Ugrás a fő tartalomra

G. B. Hellebrandt: Apály

Hogy akadtam rá: Katamanótól kaptam, mert könyvet cseréltünk.

Úgy általában az egészről: A globális felmelegedés rossz dolog. Az. Nem hisztek nekem? Hát pedig Sherion Woods be fogja bizonyítani nektek. Ugyanis ő sellő, aki megírta ezt az Apály című könyvet, amiben elmeséli a történetét nekünk, buta embereknek. Mert mi hülyék vagyunk, ez tiszta sor, hiszen nem akarjuk belátni, hogy amit csinálunk a Földdel az rossz dolog. Éppen ezért, az isteni, tökéletes, Mary-Sue Sherion Woods megmutatja nekünk a helyes utat. Az ő munkája az, hogy fent él a földön, köztünk, és egy cégnek dolgozik, ami felvásárolja a környezetkímélő technikákat. Így talál rá a „gugli” segítségével Clive Clarkra de szépen alliterál, aki egy neves feltaláló, megalkotta a hidromotort. De ugye az arabok teljesen rá vannak cuppanva az olajra, és ezért nem engedik, hogy ilyen fenomenális dolgok, mint a vízzel működő motor piacra jusson. Na, ezt kéne Sherionnak megakadályoznia, megvenné az összes jogot a Sellő Cégnek aminek olyan jelentéktelen neve van, ha van egyáltalán, hogy nem jut eszembe, de persze akkor, ha Clive nem adja a nevét az egészhez. Clive ezért berúg, és az alkohol mámor ködében, elhívja randira a főhősnőt és gyorsan egymásba szeretnek.

Innen közlöm, hogy a kritika rettentően negatív és gúnyos lesz, mivel úgy felcseszett agyilag ez a könyv és az attitűd, ami ezt megszülte. Az írónőt bántani nem akarom, sosem az a célom, felőlem ezt írhatta volna Becca Fitzpatrick is, L. J. Smith is, Deborah Harkness is, a véleményem ugyanilyen lenne.

Ez egy magánkiadós könyv, ami nem csak azt jelenti, hogy fizettek érte, hogy kiadják (mert normál átlag kiadóknál is van, ahol lehet fizetni, hogy kiadjanak), hanem, hogy nem látott egy szerkesztőt sem a szöveg, SŐT, lehet, hogy semmi előolvasót nem látott, ami nagyon nagy hiba. Végzetesnek bizonyult ennél. Ez nem más, mint bármilyen kézirat a fiókból, és míg azért a kéziratok 30%-a jó, és csak csiszolni kell rajta, ez a másik 70%-ba tartozik, amit jobb lett volna félbehagyni, elégetni, eltemetni. Ezért fontos, hogy több ember elolvasson egy darab kéziratot, és tanácsokat adjanak.

Itt elsősorban már a szöveg olyan, hogy elsírja magát az ember. Nem elég, hogy tele van tőmondattal, nincs leírás, senkiről nem tudjuk meg, hogy néz ki, semmiről nem tudjuk meg milyen, de nincs benne A) néhol központozás B) helyesírás C) mondatot sem kezd nagybetűvel. KÖNYÖRGÖM! Egy-két elgépelés, oké, de ez?! NEM LÉTEZIK A MAGYAR NYELVBEN KETTŐ FELKIÁLTÓJEL, SŐT KETTŐ KÉRDŐJEL SEM! NEM KELL FOLYTON ÜVÖLTÖZTETNI A SZEREPLŐKET FŐLEG, HA SUTTOGNAK, MERT ZAVARÓ! MINT ahogy én is most az előbb. Elhiszem, hogy tök indulatosan suttognak, meg lihegnek, lehelnek, pöfögnek, krákognak, fröcsögnek és vinnyognak, de ne, tartsuk kordában a felkiáltójeleket, azzal nem lehet világuralomra törni, sőt, nem emeli a művünk minőségét, inkább csak az olvasó agyára megy vele az alkotó. Ráadásul végig helytelenül ragozza a neveket, amit nem értek. Minek kellett külföldi neveket használni, ha még használni sem tudja?

Miért is mondtam, hogy a könyv mögött álló attitűd is zavar? Mert valljuk be, aki elkezd már kiötölni egy sztorit, az első, ami eszébe jut, úh, de jó lenne kiadni. És egyből fantáziál erről az ember, aztán, ha be is fejezi a sztorit, nem tudja kiadatni, mert a kiadók azt mondják, rossz. Ilyenkor szerencsétlen kétségbeesett író, akinek önkritikája nincs, és szerinte megírta a következő Harry Pottert/Alkonyatot/Bibliát, ahhoz nyúl, hogy nosza, adassuk ki saját pénzből, mert én meg nem értett művész vagyok. (Ja, ezt is olvastam, egy magyar író honlapján, nem Gabrielláén, másén, csak ide illik: „Én olyan meg nem értett vagyok, mint [tetszőleges klasszikus író].” Szívem, innen közlöm, nem meg nem értett író vagy, mert nem szépirodalmat írtál. Ne keverjük a kettőt.) És persze, van az, hogy ízlés különbség, meg olvasói réteg különbség, ez mindig belejátszik a kritikákba. De! Van egy pont, ahol tényleg be kell látni, hogy valami nem éppen olyan fenomenális, mint hittük. Én is tudom, milyen érzés ez, én is írogatok.

Most akkor még mindig maradjunk az írásnál, kiemelek pár ékes mondatot:

– „Hangos nyikorgással kísérve, én ültem le utoljára.” – Most te nyikorogtál, szívem, vagy a szék? VAGY MI?
– „Rágugliztam.” – Önmagáért beszél.
– „Kellemes bizsergés a hasamban.” – Orvost neki!
– „Enyhíti a lángolásomat.” – Tűzoltót neki!
– „Gyönyörű, szoborszerű teste” – Tehát a pasi nem kisétált, hanem vitték? Mert a szobor nem mozdul.
– „Elegánsan belehánytam.” – Hogyan hánysz elegánsan? Kisestélyiben?
– „Csavargattam az alsóajkam.” – Fájhatott.
– „Minden OK?” – Nem, nem OK, magyarul az vagy „rendben,” vagy „oké.”
– „Őrjöngött háborodott hangja.” – Tehát a hangja volt megháborodva?
– „Erotikusnak szánt mozdulattal végigsimított a tarkómon.”
– „A homlokom közepe vad pörgésbe kezdett.” – Mondom, hogy orvost neki!
– „A hangom rekedten és alig érthetően karcolta a falakat.” – Alig érthetően karcolta? Jó, hogy nem már kész barlangrajzokat készít az a hang.

Az a baj a fogalmazással, hogy élvezhetetlen. Néha túl fogalmaz, néha szlengesít és egyszerűen azt vettem észre, hogy egy óra alatt tíz oldalt olvastam el, annyira nehézkesen haladtam. A párbeszédek nem élethűek, senki nem használ olyan szavakat élőbeszédben, és gyakorlatilag mindenki ugyanúgy beszél. A történet elején már egy egész fejezetes flashbackkel találjuk magunkat szembe, ami tök felesleges, hiszen előtte a főhős elmondta, hogyan és miért kapta ezt a munkát, minek leírni, hogy kapott szép lakást, amit már tudunk, és hogy voltak ott lufik is? Ráadásul E/1-ben vagyunk, de írónőnk kitekint és belénk erőszakolja, hogy mit gondol a másik szereplő, ilyenekkel, hogy „kérdezte élesebben, mint szándékozta.” Honnan a jó illatos virágporból tudná Sherion, hogy hogyan akarta kérdezni a másik szereplő a dolgot? De persze, az alap buktató itt, hogy sellős regény akar lenni, de nagyon nem eleme ez az írónőnek, mert ilyeneket ír bele: „A két ember nem lehetett testvér.” HAHÓ! AZOK SELLŐK! NEM EMBEREK! Persze a slusszpoén, hogy az emberekre van ez a szavuk „aneh,” hát akkor dobja be Hellebrandt, ha épp eszébe jut.

Térjünk át, mondjuk a világkidolgozásra. Nem tudom eldönteni, hogy ez sci-fi vagy fantasy. Ezek ufók vagy sellők? Vagy mi van itt? Mert ez az alapvető hibája Hellebrandtnak, hogy szerintem maga se tudta, mit akar írni. A sellők társadalmát, városát a 218. oldalon kezdi ecsetelni a 300 oldalas könyvben. Ne ijedjetek meg, az is csak egy oldal, nem több. Semmit nem magyaráz meg, néha bedob egy-két sellő szót, oké, hogy kitaláljuk, hogy miket jelentenek azok a bizonyos tárgyak, de nem fejti ki. Légy szíves, ha a te világodba akarsz minket bevezetni, akkor egy-két mondatban oda lehet írni, úgy, hogy senkinek ne legyen unalmas.

Az a legnagyobb baj itt, hogy pl. van ez a kütyü, amivel beszélnek, valami üveg urna, ami random ott lebeg a levegőben és üzenetek kézbesít. Ez most azért van, mert van mágiájuk? Ez most azért van, mert a molekulák szétporladnak és újra összeállnak? MI A JÓ BÜDÖS FENE FOLYIK ITT?! Mert semmilyen magyarázatot nem kapunk, de iszonyatosan szétbarmolt dolog ez. Az istenek (mert vannak istenek) tudnak emlékeket törölni, hullákat felkelteni, de ugyanakkor bárki tud emléket törölni árammal meg szérumokkal meg kapszulákkal. Értitek mi a bajom? Egy nagy zagyvaság az egész.

A fő mitológia vicces, a H2O nevű sorozatból van, azt mondják, azt a sellők gyártatják, hogy az emberek mégse ijedjenek meg, ha véletlen látnak sellőt. Mert a H2O-t minden ember nézi? Ugyan már, az egy középszerű tévésorozat kis költségvetéssel. És ilyet ne csináljunk, hogy Úh, a mitológia másik műből van, azért hívják mitológiaalapnak, mert az alapját a legendákból, nép hiedelmekből és a mitológiából veszed.

Na nézzük mi van itt még, ami nevetséges a világban: A halak, óh, a halak. Mert itt minden hal kész Uri Geller, ugyanis tudnak mentálisan beszélni MINDENNEL, csak az emberekkel nem. És a halak rezegtetik a gondolatukkal a vizet és úgy beszélnek… öhm, a levegőn lévő főhőssel. (Más kérdés, hogy a tengerig elrezegtetik a gondolataikat, hogy a többi növényevő hal neki essen a főhős pasijának, mert bosszút akarnak állni, hogy a főhős halat evett.)

Ugye a sellők farka itt leszárad, „mint a gyíkoké,” ha kijönnek a partra, és „undorító cuppanással” és egy jól irányzott „csípőmozdulattal” le tudják magukról dobni. Na most, amikor ilyen van írva, hogy a pasik farok dobálási versenyt rendeztek, én jót nevettem. Másfelől próbáljátok már meglendíteni a csípőtöket úgy, mintha a gatyátokat akarnátok ledobni, milyen vicces már. Ezzel hogy lehet tíz méterre farkat dobni? Persze ez sem eléggé jól kidolgozott, mert elvileg „egy csepp víz elég” (lásd a H2O szlogenjét), de a főhős meg se szárad, máris porrá válik a farka. Ami pedig írói erőltetés és ehhez a sellő vagyok és majdnem lebukok a pasim előtt jelenethez szükséges volt: a luxusszállodában tengervíz jön a csapból. Plusz a pasi bemegy a szobába, ott kopog minden, hogy úristen miért nem szólsz hozzám… A főhős persze hozzá is szólt, és hallotta is a pasi, de hát logika ugye. No meg? MIT KERES A PASI A SZOBÁBAN?!

Maradjunk még a világkidolgozásnál: a sellők a szárazföldön nyálkásan csillognak, de persze éteri szépséggel, ezt az emberi szem nem látja. MIÉRT? MÁGIA VAGY TUDOMÁNY? Ami még ilyen szép dolog, hogy a dinoszauruszokig vezeti vissza a sellőket Hellebrandt, vagyis a sellők már akkor éltek, mikor a dinók, és az emberek a sellőkből lettek. Nos kérem, itt jön két érdekes csavar is. Meteor becsapódik, porfelhő keletkezik, savaseső van. A sellőknek semmi baja, mert a vizet nyilván a savaseső nem bántja, és a sellők olyan kedvesek, hogy leviszik az állatokat oxigénekkel teli barlangba. Most elképzeltem, ahogy egy szerencsétlen mamutot visznek le, vagy valami ilyesmit, bármit, mert ugye a dinoszauruszokat meg nem vitték le, mert „a sellők akartak lenni a csúcsragadozók.” (Tehát a dinók sellőt ettek.) A második csavar itt jön! Ha megisznak az emberek egy technikával előállított lötyit, sellővé válnak, mert azoktól származnak. AKKOR HOGY AZ ÉLETBEN LESZ SELLŐ ETTŐL A LÖTYITŐL EGY KUTYA?! Igen, sellőkutya…

A romantika részére kevés szót fogok pazarolni. Mivel nincs egy deka karakter kidolgozás se, csak nevük van semmi más, és mindenki egyforma, max. oda van írva, hogy ez fiú vagy lány. Ja, bocs, ez sincs odaírva. Az összes sellőnél, kivétel Annie, olyan kitalált nevek vannak, ami nemsemleges, vagy legalábbis nekem nem mondtak semmit, és mivel leírás nincs, ezért nem tudod milyen nemű. Szóval a romantika áll a szokásos szerelmi háromszögünkből, és őszintén sajnálni tudom Sheriont, mert ilyen pasik elől én sikítva futnék a rendőrséghez. Adott Clive, az ember, akivel már a 30. oldalon örökre szerelmesek, ám persze, ebből 15 oldalt részegen tölt Clive. Adott a sellőfiú, Rob (neki érdekesen kimondható neve van), akit olyan birtoklási vágy hajt, hogy még a WC-re se engedi el a főhőst. Amikor ezek ketten tudnak egymásról, jön a teljesen hihetetlen „Nem érdekel kit választasz, azt akarom, hogy boldog lény, érted megteszek mindent, nem zavar, hogy megcsaltál.” Ilyen ritkán létezik, és akkor tudom elfogadni, ha van érzelmi mélység, itt mélység max. a tenger feneke. Másfelől pedig, tanuljuk már meg, hogy a nő nem egy alárendelt dolog a kapcsolatokban, és az alábbi állítás sem igaz: „A nők mindig beleszeretnek a megmentőikbe.” ÉS HA LÁNY A MEGMENTŐ? ÉS HA ÖREG PASI, AKI VÉGTELENÜL RONDA?

Karakter kidolgozás ugye nincs, de a főhős, óh, a főhős egy Mary-Sue, ahogy fent is említettem már. Eleve, hogy ő piszok jó a munkájában, ami az, hogy miniszoknyában pasik elé libben és azt mondja, „Kössünk szerződést.” Ezt szerintem elég sokan meg tudják csinálni, itt nagy tehetségként van feltüntetve. Ami vicces, hogy még az istenek is leborulnak a főhős előtt, mert a főhős olyan okos. Sherion annyira csodás, hogy amikor minden sellőnek megtiltanak valamit az istenek, neki nem, sőt, kijelölik vezetőnek. Természetesen négyen akarják meghágni a főhőst, noha a szexualitásnak nem sok köze van a könyvhöz: a két pasi, egy isten fia és a főgonosz is két perc alatt beleszeret. Én nem tudom ez a nő, hogy nézhet ki, vagy milyen kisugárzása van, hogy mindig mindenki vele akar párosodni. De agya biztos nincs Sherionnak, mert pl. mikor mondják neki, hogy „nem, a te kényelmedért nem csinálunk ide ajtót, mert azt egyszerűen megtalálják a gonoszok,” akkor elkezd vinnyogni, hogy neki akkor sem tetszik a biztonsági rendszeren át való bejutás. Sőt, ki se akarja deríteni, hogy mi volt az a sötét titok, ami miatt az anyja meghalt. Igazi életre való ez a sellőnő, mivel csata közben is véletlenszerűen leáll egy könyvet olvasni, csodálom, hogy nem filézték még ki és rakták fel a falra szobadísznek, egyedül ott lenne tényleg hasznos.

Az egész könyvnek a nagy üzenete az lenne, hogy mi szarok vagyunk, mert elpusztítjuk a földet és óvni kéne. Ezt Hellebrandt úgy állítja elénk, hogy lábat növesztenek a bálnák, cápák, medúzák (ha lábat növesztenek, attól azok ugyanúgy megfulladnának a szárazföldön, de totál lényegtelen), és jönnek blobfisheket meg tengerisünöket dobálva embereket kiirtani. Én tényleg örülök annak, ha valami zöld könyv, és természetet védünk, de ne akarjunk valamiről szólni, ha nem megy finoman elgondolkodtatón. Amúgy meg, ha ilyen szemetek az emberek, akkor miért van az, hogy akivel egy napja találkozott Sherion, azok segítenek neki… Míg a sellők kevésbé. Ez már csak egy ilyen utolsó logikai fejelés.

AMIRE ISZONYATOSAN DÜHÖS VAGYOK: Viccnek állítja be Hellebrandt a nemi erőszakot, és többször is. Nem mondok erre semmi csúnyát, de beszéljen egy nemi erőszak túlélőjével… Járjon utána, mielőtt egy nyálas-romantikus-habos-babos könyvbe ezt belerakja. Ugyanezt mondanám a drogfüggőségről is. És ami igazán felcseszett agyilag, az a mentális betegek ábrázolása volt. Utálom, ha engem is beleraknak abba a kategóriába, hogy jujj, mentális beteg vagy, nyálazol és őrült vagy és gusztustalan. Ezért megfejelném egy kaktusszal az írónőt, ugyanis itt a mentális betegeket teljesen degradálóan írja le, és emellett belőlük csinált vámpírt. Mondván Lestat (az a Lestat) csak egy őrült sellő volt… Meg hogy Drakula gróf legendáját és az egész vámpírságot a sellők találták ki. Kérlek szépen, ha te ilyen penge vagy mentális betegségekből, akkor tudod, hogy a tudathasadás, meg a skizofrénia nem egy és ugyanaz.

Túl sokat tudnék erről a könyvről írni még, ezért álljon itt inkább egy vidám hibalista:

– A főhősünk sétáljon be egy tévéstúdióba, ahol egyből riportot is készítenek vele, minden kérdés nélkül. Itt átváltoztatja magát sellőbe, akkor persze, hogy egyből elhisznek mindent. Ha leadják eme felvételt, senki nem gyanakszik arra, hogy ez álműsor volt összevágva. MERT HÁT LESZÁRADT A FARKA!
– Víz alatt feltétlen van áram… Ugye? Vajon ki akarja kipróbálni a víz alatti áramot?
– GÖRÖG ISTENEK MEGINT! De várjatok csak! A görögök a sellőktől lettek… Jóval régebben voltak sellők, mint görögök, és nem a görög istenek voltak az elsők, akik felbukkantak a hitvallásokban. Öhm, miért is vannak itt görög istenek?
– Ha szembejön veled valaki, akit nem ismersz, MEG KELL kérdezned, hogy „Megbízhatok magukban?” Ha azt mondják igen, akkor nyilván igazat mondanak.
– Ha adott egy pasi, aki épp utál minket, menjünk vele, biztos nem akar csapdába csalni.
– A tapaszt, amivel beszélnek, de nem tudni hogyan, mert minek, azt ne vegye senki észre, hogy a főhős nyomogatja. Nyilván csak bolhás, azért vakarózik annyit. Vízi bolhás.
– A főgonosz kezdjen Kanye West zenére prédikálni, és Dr. Alban Sing Halellujája legyen az új sellő himnusz.
– 10 évre, ha elzárunk valakit egy helyre, akkor csak kicsit legyen lefogyva… Nyilván ha túlélt 10 évet, akkor koplalt. (Bár 10 évet kaja nélkül…)
– A fókák köztudomásúan szinte professzorok az orvostanban.
– A halak tudnak varrni.
– A sellők kedvence a bakonyi csirkeragu nokedlival.
– Ha a népünk kiirtotta a fél emberiséget, reménykedjünk, hogy talán nem veszik észre, hogy mi voltunk és fogjuk másra.


Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: egy értelmes dolog nincs benne

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 1/5 pontból

Kiadó: Kogenda Bt.

Kiadás dátuma: 2010.

Oldalszám: 304 oldal

Megjegyzések

  1. Hát ez elég szörnyen hangzik, de szokás szerint jót röhögtem rajta. Kivéve a mentális beteges részt... hogy lehet valaki ennyire hülye?

    VálaszTörlés
  2. A kérdés az: Miért kell erőltetni ezt ilyen cukros sztorikban? Sosem fogom megérteni.

    VálaszTörlés
  3. Az elején még gondolkoztam, hoyg megkerítem, mert pont szükségem van egy bugyuta könyvre agysimításnak, de a végére elvetted a kedvem. Még ettől is. Ójaj. Köszönöm, hoyg megóvtál ettől (is).

    Mellesleg tudd meg, hogy nagyon olvaslak, majd kommentellek is. :)

    VálaszTörlés
  4. Folyamatosan olvasom a blogodat, nagyon tetszenek a kritikáid, és emellett tanulok is belőlük. Az ízlésünk nagyjából egyezik, így mindig a te ajánlásod alapján nézek könyvet. Sokszor ledöbbenek azon, hogy ilyen iszonyatosan rosszul összetett, karakterizálatlan, ostoba történet megjelenik, mint az Apály. Még ha magánkiadásban is ment, hogy lehet ilyesmit publikálni?

    VálaszTörlés
  5. Hát, csajok, akárhogy is, nekem tetszett. Egy nap alatt kiolvastam, jó szórakozást nyújtott és várom a másodikat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: Ötödjére felteszem már a kérdést, (nem ennél a könyvnél), de díjaznám, ha valaki válaszolna is rá, hogy megérthessem: Mi tetszett benne? Mi volt szórakoztató benne? Találtál benne humort (mert én nem), ha igen, idéznéd? Nem találtad hihetetlennek a romantikát? Miért nem? Te találkoztál már ilyen pasival? Hogy találtad vonzónak az alkoholista embert benne? Hogy találtad hihetőnek a tüdő nélküli halakat a szárazföldön? Stb.

      Törlés
  6. Gigi,szerintem az ilyen névtelen "nekem tetszett és kész" kommentekre ne is várj választ,úgy látom,ez a könyves verziója a "megnyomom a csengőt és elszaladok" nevű,rendkívül értelmes és érett szórakozásnak. Egyébként pedig...jajj,ez a könyv. Már egy jó ideje keresek sellős könyveket,mert imádom a sellőmitológiát,de úgy látszik,olyan nincs,hogy jó sellős regény. Ettől is a kritikád riasztott el,pedig ez a környezetvédős-sellős téma tényleg a szívem csücske. De ha egy regényben olyanok vannak,hogy "elegánsan belehánytam"(itt sírva estem ki a székből a röhögéstől),akkor kösz,nem. Nem is beszélve a borítóról. Szerintem a tervező is részeg volt,mert ebben a gyíkfarkú spenótszörnyben valahogy nem igazán fedeztem fel a sellőt(főleg,hogy a drága,drága Sherion gyönyörűnek van beállítva).

    VálaszTörlés
  7. @Noir: Tudom, hogy általában nem válaszolnak, de akkor éppen az agyamra mentek és ki kellett engednem a gőzt komment formájában. Volt rá példa, hogy leálltak velem vitatkozni - nem vitázni, mert érvelés nem volt - és jó sokan összefogtak ellenem. :D De mostanában már egyszerűen nem engedem fel az ilyen kommenteket, annyit kapok.

    Ezzel a könyvvel az a baj, hogy nem finoman közli ezt a "zöld szöveget," hanem van 1-2 hihetetlen dolog benne, meg a sellők habzó szájjal kijelentik, hogy hülyék vagyunk. Nem próbál elgondolkoztatni minket, lelkesen mindenkit radikálisan elítél. Ez szintén a kezdő - főleg netes - írók egyik hibája, hogy prédikálni próbálnak, nem pedig ténylegesen felhívni a figyelmet 1-2 komoly problémára.

    A borítóról: ez a könyv teljes mértékben az írónő munkája. Azt hiszem, hogy egy ismerőse rajzolta a képet, de semmi brigád nem állt mögötte, a szerkesztő is maga az írónő volt. Ezért nem előnyös a magánkiadás. :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú