Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong fanatikus vagyok.
Sorozat: A Casey Duncan sorozat 1. része.
Úgy általában az egészről: Casey Duncan megölt egy embert és meg is úszta. Senki nem
tud róla, hogy lelőtte az exét, aki hagyta, hogy egy csapat drogdíler megverje
és feltehetően megerőszakolja, ezért Casey bűntudata enyhítésére mindig
felkeres egy-egy pszichiátert, akik esetleg elárulják majd őt. Casey amúgy
szereti a munkáját − szexuális bűntények után nyomoz a rendőrségen −, de az
életét annyira nem: csak futólagos kalandjai vannak, a szülei meghaltak balesetben és
azelőtt se volt velük rózsás a kapcsolata, és egyetlen barátnőjét, Dianát
követi mindenhova, ugyanis a nő életét veszélyezteti az erőszakos ex-férje.
Most viszont az ex-férj újra megtalálja őket és úgy tűnik, egy bérgyilkost is
felbéreltek Casey megölésére, így nincs más választásuk, mint menekülni −
méghozzá egy eldugott, rejtélyes kis városba, ahol bárki elrejtőzhet a törvény
elől.
Még ugyan a blogon nem látszik, de mostanában Kelley
Armstrong maratont tartottam − ez lesz az ötödik egymásutánban olvasott könyvem
tőle, és ah, nem hiába az egyik kedvenc írónőm. Bár olvastam tőle fantasy és
realista regényeket is − ez pedig az utóbbi kategóriába esik − Armstrong
legerősebb írói eszköze nem más, mint a gyorsan pörgő thriller részek és az
izgalmas krimiszál, no meg a karakterek és a közöttük lévő kémia. És ennél a
könyvnél sem volt ez másként!
Amit a City of the
Lostról tudni kell, hogy eredetileg e-serialként jött ki − azaz hetente
6-13 fejezetet dobtak fel a netre −, és ez a darabosság meg is látszik rajta.
Noha teljesen jól megállja a helyét regényként, egyben olvasva, mégis az első
három részen látszik, hogy különálló kis részekként tervezték, amiknek
önmagukban is teljes történetívük van, az első részben pl. sehol nincs a címadó
városunk és csak a főhős múltját ismerjük meg a pszichiáternek tartott
monológja közben, és akár egy szimpla novella is lehetett volna. Az utolsó
három rész viszont már ráhajol a pörgős nyomozásra és ott függővégekkel fokozza
tovább a feszültséget Armstrong.
Nem titok, hogy imádom az elzárt, rejtélyes kisvárosi helyszíneket,
ezért is vágytam annyira erre a könyvre, és bár horror hangulatot nem
kölcsönzött neki, imádtam a hely bemutatását. Igazából féltem is, hogy lehet
megoldani egy teljesen eldugott kis helyett fantáziaelemek nélkül, de teljesen
jól ábrázolta ezt Armstrong. A bűnözők által fizetett eldugott kis közösségben
saját maguk csinálják azt, amit tudnak és persze, behozatnak ami létszükséglet,
de nincs itt semmi felesleges luxus. Az egész egy kicsit középkorias volt, és
mivel se internet kapcsolatuk és csak egy orvosuk is van, ez meg is nehezíti
valamennyire a nyomozást.
Ráadásként felmerül az a probléma, hogy törvények nélkül és
távol a világtól mennyire jönnek ki az embereknek egy olyan oldala, amit a
társadalomban elnyomnak, de itt Rocktonban szabadon engedik. Ezért is nagyon
találó a könyv címe, mert nemcsak a főhősünk elveszett és találja meg magát, de
sokan elvesztik az emberiségüket − vagy az elszigeteltség és a szabadság miatt,
vagy akár a többi, városban történő gyilkosságra és kegyetlenkedésre is lehet
vonatkoztatni.
A főhősünk és a helyi sheriff közötti kémia − Armstronghoz
hűen − szintén kellemes pontja a regénynek. Noha a romantika már megszokott
(ilyen volt a Sötét erő sorozatban Derek-Chloe párosa és kb. az összes könyv
főpárosa, amiket olvastam tőle), pont az ilyen fajtákat szeretem: Az elején
ellenszenvesek egymásnak a karakterek, aztán jön a szarkasztikus
megjegyzésekkel tűzdelt kényszeredett összedolgozás, és a titokban tartott,
viszonzott vágyódás, amiről mindkét fél azt hiszi, hogy esélytelen. Igen,
egyszerű recept, de Armstrong mindig egy kicsit másképp tálalja és azt hiszem,
csak ő az egyetlen író, aki aktívan rá tud venni, hogy egy párosnak szurkoljak,
hogy összejöjjenek.
A főhősünk egy kicsit eltér a többitől, amit eddig
Armstrongtól olvashattunk, noha volt már nemi erőszak áldozata, mégis Casey az
elején abszolút negatív hősként szerepelt nálam, főleg ahogyan megölte az exét.
A könyv elején abszolút Jessica Jones utánérzetem volt, hiába nem az
erőszaktevői a történet gonoszai, de ugyanúgy Casey esetében is a trauma
feldolgozásán van hangsúly.
Mivel Casey valószínűleg nemi erőszak áldozata és szexuális
bűntények után is nyomoz, ezért is kerülnek előtérbe az ezeket érintő témák,
mint az áldozatok okolása, főleg nőknél (lehettél volna okosabb, viselhettél
volna hosszabb szoknyát), milyen nehéz abuzív kapcsolatokból kilépni, illetve
hogy nem minden áldozat esik bele a szerethető kategóriába, de attól még nem
lesz kevésbé valós, ami velük történt. Plusz a gyerekek ellen elkövetett
szörnyűségek is helyet kapnak, és hogy ezek a tettek milyen életük végéig
kísértő sebeket hagynak maguk után.
A City of the Lost
egy kicsit véresebb és kicsit komorabb hangulatú, mint az írónő általam
olvasott többi regénye (noha sokszor nyúlt már komoly témákhoz), de hamisítatlan
Armstrong thriller ez is, egy nem túl átlátszó rejtéllyel, szerethető
karakterekkel és humorral megfűszerezve. Tökéletes kikapcsolódás.
Kedvenc karakter: Eric, Casey
Ami kifejezetten tetszett: ahogy a szexuális bűntényeket és a traumát kezeli, a humor, a karakterek közötti kémia
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 6/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Random House
Kiadás dátuma: 2015. június 30-2015. augusztus 4.
Oldalszám: 422 oldal
Honnan: saját, e-book
Megjegyzések
Megjegyzés küldése