Anne Rice: Lestat, a vámpír

Hogy akadtam rá: A kedvenc vámpíros filmem az Interjú a vámpírral. Aztán sok-sok év után leesett nekem, hogy ez egy könyvsorozat első része is. :D

Úgy általában az egészről: A Vámpírkrónikák második része, ahol végre a kedvenc karakterem veszi át a főszerepet, Lestat, ahogy a cím is mutatja. :D Ugye, mi gonosz karakternek ismertük meg az első részben, és ezt cáfolja meg Anne Rice. Végre megismerhetjük a Lestatféle verziót is.

Szóval látjuk Lestatot, hogyan is lesz vámpír. Neki ugyan nem volt választása, egyszerűen fogták, elragadták vadászat közben, és nosza rajta vámpírrá tették. Aztán pedig készítője elégette magát. És utána pedig mindenáron fel akarja kutatni, hogyan is lettek a vámpírok, ami sikerül is neki. Legalábbis egy részét meg tudjuk. Ez a történet pedig szépen meg van kreálva, Anne Rice hagy neki időt kibontakozni, tekintve, hogy jó nagy darab ez a kötet a laza első részhez képest.

És hogyan is oldja meg ismét Anne Rice, hogy úgy adja ki a könyvet, mintha saját karakterei tennék? Lestat felkel álmából a közeli rock banda hatására, és csodálkozva tekint a 20. századra. Persze, megtetszik neki a zene, és úgy gondolja átveszi a zenekart, bemutatkozik, mint Lestat, a vámpír. Csak a bökkenő, hogy a zenészek olvasták az Interjú a vámpírral című könyvet. Így Lestat felkerekedik és megírja a saját életrajzát, ami ez a kötet lenne. Közben pedig dalszövegeket ír, és majd fergeteges koncertet is ad, hogy megkeresse a vámpírokat.

Egy bökkenő van benne, hogy a vége rettentes függővég, amit nem várnánk Anne Rice-tól, de mégis megkapjuk. Szóval, aki idáig eljutott, az mindenáron el akarja majd olvasni a Kárhozottak Királynőjét.

Kedvenc karakter: Lestat, Marius

Ami kifejezetten tetszett: Lestat, meg az egész történet, a megoldás, hogy mintha tényleg vámpír adta volna ki a könyvet

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból