Ugrás a fő tartalomra

Moly Revolution


Ugyan már, őszintén, ki hitte volna, hogy nem írok erről én is posztot. Igazság szerint ma hátra akartam dőlni és élvezni a kis sütimet a betegségemmel és a kis napi pornó fanficemmel, aztán felébredtem erre…

Aki nincs fent a moly közösségi oldalon, annak ez a poszt nem fog semmit mondani, szóval nyugodtan átugorhatjátok. Amit tudni kell, hogy bár az utóbbi két hónapban az egészségügyi dolgaim miatt nem vettem részt a moly életében, mégis úgy érzem, hogy az oldal nagyon sokáig szerves része volt az életemnek. A molynak köszönhetem, hogy könnyedén találtam hasonló ízlésű embereket és barátokat és remek könyveket és vitapartnereket.

Ami most történt, szerintem arról már mindenki tud, de ha mégsem: Nima egy karcnál egy élesebb, humorosnak szánt kommentje miatt moderátori felszólítást kapott, írt erről egy blogposztot, mely azt eredményezte, hogy mind őt, mind aki ott kommentált, azokat törölték a molyról. És most egy remekbe szabott bejegyzést tett közzé a moly, miszerint minden blogger, aki erről ír és a molyt szidja, az csak a látogatottságért teszi. (Milyen jó, hogy én már bezártam a blogot, és mindig is tettem a látogatottsági adatokra.)

Sokan kritizálják a molyt, hogy nem lehet véleményt nyilvánítani, hogy miért kell névtelenül jelentgetni, hogy ez egyenesen gerinctelen (!). Tudjátok mit? Hülyén fog kijönni, de olvassátok végig, amit írok. Nem értek egyet mindennel…

Nehéz a negatív kritika…

Az, hogy Nimát és a többieket törölték, mert a blogján véleményt írt és ez a moly felületére van linkelve, abszurd. A molyosok és adminok soha nem ellenőriznek minden linket, és milyen jó, hiszen a fanfic zugban fétis pornókat is cserélünk, és bár odaírjuk, mit tartalmaz a link, mégis lehet valaki szerint káros. Oké, értem én, mellébeszélek, a gond az volt, hogy Nima és a többiek a molyt kritizálták, amire a moly válasza, hogy ez – most figyeljetek – rágalmazás és hazugság terjesztése.

Honnan ismerős ez nekem? Attól a magyar írótól és barátaitól kaptam meg ezt, akik nem örültek a negatív kritikának és perrel fenyegettek, meg hogy megölnek. Szóval, bár értem, hogy fáj a szerkesztőknek a negatív kritika és úgy érzik, hogy mikor jött az új sablonváltás meg a karcszabályozás és egyéb vízválasztó dolgok, akkor volt egy „keménymag,” akik mindig felszólaltak, nem tudom ezt az indoklást komolyan venni. És attól még, hogy pont Nimáék voltak, akik erről a molyon beszéltek, nem ők az egyetlenek, akik így éreznek. Mindig lesznek, akik nem szólnak semmit, elbújnak a háttérben, esetleg, akik mindkét félnek jót akarnak tenni.

A moderálás nem könnyű dolog…

Vegyük az alap kommentet, amiből kiindult mindent, én talán, ha az én vallásomra mondják, sértőnek tartom. Mit tettem volna? Odaírok Nimának, hogy „figyelj, ez engem pl. sért, át tudnád fogalmazni, elmondanád, hogy érted?” Ez nem azért van, mert ismerem Nimát, bár szeretem olvasni a blogját, nagyon ritkán beszélek vele, és bár tudom, hogy vele lehet értelmesen vitatkozni, nekem alap reakcióm az, hogy visszaszólok bárkinek…

Amiből rengeteg bajom keletkezett. Említett magyar írónő baráti köre megtalált molyon és ott zaklattak, sőt, egyik „cuki klikkből” (ahogy őket hívják) egy lány elkezdett engem szidni, mikor tudta, hogy nem vagyok gépnél és nem tudok válaszolni. Az első esetben én kaptam figyelmeztetést a moderátoroktól, töröltem a hozzászólást, amit kellett, ERRE az engem földbe tipró kommentet simán újraposztolhatta az írója a saját értékelése alá… Mai napig ott van. Második esetben is szintén mai napig ott van molyon fent az engem becsmérlő komment, és ezek jóval túlmennek a moly irányelvein.

Ebből azt akarom kihozni, hogy én a moderálás rossz oldalára jutok mindig szerencsétlenül, tiltottak le azért, mert rászóltam valakire, hogy ne ugorjon mindenkire rá az értékelésem alatt, de nem ez a lényeg.

A moly közösségi oldal, és mint olyan rengeteg ember van rajta, rengeteg véleménnyel, értékrendszerrel és a többi. Szóval én a mások szerint gerinctelen jelentgetést nem tartom annak. Szerintem igenis jó dolog, ha névtelenül az ember adminhoz tud fordulni, mert pl. az én esetem bizonyítja, hogy van, amit nem lehet elintézni szépen, se tiltással.

Most ugyanúgy vannak fent homofób értékelések, amiktől elém ül a vörös köd (nem, nem a Kick-Ass-beli), hogy ugyan az miért maradhat fent? Volt olyan, aki az én vallásomat tiporta a földbe, mert azt hitte az aranyos és vicces dolog, és bár morogtam magamban, hozzá én sem szóltam oda, mert minek?

Hogy ebből mit akarok kihozni? A moderálás nehéz dolog ennyi embernél, és azért is elégedetlen egy halom felhasználó, mert a „kurvaanyádozós” hozzászólások még fent vannak, utólag, visszamenőleg nem kapnak érte büntetést, és a molyadminok most kezdenek el szigorúbban fellépni. Piszok meló, tényleg, mert egyrészt én nem bírnék ennyi emberrel kommunikálni, másrészt ennyi tartalmat lehetetlen átnézni, és ha csak a jelentésekre támaszkodnak, az nem biztos, hogy jó, mert sokan vannak olyan harcedzettek, hogy átlapoznak a problémás tartalom felett. Egy biztos, és töröljenek felőlem engem ezért, a moderáláson valahogy változtatni kéne.

A molyok komédiája

Úgy látom, hogy két csapat meccsel most, én pedig halkan nevetek, mert van egy harmadik csoport, akik mindkét oldalra játszanak. Emberi kétszínűség, a legélvezetesebb formájában!

Ott a fiatal nő (felteszem, fiatal és nő), aki fenyegetett, zaklatott engem, most Nimáék oldalán játszik ÉS eközben követeli, hogy engem töröljenek az oldalról. :D Mindenki helyesel hozzá, amit innen köszönök.

Eközben ott vannak a plagizáló nyuszkók, ugyanis az elmúlt hetekben megint loptak rólam, persze ők is élvonalban elől ott állnak, hangoztatják mások véleményét, hogy befogadja őket a moly. Illetve egyszerre próbálnak mindkét oldalnak igazat adni, miközben önmaguknak mondanak ellent. Az egész olyan, mint egy vígjátékbeli gimis osztály, ahogy Üstökös a posztjában nagyon szépen rámutatott.

Értem én, a moderátorok nem fogják az értékelés- és blogmásolókat törölni, (pedig de jó is lenne) hogy nem fognak rendet tenni köztünk és utópisztikus békét teremteni. Tudjátok miért? Mert ahhoz mi is kellünk, a molyok, mint egy közösség. Hogy igenis meg tudjuk beszélni a dolgokat, hogy igenis lehessen negatív kritikát írni, hogy igenis, ha a kedvenc könyvedet valaki leszidja, bármilyen buta is a másik ne fenyegessük perrel és akarjuk megölni. De ez alap emberi viselkedési dolog, ennek köze nincs a szerkesztőkhöz.

És hogy miért írok erről? Mi köze az egészhez ennek? Mert nekem a moly a közösség és nem az adatbázis, szeretem azokat, akik megleptek a betegségem alatt, és amikor nehéz időket élek, pedig nem is ismernek. Szeretem azokat, akikkel elbeszélgettem könyvekről és filmekről és legszívesebben rájuk akaszkodnék, hogy „jajj, te jó ég, te vagy a lelki társam.” Nem szeretem azokat, akiknek, ha a kommentjére ránézek, görcsbe rándul a gyomrom, mert annyira nem vesznek ember számba és lealacsonyítóan beszélnek rólam. Nem szeretem azokat, akik népszerűek akarnak lenni, ezért a nagy bloggerek alját nyalogatják.

Szóval az egész molynak van jó és rossz oldala, és én úgy vélem, hogy mindig lesz. Nem tudom, hogy meddig megy el majd ez a molytisztogatás, nem tudom, hogy marad-e hely nekem ott. Alapvetően úgy látom, hogy hiába akarnának minden negatív elemtől megszabadulni, vagy rendet tartani, tökéletesen ez sosem fog eltűnni, mert ez sosem lesz utópia: Mindig lesznek lázadók és klikkek és emberek, akiket én/te/az adminok nem szeretnek, ez elkerülhetetlen, és igen, bár szeretnék jó pár embert sosem látni többé a molyon, azért a végleges törléseket én túlságosan erősnek érzem.

Várjuk a fejleményeket! Egyetek sok csokit és olvassatok helyettem is!

Megjegyzések

  1. Esetleg megtudhatom hogy hol található a téged becsmérlő komment? Nagyon érdekel hogy miket tudnak jogtalanul a fejedhez vágni. Egy biztos, én imádom a kritikáidat és a blogodat :)

    VálaszTörlés
  2. 14. kommenttől: http://moly.hu/ertekelesek/790315

    Ez pedig a máshova átültetett hozzászólás, ez a Gyémántfiús értékelésemnél látott először napvilágot: http://moly.hu/hozzaszolasok/1072409 Szóval Lakatos Leventéhez semmi köze.

    VálaszTörlés
  3. Tudod, engem meglep, hogy te is két oldalt látsz (meg egy harmadikat, ahová magadat sorolod). Szerintem gyakorlatilag annyi oldal van, ahány emberhez eljutott ez az egész hajtépés. Én pl. senkit sem ismerek sem a tiltottak, sem az egyéb közbeszólók közül (Üstökös blogjáról értesültem egyáltalán az egész ügyről, nála sajnálkoztam, amiért törölte magát), mégis van egy álláspontom, ami épp most lett lesajnálva (nem konkrétan, hanem általánosítva) egy író által, aki mindenkit, akik nem érintettek a helyzetben, a külső körbe sorolt (ezt meg sosem tudtam tolerálni). Szóval az a véleményem, hogy nem citálunk névtelenül embereket negatív példaként egy botrányra éhes közösség elé, úgy, hogy nekik még védekezni sincs joguk, a privát blogos vitákat, véleményeket nem kötjük össze a mollyal, nem fröcsögjük mindenkire, hogy "becsmérlés, vádaskodás, hazugság" végső érvként, és nem tiltunk ki embereket csak úgy, mindez nem érv, nem érték, jogom sincs elmondani, mert kívül ragadtam a vitán. Simán lehet, hogy nincs igazam, hogy annyira keveset ismerek csak a tények közül, ami miatt elfogult tudok csak lenni, de akkor sem hiszem, hogy a saját értékeimen, véleményemen túl én bármilyen oldalhoz tartozni szeretnék. Nem szeretem a béke-párti kussoltatást, hogy csillapodhassanak a kedélyek, hiszek benne, hogy ha feszültség generálódik, azt le kell vezetni.
    A moderátorok/adminok is emberek, tévedhetnek, csak akkor legalább ötszáz komment után el kellene gondolkozni, és nem a mundér becsületét védeni.
    Szerintem a moly értékeivel semmi baj sincs, az értékek védelme is szubjektíven zajlik, ez természetes, szóval tényleg az a problémám, hogy amíg valakire (adott esetben rád) büntetlenül lehet kígyót-békát szórni, addig egy keresztényeket érintő, szarkasztikus poénból tömeges kirúgás meg felfüggesztés lett. WTF.

    VálaszTörlés
  4. @Carmina: Igazából a molyposzt alatt értettem, hogy 3 csapat van, vagy akik teljesen a moly ellen vannak, van, aki berikkantja, hogy "moly rulez" és a harmadik, akikkel személyes bajom van, mert ismerem őket és látszik, hogy próbálkoznak mindkét oldalra beszélni, szimplán azért, mert nem akarnak kimaradni valami nagyból. (Az egyik ilyen, aki nemrég lopott az oldalamról, szóval, igen, elfogult meg gonosz vagyok meg előítéletes.) Aztán van mindenki más, persze, hiszen ezernyi vélemény van, de sokan már oda nem is írnak. Én se akartam a poszthoz írni, mert egyértelmű, hogy ott normális beszélgetés nem lesz belőle.

    Sőt, ez a poszt is azért született, mert épp facebookon megint előszedtek engem is, hogy miért nem engem törölnek Nima helyett... Gondoltam, ha már berángattak, csak leírom, mit gondolok.

    Kíváncsi vagyok, hogy a moly mit reagál, vagy hagyják a fenébe az egészet, hátha leülepszik magától? Amit kétlek, hogy jó ötlet, mert nagyon sokan törlik magukat, ami szerintem, bár lehet ez is elfogult vélemény, meg fog látszani az értékelések minőségében. Most is oda az ízlésőrségem java.

    VálaszTörlés
  5. Ó, ezek szerint egy véleményen vagyunk :) Nem látom át a hatalmi viszonyokat, és összemostam a te általad említett oldalakat azzal, ami az admin-bejegyzés alatt is előkerült, ne haragudj miatta.

    Nagyon sajnálom, hogy téged is atrocitások érnek, meg hogy ilyenkor is előrángat valaki, mikor semmi közöd sincs a cirkuszhoz. Megosztó személyiség vagy, ha jól látom, akkor a töröltek egy része is az, de akkor sem értem, miért kellene mindenkinek középtájt maradó véleményeket megfogalmaznia. Van az a szint, ami alá persze nem lehet süllyedni, de én téged még nem láttalak a szarkasztikus humornál meg az őszinte értetlenkedésnél, hogy "ez mégis mi volt? o.O" sarkosabb véleményt megfogalmazni. A törlések kiindulása is valami ilyesmi volt, simán meg lehetett volna oldani sokkal nyugodtabban is.
    Én is kíváncsi leszek rá, hogy imma mellett megszólal-e valaki más is, akinek anyagi érdeke, hogy az oldalt ne hagyják el a tartalmat generáló felhasználók. Az pl. nagyon érdekes, hogy néhány kiadó, illetve kiadónál dolgozó ember is megszólalt, jól jelzi, hogy sokan félnek attól, hogy tömegesen hagyják majd el a felháborodott emberek a molyt. Hiszti lett volna magamat szolidaritásból töröltetni, meg sem fordult a fejemben, de ha további büntik kiosztása követi majd ezt a vitát, akkor lehet, hogy mégis megteszem (pláne, mivel a te blogod is be van kötve a molyra, szóval érkezhet az üzenet, hogy menthetem a cuccaimat - ami azért szórakoztató fordulat lenne, lássuk be).

    VálaszTörlés
  6. Még jó, hogy ebből az egész hisztiből én teljes egészében kimaradtam. Egyébként nekem az a véleményem, hogy rengeteg ember van a molyon, aki simán megérdemelne minimum egy figyelmeztetést, mert politizál vagy más közösségi irányelveket sért... gondolom, ez abból adódik, hogy már igen népes felhasználói gárdája van az oldalnak.

    Szerintem mindenki kicsit túldimenzionálja ezt az egészet (meg úgy általában egy csomó molyos ügynél így érzem), és hajlamosak néhányan úgy viselkedni, mintha a moly lenne az élet legfontosabb fóruma... pedig jó esetben nem az.

    VálaszTörlés
  7. Gigi, megdöbbent, amit olvasok!
    Többször láttam már, hogy szapulnak téged, amiért kerek, és sokszor kérlelhetetlen a véleményed, de csak most raktam össze fejben, hogy ezt bezzeg engedik, holott attól, hogy a stílusodat esetleg könnyű összekeverni a kíméletlennel, attól még nem vagy sértő.
    Én más kapcsán már többször hangoztattam, és hamarosan az ekulturán is jelenik meg egy ilyen cikk, hogy az, aki ajánlót olvas, elsősorban arra kellene, hogy vegye a fáradtságot, hogy az írójának ízlését megismeri (vagy felismeri), és eldönti, hogy az az ő ízléséhez mennyire passzol. Ha igen, akkor olvassa, ha nem, akkor kvázi felesleges.
    Én pl sokszor olvastam úgy posztodat, hogy lehúztál egy könyvet, és én abból a lehúzásból - ahogy megindokoltad, a saját érveiddel alátámasztottad - tudtam, hogy nekem az a könyv tetszeni fog. És volt fordítva is: amit te dicsértél, arról tudtam, hogy nekem nem tetszene.
    Mert nagyjából ismerem a stílusod az írásaid alapján, és nem feltétlen az a lényeg számomra, hogy mit írsz, hanem, hogy én ezt magamban hogyan fordítom le.

    Viszont, ha már valaki úgy akarja magában a szavaidat értelmezni, hogy abból neki haszna nincs, és csak a sátánt látja benned, akkor ne maradjon ott anyázni. Az pedig, hogy ezt még engedik is a molyon, másokat meg azért megrángatnak, kritizált... hát elkeserítő! Bár mit várunk, hiszen bennünket is démonizáltak rendesen az elmúlt napokban.

    VálaszTörlés
  8. Ó, Istenem. Megfogadtam, hogy kimaradok ebből a balhéból, de így nehéz lesz, hogy az összes kedvenc bloggeremet törlik/ők törlik magukat. Rengeteg jó könyvet és aranyos embert ismertem meg a molynak köszönhetően, elszomorít és dühít ez az egész. Én is keresztény vagyok, és ismerem a vallásom minden gyenge pontját, ellentmondását és hibáját, nem zavar, ha valaki viccesen vagy akár komolyan beszél ezekről, én is szoktam. Persze ha engem személyesen állítanak piedesztálra és szidnak a hitemért, az kimondhatatlanul rossz érzés, de ahogyan kihámoztam, itt szó sem volt ilyenről. Igazad van, soha nem lesz utópia, de attól még nem kéne disztópiának lennie, szóval szomorúan és aggódva figyelem a hátsó sorból az eseményeket, remélve, hogy nem lesz még csúnyább vége. *örök optimista*

    U.i.: Jobban vagy már kicsit? Gyógyulj meg minél előbb! :)

    VálaszTörlés
  9. Van egy srác a molyon aki csak azért regizett hogy mindenkinek elmondhassa ő "Költő". Akkor azt gondoltam hogy kicsinálom, mert elvett tőle néhány agysejtet. De aztán rájöttem, hogy nem szabad ilyesmivel foglalkozni. Csinálja ha akarja, ha én rájöttem milyen , akkor mások is rájönnek. De emiatt nem szálltam rá, pedig nagyon akartam, még életemben nem akartam ennyire ilyen dolgot tenni.
    Ezt most azért írtam, mert olyan mint ez a 'nem is tudom mi', hogy csak az én szemet bökte a srác másét nem. Tehát a molynak van vagy (nem is tudom) hány ezer tagja, akikből néhányuknak bajuk volt néhányukkal. De nem az összes molynak volt baja velük. És itt nem is azokat büntetik meg akiket rágalmaznak/kirúgnak/kilépnek, hanem azokat büntetik akik szeretik ezeket az embereket, szeretik a véleményüket, látásmódjukat. Én ezt gondolom. Hogy itt engem is büntetnek, nem csak őket.

    VálaszTörlés
  10. @Carmine: Én azért sem törlöm magam, mert egyrészt többször már elegem lett az oldalból egy-két eset miatt és ha azt kibírtam, akkor ez már semmi, meg túl sok listám van ott és megrögzött listamániás vagyok. De már régóta nem ugyanaz a moly számomra, bár ennek a fejlesztésekhez, szabályokhoz vajmi köze. (Nem fogom a laza moderálást hibáztatni, mert ennyi erővel azt is lehet mondani, hogy miért nem jelentgettem névtelenül.)

    Láttam, mit írtak a kiadók, ami nem meglepő önmagában, de nekem az volt, hogy ennyit jelent nekik a molyosok értékelése. Lehet, ha nem sorolnák hátra a negatívat, az se lenne probléma? Amúgy tudom, hogy mi alapján megy, mert azt akarják kiegyenlíteni, hogy pl. ha valakinek sok ismerőse van, alapból népszerűbb lesz az értékelése, könyvtől független. De egy kicsit csiszolhatnának rajta, mert amazonon (ami a sablon lenne) ott számomra jobban műkődik.

    @WildWorld: Valamilyen szinten a moly a legfontosabb fórum, legalábbis nekem, jó, nem az egész életben, de érted. Amúgy igen, túl nagy botrány lett ebből, de (és ezt nem sokan tudják rólam) az utóbbi egy évben szabadidőmben néha fandom botrányokat olvasgattam. :D Olyan, mint az olcsó szappanopera, na. A lényeg, hogy mert szenvedélyesen szeretnek valamit az emberek (itt könyvek, ott szereplők, párosok) és van hozzá lelkes társaságuk, akkor könnyű belehabarodni ebbe "ez a legfontosabb dolog a világon, meg kell védenem mindennel" életérzésbe. A moly egy ideje olyan nekem, mint egy fandom, ugyanazok a klikkek vannak, és pl. a sablon színén is képesek vagyunk nevetséges mennyiségben panaszkodni. :D De ez az emberi természet. Az ilyen harcok fandomban is csúnyák és sokszor barátságok mennek tönkre, és igen, sokszor el lehetne intézni azzal, ha az ember lehiggad és nem tesz/mondd hirtelen semmit, vagy legalább bocsánatot kérne érte. Jó, ezt könnyű külső szemlélőként mondani, mert ha vitázok, hajjjajj, én is vitázok. De a baj az, hogy a moly nem csak egy ember, hanem, igen, üzlet és néha a vevő érdekét is kell nézni.

    VálaszTörlés
  11. @Gretty: Én is így használom az értékeléseket. :D Akiknek szeretem olvasni a véleményét, megismerem az ízlését, és tudom, hogy ez most nekem túl romantikus lenne, stb. Máshogy nem is lehet szerintem ezt kezelni, mert 100%-ra soha senkivel nem egyezik a véleményünk. Én azon lepődtem meg, hogy ha már Nimáékat szankcionálják, akkor engem is kéne. Nem tudom, hogy miért van még mindig azon az egy értékelésemen fennakkadva.

    Na meg a törléseteken is meglepődtem, mert tudtam, hogy a moly moderátori rendszere szedett-vedett, de ez... nekem tényleg azt jutattja eszembe, mikor tumblr oldalakat szedetett le Cassandra Clare, mert negatív kritikát írtak róla. Szóval hihetetlen, hogy valakinek ilyen eszébe jut.

    @Luca: :D Nehogy aztán kapj a disztópiás kommmented miatt, mert diktatúrának sem szabad nevezni, ez meg lett mondva. Nekem akkor is valahogy most úgy tűnik, hogy mindenkitől, aki picit is elégedetlen, meg akarnak szabadulni, mert úgy érzik, hogy ellenségeskedés az egész. Bár tényleg, soha nem láttam, hogy halálosan megfenyegették volna őket, addig meg én nem tudom komoly ellenségeskedésnek venni, bár azért néha csodálom, hogy a moderátorok bírják, mert tudom, hogy egyik szerkesztőnek is meggyűlt a baja azzal, akivel nekem. :D De az nem változtat a lényegen, hogy akiket töröltek nekem nem tűntek "lázadóknak."

    És köszönöm kérdésed, de sajnos az állapotom változatlan. :(

    @Catherine A. Alexander: Tőlem is, aki lopott, nem tettem közzé a nevét, mert sok molyos éppen vigasztalta, hogy ki sértette meg. Hát én. Mert nem szép levelet írtam, mert elegem van a lopósokból és hogy mennyi mindent megúsznak. Voltak csúnya beszélgetéseim molyon, ahol hiába tiltottam le az illetőt, megkeresett máshol, pedig tudtam, hogy nem tudjuk megbeszélni, mert két abszolút külön formában látjuk a világot. De rá pl. nem neheztelek, stb. És sosem jutna eszembe, hogy jajj töröljük, mert összevitatkoztunk. Szóval sajnos/nem sajnos egy közösségi oldalon mindenkinek helye van, és aki tényleg nem folyton azt írja, hogy "dögöljenek meg a szerkesztők," szerintem nem érdemelne törlést.

    VálaszTörlés
  12. az az első bekezdés <333 :D
    egyébként tényleg az a legnagyobb baj ezzel az egész moderálás mizériával - azon kívül, hogy szörnyen van kezelve az egész -, hogy nem vonatkozik mindenkire ugyanúgy. egy kicsit önkényesnek érzem az egészet. és habár sok minden miatt szeretem a molyt (mondjuk az utóbbi időben egye kevésbé), és hasznosnak tartom, rájöttem, hogy nem kell nekem ilyesmikhez asszisztálni, és nem is kell elviselnem, elég tágas hely az internet. :D

    (az a 'kérdezzetek!' karc még mindig az egyik legszánalmasabb dolog, amit az utóbbi időben olvastam. xD)

    VálaszTörlés
  13. Ezt ugyan már mondtam, de kimondottan szeretem az értékeléseidet. hangosan és vinnyogva tudok néhány gyöngyszemen nevetni, és komolyan feldobod a napomat. :)

    Különben, amikor ahhoz az ominózus levélhet hozzászóltam, egyre vehemensebben, gyakran az eszembe jutottál. Mert emlékszem rá, hogy volt olyan, amikor eltiltottak, és nem is te veszekedtél, csak egy karcod kapcsán mások. Igen erősen részrehajló ott a társaság, és szerintem sok dolog pofára megy. Ugyan azért, amiért valaki kéthetes eltiltást kapott, pl. én nem kaptam semmit, pedig provokáltam rendesen. de azt hiszem, hogy korábban még nem kerültem a látóterükbe, ezért megelégedtek annyival, hogy kivették a frissek közül a karcomat.
    A többieket ennél jóval kevesebbért törölték. Totálisan érthetetlen.

    Tudod, most ez úgy van, hogy az ellenségem ellensége a barátom... :D A tolvajokat elvileg törtlik, jelentsd fel te is névtelenül :D

    Egyébiránt pedig gyógyulj meg! És ez parancs.:)

    VálaszTörlés
  14. Az első mondatra reagálva: én már vártam, mikor írod meg a bejegyzést. :D
    Habár eléggé fennakadtam azon, ami történt, még maradok. Leginkább az ismerőseim miatt, bár így is hiányozni fognak azok, akik elmennek.
    Elképesztőnek tartom, hogy még mindig támadnak téged - még egy ilyen esetnél is, amihez semmi közöd. Tisztellek, hogy ennyi erőd van és mindezek után még mindig tag vagy. Kívánok sok erőt, kitartást és mielőbbi gyógyulást!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú