Ugrás a fő tartalomra

Carolyn MacCullough: Once a Witch (Egyszer boszorkány)

Hogy akadtam rá: Cassandra Clare (kedvenc íróm) ajánlása található a könyvborítón. :) Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz.

Várható magyar megjelenés: Nem tudok róla, hogy megjelenne magyarul.

Úgy általában az egészről: Adott nekünk Tamsin Greene, aki köszöni szépen tökéletesen elvan a bentlakásos suliban Manhattanben és örül, hogy szobatársával és barátjával lehet, Agathával, és a legfőbb, hogy minél távolabb legyen az otthonától, amit ő csak "Hellcraternek," azaz Pokollyuknak hív. Hogy miért is olyan rossz főhősünknek ott? Van egy elbűvölően gyönyörű nővére, aki szőke hajú, stb, és mindenki imádja. Mellesleg pedig, mindenki boszorkány a családban, mindenkinek megvan a maga Képessége (fagyasztás, tűzlabdák, gyors mozgás, időjárás irányítás, az emberek befolyásolása), és a család dolgot épp ezért nagyon komolyan veszik. A nagymama irányítja ezt az egész családi boszorkányság ügyet, ő hozza a döntéseket, és Tamsin nagyon Tehetséges nővére, Rowena a várományos a családvezetési szerepre. A lényeg, hogy nagyi bizony jövőbe lát és megjósolja Tamsin születésekor, hogy ő lesz a legerősebb az egész családban. Mindenki izgatottan várja a 8. születésnapját főhősünknek, ugyanis ekkor mutatkozna meg a képessége... Érkezik a nagy nap és nyomtalanul el is múlik, a család pedig próbál nem beszélni róla. Akik eddig jóban voltak Tamsinnal, főleg unokatestvérei, elhúzódnak tőle, hiszen ő a csodabogár, a család szégyene, akinek nincs semmilyen ereje. Nah, pont ezért szereti a nyüzsgő várost, a boszorkányságtól jó távol.

Sajnos viszont hétvégére és ünnepekre haza kell látogatni és nem mellesleg most lesz a nővére eljegyzési partija is. Tamsin átvette nagyanyjától egy időre a család könyvesboltot, legalábbis ezt a munkát azért még rábízzák, és Tamsin szerencséjére (vagy nem) betéved egy helyes, fiatal professzor az egyik egyetemről, hogy neki bizony segítség kéne. Meg kellene keresni egy családi örökséget, egy órát, amit 1887-ben vesztett el a családja szerencsejátékon. A professzor, Alastair, csak annyit tud, hogy egy bizonyos Rowena Greene tudna neki segíteni, mert azt hallotta, neki van tehetsége az ilyen dolgokhoz. Mivel Tamsin végre úgy érzi, hogy bizonyíthat a családjának elvállalja a feladatot, és újonnan hazaérkezett régi legjobb barátjával, Gabriellel neki vág az időutazásos kincsvadászatnak.

A könyv megérdemli az öt pöttyöt bőven. Szép, összeszedett, megszerkesztett kis sztoriról van szó. Az időutazás miatt a paradox kis problémák felvetődnek, amiket én eleve külön szeretek. A humor is kifogástalan, és a karakterek is szerethetőek, főleg a mindent tudó nagyi. :) Amit kiemelnék, hogy reálisan ábrázolja a világot (a háttérben elfut egy-két hajléktalan, a főhősöknek hamis személyijük van, hogy be tudjanak menni szórakozni, a főhős iszik és dohányzik, no persze mértékkel). Tetszettek a jóslatok, a meghatározott dolgok, ilyesmi.

Viszont a történetnek nagy potenciálja van, hogy valami szomorúbb vége legyen, illetve, hogy nagyobb szomorú esemény, nagyobb döntés legyen benne, hiszen ezt is sulykolják, hogy a főhős borzalmas választás előtt áll. Az epilógus pedig nem zárt, ott gyülekeznek a sötét felhők. Remélem, hogy ennek lesz folytatása, bár eddig csak egyke regényként van fent adatbázisokban, mert mindenképpen megérne egy második részt. Sőt! Akár többet is. :)

Kedvenc karakter: A Nagyi. :D

Ami kifejezetten tetszett: Időutazás.

Ami nem tetszett: én azért kijátszottam volna a szomorú kártyát

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

  1. Ilyenkor vagyok szomorú, hogy nem jelenik meg magyarul illetve azért is mert még nem tudok jól angolul, hogy neki merjek kezdeni :(

    VálaszTörlés
  2. Hát reménykedni lehet, meg zaklatni a kiadókat. :) Most úgy is nagyon ráálltak erre a young adult fantasy témára.

    VálaszTörlés
  3. Ez igazán megjelenhetne magyarul is. :S

    VálaszTörlés
  4. A Kelly Kiadó biztos ráharapna ha szólna nekik valaki.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú...

Cassandra Clare: City of Bones - Csontváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Várható magyar megjelenés: Könyvmolyképző kiadó - november, december ??? Úgy általában az egészről: IMÁDOM! IMÁDOM! És megint csak IMÁDOM! Miután kiüvöltöztem magam belevágok a kritikába. Az egész egy idézettel kezdődik, Clare imádja a verseket és a Bibliát, néha a szereplők is abból idéznek. Adott egy lány, Clary, a legszimpatikusabb női karakter eddig olvasásom során. Imádja az animéket, r...