyszerűen csak úgy megoldottuk minden logika nélkül. De mostanában a lélektárs törvény egyre többször hoz össze minket emberekkel, de erről senki sem beszél, kivétel az unokatestvéreim, lásd az ő könyvüket további részletért: Ashék könyve és James könyve. Az én lélektársam a legszexibb, legsportosabb (nyolc sportágban Olimpiai bajnok a kis édi mogyorószemem), minden lány rá van indulva, és orvos akar lenni, de ugyanakkor iszonyat félénk, csak velem szokott beszélni. Annyira tökéletesen cukkancs! Jobb, mint egy kiskutyát megölelni! (Gigi megjegyzése: utóbbi sajnos szó szerinti idézet a könyvből.) Olyan helyes, hogy még a belső szerveim is úgy tekeregnek attól, ha ránézek, olyan, mintha egy madarat csalogatnának le a fáról. (És sajnos ez is idézet.) És annyira édes, ahogy követ és bámul engem, ha akarom, ha nem, hát mi ez, ha nem igaz szerelem? ÉS! Hogy bebizonyítsam igaz szerelmem, megmentettem az alultáplált tengerimalacát. Két nap után pedig már ott tartottunk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni, ezért, mint a hősi harcos istennőink és felmenőink, feláldoznám bármikor a családomat érte. Mi? Magamat? Azt neeeem, hát akkor, hogy kekszelnék vele?! Nem veszitek észre, hogy minden szerettem feláldozása mekkora szent dolog?! Szóval olyanok vagyunk, mint a hattyúk, örök életre elkötelezettek tizenévesen, mert EGYMÁS LELKÉBE LÁTTUNK! És mindenki látja, hogy szerelmes vagyok, mert úgy nézek a pasimra, mint egy kutyára szoktam.

*Gigi átveszi a szót, miután majdnem megfulladt a nyáltengerben*

Igazság szerint ez is olyan Smith-kisregény, mint a többi, ergo nem szól semmiről. Adott két bál (!), egymás után (!), és ennyi. Találnak egy halottat az iskolában, kitaláljátok, miről beszél mindenki? Igen, A BÁLI RUHÁKRÓL! Olyan logikai bukkanók vannak benne, hogy nem is értem, hogy tudták kiadni: mindenkit el tudnak bájolni, de persze az iskolaigazgatókat sosem, és kirúgják őket, ugyanakkor ez semmit nem jelent, és ugyanúgy mehetnek szép egyetemre… Véletlen mindkét unokatestvér szülei meghaltak, nem lehet tudni miért, minek, és nem is lényeges, hiszen ebben a könyvben se karakter, se érzelmi mélység, ahogy azt már megszokhattuk. Viszont annál több hülye helyzet, orbitálisan nagy baromságok, szóval a könnyes kacagás garantált az olvasónak a „bárosonyos szemű,” „magányos profilú” boszorkányokról és emberekről szóló történeten.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: lehet rajta röhögni

Ami nem tetszett: HÁHÁ, AZ EGÉSZ!

A történet: 2/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 1/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2012. október

Oldalszám: 212 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril...

Kass Morgan: The 100 - A kiválasztottak

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között, aztán készült belőle tévésorozat. Sorozat: A The 100 1. része. Úgy általában az egészről:  Clarke egy olyan városszerű űrhajón él, ahol minden bűnért halál jár. Kivéve ha kiskorú vagy, akkor bezárnak, és a tizennyolcadik születésnapodon kapsz egy tárgyalást. De Clarke tudja, hogy hiába, ez már csak látszat, ugyanis az elmúlt években mindenkit kivégeztek, ezért is gondolja, hogy lejárt az ideje, amikor a főorvos meglátogatja. Aztán rá kell jönnie, hogy a hajó Főkancellára titkos projektbe kezdett, és 100 fiatalkorú börtönre ítéltet küld a radioaktív Földre, ami egy nukleáris háború után lakhatatlanná vált. Clarke-nak amúgy sincs mit vesztenie, mert a szüleit kivégezték és az egészről a legjobb barátja, Wells tehet. Wells pedig megpróbálta felgyújtani az egyetlen Földről megmentett fát, hogy a lehető leglátványosabb bűnt kövesse el, hogy az apja, a Főkancellár ne tudja ne Clarke után küldeni az öngyilkos küldetésre, mer...

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...