Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss
megjelenések között.
Úgy általában az egészről: A jövőben a lányok már nem természetes úton születnek, hanem
genetikailag tökéletesre tervezik őket, csak az a céljuk, hogy a férfiakat
szolgálják vagy feleségként vagy szeretőként, ha pedig valaki mégsem kell
senkinek, akkor tanárokként maradnak az iskolájukban. isabel és freida az
utolsó évüket kezdik, mindketten arra vágynak, hogy feleségek legyenek, és
isabelnek erre minden esélye megvan, ő volt eddig mindig a legelső a lányok
között. Ám valami történt vele nyáron, ugyanis önsanyargatásba kezd, és elkezd
plusz kilókat felszedni, ami a legveszélyesebb dolog rájuk nézve. freidának meg
kell küzdenie az egyre jobban szétfoszló barátságukkal és a küzdelemmel a
jövőjéért.
Véletlenül találtam erre a könyvre friss megjelenések
böngészése közben, és bár számítottam rá, hogy valami jó kis disztópiát kapok,
mégis felülmúlta minden várakozásomat. Egyszerűen kifejezhetetlenül zseniális
ez a regény, ugyanis ez nem egy olyan disztópia, ahol valami vázlatos
társadalomkritikát kapunk akcióregénybe bugyolálva (amikkel semmi bajom,
kellenek olyanok is), itt nem a világ kialakulása a lényeg, nem elrettenteni
akar minket, hogy ide tart a társadalom. Nem, arcon csap minket azzal, hogy már
régóta itt tartunk. Bármennyire is furcsának tűnhet, az írónő valós eseményeket
használt fel, ültetett át egy nevetségesen eltúlzott környezetbe, hogy az
olvasók észrevehessék a mi világunk hibáit, hiszen annyira meg tudjuk szokni a
környezetünket, hogy néha csak úgy vesszük észre a gondokat, ha más
perspektívából látjuk őket.
Az egész könyv arra épül, hogy mit kell a nőknek eltűrni a
mai világban, és bár úgy gondolhatnánk, hogy elnagyolt dolgokkal dolgozik, egy
középiskolás lány tényleg megélheti ennyire szélsőségesen és fullasztóan a
társadalom elvárásait. Az írónő a saját divatmagazinnál töltött idejét, az
egyházi bentlakásos iskoláját és az anorexiával való küzdelmét vette alapul, és
ezekből állított össze egy feminista, klausztrofób regényt. Bár nincs nagy cselekmény,
ide nem is kell, nem ezen van a hangsúly, a történet egyszerűen csak folyamatosan
gyomorszorító érzést kelt az olvasóban, hiszen annyira ismerős minden. A
fojtogató hangulat mellett nem igazán számítunk boldog befejezésre, így nem
meglepő a történet vége, mégis mindvégig fenntartja a feszültséget O'Neill,
ahogy figyelemmel követjük egy tragédia kibontakozását.
Főszerepet játszik a könyvben, hogy milyen elvárásoknak kell
megfelelni egy nőnek: Legyen fiatalos (itt már 30 éves korban megölik a nőket,
mert semmire se jók), legyen sovány (ha esetleg plusz kiló van a lányokon,
akkor egyből büntetést kapnak és gyógyszereket rá), legyen szexistennő, minden
szexuális fétisre mondjon igent, nem létezhet párkapcsolatban nemi erőszak, fogja
be a száját, tudjon főzni, és természetesen sose izzadjon, ne menstruáljon (az
a férfiaknak nagyon kellemetlen tud lenni), és ne mutasson ki érzelmeket (mert
természetesen a nők csak hisztisek.)
És ez a rémesen sok nyomás a mai világban is teljesen jelen
van a médiában, akár a sztárokat is keresztre feszítik az újságok, mintha nem
lennének emberek egy-egy rossz színű ruháért vagy plusz kilóért. Ez csapódik le
ebben a könyvben, ezt látjuk, hogyan hat a lányokra: A történetben az iskolában
minden felületet, falat tükrök borítanak, az egész életük akörül forog, hogy a
pasik hány pontot adnak a képeikre, erre alapozzák az értékrendjüket. Így nem
csoda, hogy minden lány evési zavarral küzd a történetben, és nem is csoda,
hogy annyira gyakori probléma ez a való világban is, hiszen, ha mindenhonnan az
folyik a csapból, hogy tökéletesnek és szépnek kell lenni, különben semmit sem
érsz, akkor mit várunk, hogyan viselkedjenek a lányok?
A könyvben egyedül isabelt lehetett megszeretni, ő vele
tudunk azonosulni, mert ő az, aki teljesen kilóg a történetbeli társadalomból:
hiába szép és az első rangsorszámmal rendelkező lány, kedves és értelmes és
együtt érez másokkal. A többiek − vele együtt a főszereplőnk, freida is −
leginkább áskálódnak, mindig vetélytársként tekintenek a többiekre, és
kegyetlenek egymással, ami tinédzser- és gyerekkorban annyira jellemző amúgy is
az emberekre. De ha erre ránézünk, ezt látjuk a mai világban és a médiában is,
az előbb ezért kellett letennem az olyan jó kritikákat kapott Danielle Paige: Dorothynak meg kell halnia
könyvet is, mert a lányok/nők nem lehetnek barátok, a nőknek marnia kell a
többi nőt, különben egy másik nő előrébb végez nálad. Utálom ezt a világszemléletet,
és igen, sok nőben ez benne van, mert belénk nevelt dolog ez, és ezt ki is
mondja az egyik legutálatosabb könyvszereplő: Őket erre nevelték, azért nem
kedvesek. És sajnos bár tudom, hogy valakik szerint elég, hogy van szavazati
joga a nőknek, egyenlő fizetés például már nem kell, még mindig nem töröltük el
a szexizmust és még mindig okoz súlyos problémákat.
Nem csak a lányok önbecsülésén esik csorba emiatt a torz kép
miatt, amit a média és a társadalom ránk vetít, hanem azt is sulykolják ezzel együtt
a lányokba, hogy addig egy senki vagy, amíg nincs kapcsolatod. Ezzel is
foglalkozik a könyv, hiszen az alappillére itt a világfelépítésnek, hogy amikor
egy pasi születik, terveznek háromszor-négyszer annyi nőt, hogy tudjon
válogatni és a lányoknak kell azért megküzdeni, hogy őt válasszák, és ez
határozza meg az egész életét. Nagyon jól ábrázolja a szex szerepét is a
kapcsolatokban O'Neill, hiszen manapság is, az ifjúsági regényekben is csak azt
látjuk, hogy ha szűz vagy, csak akkor érsz valamit, különben nem lesz férjed,
viszont azért legyél mindenre nyitott és extra jó legyél mindenben. Szerencsétlen
főhősünk sem érti ezeket a kitalált szabályokat, hiszen a könyvben nem
mondhatnak nemet a férfiaknak, ugyanakkor, ha meg igent mondanak már az első
tesztkörön, amire a pasik jogosultak, akkor biztosan csak szeretők lehetnek.
Természetesen O'Neill foglalkozik azzal, hogy a szexizmus a
férfiakra is kihat: ők sem mutathatnak ki érzelmeket, mert az
"lányos," és aktív szexuális életet kell élniük, nehogy melegnek
bélyegezzék őket, ezek pedig sokszor vezetnek nemi erőszakhoz, mert ennyire nem
tanítjuk meg helyesen, hogyan kell a szexualitást kezelni.
Előkerül még sok apróbb téma, minden, amire kihat a kettős mérce és a szexizmus,
ami még kifejezetten tetszett, hogy még az LMBT emberek megítélése és a
rasszizmus is előkerül, mindkettőt hogyan fetisizálja a média, pornóba
természetesen minden jó, de attól még nem lesznek igazi, teljes emberek.
Az Örökké a tiéd egy
borzongató és gyomorszájon vágó regény, ami elgondolkoztat, ha esetleg még nem
foglalkoztunk volna azzal a kérdéssel, hogy miért van szükség a feminizmusra,
és az miért nem szitokszó, bármennyire is szeretnék ezt elhitetni velünk.
Fájdalmasan gyönyörűen összerakott regény ez, ahol minden sort nehéz volt
olvasni, annyira aktuális és elevenünkbe vág.
Kedvenc karakter: isabel
Ami kifejezetten tetszett: a
hangulat, a mondanivaló, az írói zsenialitás, ahogy össze lett fűzve az egész
Ami nem tetszett: a vége kicsit összecsapott
A történet: 6/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadás dátuma: 2016. március (eredeti: 2014. július 3.)
Oldalszám: 436 oldal
Honnan: kölcsön
Megjegyzések
Megjegyzés küldése