Ugrás a fő tartalomra

Nalini Singh: Angyalcsók

Hogy akadtam rá: Ivett beszélt rá a sorozatra. :D

Várható magyar megjelenés: 2011. január 26. Ez nem biztos dátum, lehet előbb, lehet később jelenik meg. Angolul olvastam, de azért raktam fel magyar borítót, mert eredetileg úgy akartam olvasni, csak a majdani blogszünet miatt, angolul olvasgatom a magyar megjelenéseket, hogy amíg távol vagyok, legyenek "hasznos" bejegyzéseim. :)

Úgy általában az egészről: Íme az Angyali Vadász sorozat második része. Elena Deveraux angyal lett, miután majdnem meghalt, miközben segített kivégezni egy megőrült arkangyalt. Természetesen nem maradhat nyugta a főhősünknek, hiszen most, hogy ki tudja hány évszázada óta ő az első átváltoztatott angyal, kénytelen részt venni a halhatatlanok kegyetlen politikai játszmáiban. Az egyik arkangyal Lijuan bált rendez Elena tiszteletére Pekingben, de persze, milyen bált várhatnak egy olyan angyaltól, aki a halottakat kelti fel?

A kötet teljesen ugyanolyan, mint az első rész. Aki arra számít, hogy majd ez végig izgalmas lesz, most, hogy Elena és Raphael már együtt vannak, és már megtört a jég, mert lefeküdtek, annak elárulom, nem így van. Singh megint kitalál valamit, ami miatt a könyv háromnegyedében megy a szexes huzavona, mint az előző részben. Nem mondom, hogy rossz, csak felkészítem azokat, akik másra számítanak.

A történet felépítése teljesen ugyanolyan, mint az előző részben. Azaz a háromnegyedéig lassan csorog, átitatva erotikával, és már Elena és egy kicsit Raphael emlékeivel is, aztán az utolsó 60 oldalon történik meg az, ami a fülszövegben le van írva. (Nevezetesen Lijuan bálja.) Nem zavart, mert már az első részben megszoktam Singh stílusát, és most is akadtak véres hullák az erotikus jelenetek mellett.

A világ felépítése még mindig jó, most az angyalok politikai játékaiba nyerünk betekintést. A karakterek miatt is üdítő olvasni a könyvet, mert szépen ki vannak dolgozva, mindenkinek megvan a maga háttere. Visszatérnek az ismerős arcok, pl. Illium és Méreg, akiknek örültem, és feltűnik egy-két új angyal is, bár mind nagyon mellékszereplő.

Ami megint lehúzta négy pontra, az nem csak a szerintem aránytalanul felépített történet (hogy csak a végén igazán pörgős a könyv), hanem ez a nagy szerelem, ami a két főhős között van. Értem én, hogy miért érdekli Raphaelt Elena, értem én, hogy Elena miért vonzódik Raphaelhez, de én ezt nem nevezném mindent elsöprő szerelemnek. Valamiféle érzelemnek igen, de nálam az igaz szerelem nem ez. És ezt a véleményemet még mindig fenntartom, bár Raphael is elgondolkozott, hogy ez mennyire az, szóval jár ezért a piros pont. Mindenesetre Raphael és Elena tökéletesen összeillik, várom a történetük következő fejezetét.

Kedvenc karakter: Elena, Raphael, Illium, Méreg

Ami kifejezetten tetszett: A világ, a karakterek

Ami nem tetszett: A számomra aránytalan történetfelépítés, a szexes huzavona MEGINT

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Egmont

Kiadás dátuma: 2011. január 26. (? - nem biztos dátum)

Oldalszám: 368 oldal

Megjegyzések

  1. Gigi! Most megfog enni a fene a megjelenésig! Ez nem jó így, nekem! xD. De legalább tetszik neked :D.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Ez nem a könyvhöz tartozik!
    Csak én is nagy Alex Pettyfer és Cassandra Clare rajongó vagyok és többek között e miatt kezdtem olvasni a blogod. A mi nap ezt találtam :)

    http://www.imdb.com/title/tt1538403/

    Nem tudom, hogy ez mennyire megbízható információ, de én az IMDb-ben még nem csalódtam :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Egy: tudom, hogy gonosz vagyok, de nem szeretem, ha más könyvhöz tartozó hozzászólások vannak. A Cassandra Clare könyvekhez is írtam, hogy az imdb-t bárki szerkesztheti, aki fizetős felhasználó. ALEX PETTYFER A MAI NAPIG NEM FOGADTA EL A SZEREPET ÉS OPEN CASTING VAN! Remélem, mihamarabb tisztázódik a helyzet, mert a fanok már lázadoznak kb. :D

    VálaszTörlés
  4. Kíváncsi lennék, a többi részéhez a sorozatnak, mit szólsz. Nekem az Angyaltánc sokkal jobban tetszett, mint ez a rész, bár végül is ez ízlés dolga. Amit kifejezetten szeretek ezekben a könyvekben az, hogy a 4. és 5. rész elszakad Elenáéktól, (bár a 6 vissza fog térni hozzájuk), de legalább Singh nem követi el azt a szerintem nagy melléfogást, hogy folyton ugyanazzal a párral ír meg hatvanezer könyvet - a végére szörnyen unalmas tud az olyan lenni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekem pont ez vette el a kedvem Jeaniene Frost Cat és Bones párosától - vicces a könyv, meg fasza a sztori, de már az 5. részt sem bírtam végigolvasni, annyira uncsi volt már.)Itt legalább egy kis bepillantást nyerünk Dmitri és Jason életébe is, és szerintem ez egészen felüdítő - és nem az megy, hogy a kezdő főhős-pár egyik életveszélyes kalandból a másikba csöppen.
    Csilla

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Csilla: Én valamiért annyira nem kedvelem, ha minden rész másról szól, az az érzésem lesz tőle, hogy még jobban el akarja nyújtani a sorozatot az író, mint kéne. De persze valamikor működhet, nem ellenzem én, viszont ezt a sorozatot félbehagytam, ami nem szokásom, de túlságosan sok volt az erotika, és kevés a történet. :)

      Törlés
  5. Hát, mint mondtam, ízlések és pofonok. Kár, hogy abbahagytad.
    Egyébként az nálam sem feltétlenül befutó, ha minden részben másról van szól, bár megvan a maga varázsa, főleg ha jól írják meg. Csak arra akartam rámutatni, hogy Singh legalább nem rontotta el (nálam) azzal, hogy végtelenítette a sztorit, miközben csak egyetlen párosra koncentrálta a figyelmet. Persze az ilyet is meglehet csinálni jól, csak olyat ritkán láttam eddig (Karen Maire Moning Tündérkrónikája mondjuk pl. pozitív példa, mert ott nem lehet azt mondani, hogy megunhatóak a szereplők.)
    További szép napot!
    Csilla

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség