Hogy akadtam rá: Gimnáziumban nyomták a kezembe.
Sorozat: Az Anita Blake 19. része.
Úgy általában az egészről: Anita Blake éli hétköznapi életét St. Louis-ban, amihez egyaránt hozzátartozik, hogy táncelőadásokra jár büszke szülők közé és elsimítsa a belviszályokat a természetfeletti közösségben. És most ez azt jelenti, hogy kibékítse a féltékeny és duzzogó Ashert, aki azzal fenyegetőzik, hogy elviszi a vérhiénákat máshova, és elfogadja, hogy Richard, az eddig makacs vérfarkas király megpróbál megváltozni.
Úgy általában az egészről: Anita Blake éli hétköznapi életét St. Louis-ban, amihez egyaránt hozzátartozik, hogy táncelőadásokra jár büszke szülők közé és elsimítsa a belviszályokat a természetfeletti közösségben. És most ez azt jelenti, hogy kibékítse a féltékeny és duzzogó Ashert, aki azzal fenyegetőzik, hogy elviszi a vérhiénákat máshova, és elfogadja, hogy Richard, az eddig makacs vérfarkas király megpróbál megváltozni.
Az igazság az, hogy mielőtt a könyvet el tudtam volna
kezdeni, már sorra érkeztek a negatív kritikák rajongóktól (hiszen ki más
olvasná már az Anita Blake 19. részét), hogy bizony ez is egy vegytiszta
erotikus regény, és nem a történet áll a középpontban. Mivel nyár van, és néha
kell könnyed kikapcsolódás, amit nemcsak a fanficek (rajongói írások) tudnak
nyújtani az amúgy nem éppen elfogadott szerelmi sokszögekkel és háremekkel,
ezért úgy gondoltam, hogy nem baj, maximálisan élvezni fogom ezt a kötetet a
szex mennyisége ellenére. Aztán elkezdtem a könyvet végre, és rá kellett
ébrednem, hogy ebben aztán nincs annyi szex jelenet, mint néhány kritika
sugallta.
Az Ezüstgolyó nem más, mint egy átvezető kötet, egy töltelék
rész, ami olyasmi, mint a Végzetes Flört vagy a Micah, de most ezt 485 oldalon
át kapjuk. Szóval bár értem miért volt erre szükség, hogy Anitáék elintézzék a
belső viszályokat, elrendezzék a nézeteltéréseiket, mielőtt a fülszövegben
beígért rettentően nagy gonosszal szembeszállnak, mégis örültem volna, ha
legalább ajándékba kap az olvasó egy rendőrségi nyomozást.
Az Anita Blake sorozat nekem több szempontból is kedvez,
ezért vagyok képes Anita istenszerű képességein túllépni. Az egyik ilyen
szempont, hogy Hamilton a különféle horrorisztikus dolgokat és ügyeket nagyon
jól ábrázolja, és mindig szeretem látni az emberi kegyetlenségeket az ügyekben,
ami után Anita nyomoz, és bár ebben a részben is felmerül egy rendőrbírósági
ügy, az egész 10 oldalban kimerül, és Anita csak átnézi a bizonyítékokat. Ez
azért zavart, mert a fülszöveg azt ígéri, hogy Minden Sötétség Anyja újra
feltámad, Anitáék után megy, és izgalmak várnak ránk. Aztán mikor az első 120
oldalon át nem történt semmi ilyesmi, elkönyveltem, hogy talán a végén lesz.
Hát, innen üzenem azoknak, akik még nem olvasták, hogy ne számítsanak ilyenre,
Anyucival valószínűleg a későbbi kötetekben találkozunk, és mint már említettem
ez a kötet teljesen karakterközpontú, fejlődésregény, hogy a nagy csata előtt
rendbe szedjék a saját házuk táját.
Mivel a karaktereket szeretem, ezért nem volt rossz regény
ez, de eddig megszoktam, hogy azért egy kötetben kapunk valami önálló
történetet is, soha ennyire Hamilton még nem támaszkodott arra, hogy bemutassa
a karaktereink hétköznapi életét és kapcsolati problémáit. A felosztás pedig
így is aránytalan maradt, mert példának okáért az első 50 oldal nem más, mint
egy iskolai táncelőadás, és ami érdekelt volna, ami talán cselekményhez
hasonlított, az egyszer 10 oldalban el lett intézve, később pedig egy
félmondatban az utolsó fejezetben.
Ezek mellett azért mégis viszonylag gyorsan haladtam a
könyvvel és ha nem várok többet, talán jobban élvezem. Hamilton ebben a
kötetben kifejezetten ráfókuszált a karaktereire, és így például külön
sztoriívet kapott ebben Asher, aki folyton féltékeny és bizonytalan, Richard,
aki önmagát utálja és fél a benne lakozó erőszaktól, és Haven, aki egyszerűen
csak erőszakos, és nem tud mit kezdeni a szeretettel. Ők a fő három játékos, és
mind azt képviselik, milyenek a rossz vezetők (legyen az falkavezér, Rex, vagy
Város Ura), hiszen ahogy Anita is megállapítja, mind a saját érzelmeiket
engedik győzni az észérvek felett, és nem képesek igazi vezérként a saját
embereik érdekeire és védelmére gondolni. Érdekes párhuzamban mutatja be
Hamilton, hogy mindhármuknak valamilyen szinten ugyanaz a karakterhibája, mégis
három teljesen más következménye lesz, a legjobbtól a legrosszabbig terjedve.
Anita is kénytelen ismét a háremmel járó bajokkal is
szembenézni, amik között ott lapul a bizonytalansága Jean-Claude felé, és hogy
Jean-Claude is még mindig megrögzötten hiszi, hogy Anita olyan érzékeny és
hirtelen haragú, mint oly sok évvel ezelőtt. Rá kell jönnie, hogy bármennyire
is fél megint Richarddal bármibe is belebonyolódnia, félre kell raknia a
félelmét, ha erősíteni akarja a triumvirátusukat és végre neki is fel kell
nőnie ebben a kapcsolatban, és persze Micah végig ott van, hogy logikus
tanáccsal lássa el a feleket. Eközben Monica és közvetetten a fia, Matthew is
elülteti Anita fülében a bogarat, hogy talán mégis ő is néha hibás, hogy ennyi
pasit maga köré vonzott, illetve ismét kételyei lesznek, hogy egy ilyen társadalmilag
nem elfogadott életvitellel vajon hogyan fog esetleg gyereket felnevelni, nem
mintha túlságosan vágyna még a családalapításra.
De ezek mellett még meglapul a többi karakter problémája is,
Stephené például, akit szintén a családalapítás gondolata rémiszt meg azok
miatt, hogy milyen háttérből származott, és noha nem időzünk sokat a
problémáján, mégis ez is felébreszti Anitában a kétségeket.
A történetben még felmerül a bátorság és a dominancia
kérdése: nem egy karakter, akik igazából nem dominánsak és nem erősek, sokkal
bátrabban viselkednek, mint az erősek, és ezzel azt bizonyítja Hamilton, hogy
az igazi erő belülről fakad. Olyan, és már jól megszokott témák is előkerülnek,
mint a homoszexualitás és annak elítélése, megvetése, és hogy bármilyen nehéz
sorsa is volt valakinek, bármilyen reménytelen is egy helyzet, a szeretet és a szerelem
és a törődés az, amiért érdemes élni, és az az, ami szebbé teszi a világot. (És
emelem a kalapomat még mindig Hamilton előtt, hogy képes ezt egy horror urban
fantasyba beleszőni, anélkül, hogy nyálas lenne, inkább lesz az egész
kézzelfogható és valóságos.)
Az Ezüstgolyó visszatérő témája még, hogy nagy hatalommal
nagy felelősség is jár. Hogy milyen könnyű lenne elveszni az élvezetes és
drogszerű erőkben, és hogy mindegyik karakterünk milyen vékony peremen táncol,
hogy ne legyenek szörnyetegek. Néha kénytelenek rosszat cselekedni a jó ügy
érdekében, noha tudják, hogy ettől ugyanúgy rosszak lesznek és elvesznek a
szürke moralitás mocsarában, de inkább élnek és harcolnak, mint nemesen
meghaljanak.
Nem ez a legakciódúsabb és legizgalmasabb Anita Blake kötet,
azt meg kell hagyni. Hamilton terápia alá vette a karaktereit, mintegy
kijavította a saját hibáit, ahová egy rossz pillanatában vetette a
karaktereket, így már egységes erővel nézhetnek szembe az érkező
gonoszságokkal. Bennem még él a remény, hogy egyszer visszatér a majdnem régi
Anita, hiszen a Fogat Fogért már nagyszerű kötet volt.
A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!
Kedvenc karakter: Jean-Claude, Micah, Nathaniel, Igazság, Gonosz.
Ami kifejezetten tetszett: a szokásos mondanivaló, a világfelépítés
Ami nem tetszett: nem igazán történik semmi, aránytalan felosztás
A történet: 4/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Agave
Kiadás dátuma: 2013. június 6.
Oldalszám: 496 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése