Melissa Marr: Ink Exchange - Veszélyes Álmok

Hogy akadtam rá: Amazon.com-on megtetszett a borítója :D

Úgy általában az egészről: Végre belevettem magam a Wicked Lovely, vagyis a Tündérvilág második részébe. Igazából ez másról szól, nem Aislinnról és Keenanról, de ők is szerepet kapnak benne. Ugye az első rész 3 pöttyöt kapott, a karakterekkel sem voltam teljesen megelégedve, meg a kidolgozással sem. De ez a könyv, ez a második rész, túlszárnyalja az elsőt. Magasan!

Az alaptörténet, hogy Leslie-nek, Aislinn (előző könyvből főhősünk és új Nyár Királynő) barátnőjének nem éppen vidám az élete. Édesanyja rég elhagyta a családot, apja részeg, csak ő dolgozik, hogy befizethesse a számlákat, és legyen mit ennie. Ren, a bátyja meg? Drogot árul, no meg persze drogos bulikat is csap odahaza, ahol a barátainak a húgát adja el. Vagyis Leslie-t megerőszkolták. Nem lehet tudni, ki és hányszor. De ez csöppett sem lényeg, nincs leírva részletesen, nem arra megy, hanem a lelkihatásra. Ami pedig igenis fontos a szereplő szempontjából. Tehát látjuk, amit az első részben nem, hogy Leslie-nek egyáltalán nincs tökéletes élete. Az első pár fejezetben szinte rettentes volt ezeket olvasni, hogy hogyan viselkednek vele.

De jöjjön a történet lényege. Mivel Leslie nem érzi magáénak a testét, elmegy a Pins and Needles nevű tetoválószalonba, amit már ismerhetünk az első részből, ahol Rabbittől kér majd egy tetoválást. Leslie ki is néz magának egyet, szép szemek meg szárnyak vannak rajta. Onnantól kezdődik a baj, ahogy rárajzolják a körvonalát, élete fenekestül felfordult. Furán érzi magát, érzelmei váltakoznak és ráadásul embereket lát szarvakkal, szárnyakkal. A lényeg a lényeg, hogy ebben a kötetben új Udvarral ismerkedünk meg, a Sötét Udvarral. Eddig annyit tudtunk róluk, hogy kegyetlenek, gyilkolnak, meg ilyesmi. Most bepillantást nyerünk a működésükbe úgymond. És megismerjük a Királyukat, Irialt. Aki bizony megbízta Rabbitot, a tetoválóst, aki mellesleg féltündér, hogy készítsen egy tinta cserét (ink exchange) egy halandóval. Azaz összeköti magát egy halandóval, hogy így táplálhassa az Udvarát. Ugyanis ők érzelmekből (harag, düh, vágy) táplálkoznak és jól jön nekik a háborúskodás, és mivel már a két udvar (Nyár és Tél) kibékült, a Sötét Udvar finoman kifejezve, nem járt jól. Gyengülnek, sőt az egyiket még meg is ölte egy normál golyó, vesztik el az erejüket, a halhatatlanságukat.

A történet eleje kicsit lassan indul, mint említettem rémes olvasni, hogyan bánnak Leslie-vel, de végül is nagyon szépen bele van dolgozva a történetbe. Így ez ellen nincs kifogásom. Aislinn mivel tudja, mi történt barátnőjével, meg akarja védeni, így Niallt küldi mellé, persze láthatatlanul, nem akarja, hogy Leslie részese legyen a tündérvilágnak. Ami persze sajnos tudtán kívül megtörténik. No, de van itt nekünk egy csodálatosan felépített szerelmi háromszögünk. Niall/Leslie/Irial. Semmi konkrétabb mély érzelem végül is, de a két bántalmazott Niall és Leslie szépen megtalálják egymást. A baj csak az, hogy Niall érintése szinte mérgezően hathat a lányra, bármelyik halandót az őrületbe kerget, megmérgez. Azt hiszem ő valamilyen ír mitológiai lényről lett mintázva, akinek a nevét nem tudom leírni/kiejteni. :D Irial pedig, a Sötét Udvar Királya, arra nem számít, hogy a tinta csere rá is hat, és nem csak hatalmasabb lesz, de bizony gyengéd érzéseket is kezd táplálni a lány iránt. Briliáns. És hozzáteszem, semmi cukros-habos-babos nincs benne. A szerelmi rész tökéletes, viszont a probléma megoldásával kicsit hadilábon állok. Arra már Melissa Marr nem fektetett időt/energiát. Illetve nem azt akarta előtérbe helyezni, hanem az érzelmeket, de mégis egy picit sántít, viszont az érzelmi része annyira elbűvölt, magával ragadott, hogy megérdemli a négy pöttyöt. Az epilógusban van egy hirtelen mozzanat, ami nekem túl elkapkodottnak tűnt, és egy picit nyitott a vége. Tudom, lesz harmadik rész, de az elvileg megint Aislinnékkal foglalkozik, vagyis a Keenan/Aislinn/Seth háromszögünkkel, ami tudjuk igazából nem is szerelmi háromszög. Szóval a lényeg, félek, hogy ez így marad, kicsit hiányosan. És a négy pötty oka még az is, hogy mi már az első részből nagyon jól tudjuk, hogy tündér mindenki, persze, nem tudhatja meg egyből a főhősünk, de sokszor az ő szemével követünk dolgokat, és a könyv háromnegyedénél tudja meg, úgy hogy Seth csak benyögi. "Ők nem emberek. Egyik sem." Amikor eddig ünnepélyesen akarták neki elmesélni, hogy most pontosan ki-kicsoda.

Viszont az apró (tényleg apró) negatívumok ellenére, briliáns történetet tár elénk Melissa Marr, sokkal, de sokkal kidolgozottabb és összetettebb karakterekkel. Öröm olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Kedvenc karakter: Niall

Ami kifejezetten tetszett: Leslie jellemének ábrázolása, sőt az itteni összes karakter ábrázolása.

Ami nem tetszett: -

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból, a borító gyönyörű, már ránézni is öröm, szinte ki sem kell nyitni.