Sorozat: Az Anita Blake 18. része
Úgy általában az egészről: Anita Blake-nek sosincs nyugta, még a hétköznapi munkájában sem, ami a halottkeltés. Kénytelen visszautasítani több pénzes ügyfelet is, mivel nem a megfelelő okok vezérlik őket a zombik feltámasztásához, ám valaki nem fogadja el a nemet, és Anita ismét súlyos helyzetben találja magát.
Úgy általában az egészről: Anita Blake-nek sosincs nyugta, még a hétköznapi munkájában sem, ami a halottkeltés. Kénytelen visszautasítani több pénzes ügyfelet is, mivel nem a megfelelő okok vezérlik őket a zombik feltámasztásához, ám valaki nem fogadja el a nemet, és Anita ismét súlyos helyzetben találja magát.
Mivel ez egy kisregény (novella?), amolyan töltelék rész két
nagy kötet között, ezért nem is vártam sokat tőle. Sokan kérdezik, hogy ha a
Micah nem jelent meg magyarul, ugyan ez miért látott napvilágot, vagy miért nem
egyben a kettő. Ugyan, erre nem tudok válaszolni, de van egy feltételezésem: A
Micah-t nem olvastam, fogalmam sincs, mennyit ad hozzá a történethez, de
rémesen rossz értékelést kapott, ezért nem is tudok haragudni a kiadóra, hogy
az nem jelent meg. Viszont a Végzetes Flörtnek örültem, mert nemcsak egy új
karaktert hoz be, és ezért lényegesebb a nagy történet szempontjából, de
kellemes kikapcsolódást is nyújtott.
Most jön az, hogy miért szeretem Hamiltont, ez a kötet is
nagyon jól példázza. Mert hiába „csak” egy erotikus, horror fantasy történet,
mégis olyan jól ábrázolja az emberi lélek dolgait, a legsötétebbtől, a
kétségbeesetten át, a jóra való törekvésig. Mivel Anita munkája, hogy zombikat
éleszt fel, nap mint nap dolgozik a gyászolókkal, akik nem tudják, vagy nem
akarják felfogni, hogy egy zombi nem ugyanaz, hiába nem is tudja az magáról,
hogy halott.
Bár történet itt is van, és inkább az, mint erotika, a rövid
terjedelem miatt nem igazán csavaros, nem meglepő, (ezért is jár neki csak a
négy csillag), de szórakoztató és kikapcsoló, amilyennek egy Anita Blake
regényt is elvárnék. Megvan a szokásos vér, zombik, és a már megszokott „Anita
mindent megold maga, nem kell neki segítség” attitűd.
De mégis most valahogy így visszanézve a többi kötetet Anita
egy pici változáson ment keresztül, ami a novella nyugis részén volt igazán
érezhető. Anita egy kicsit fellazult, legalábbis próbálkozik derűsebben állni
az emberekhez, ennek oka az is, hogy mindenkitől átvesz valamit az ember
egy-egy kapcsolatban, főhősünknek pedig akad egy pár férfi az életében, akitől
tanulhat. Sokan vannak a hárem ábrázolása ellen, engem viszont ez nem zavar,
mert már Anita sem áll olyan lehetetlenül a dologhoz. Lehet, hogy nem igazán
fekszik ez a mai normák közé, de én mindig is olyan voltam, hogy szívesen
olvasok olyanról, ami az árral szemben megy, plusz elképzelhetőnek tartom ezt a
felállást. No persze Anita világában eléggé idealizáltan van ábrázolva, de itt
is és más kötetekben is imádtam olvasni arról, hogy sok sérült szereplő
megtalálja a párját, megtalálják önmagukat, és alapítanak egy olyan
családfélét, ahol nem számítanak a külső és belső sebek, és Anita is végre
feldolgoz pár dolgot a saját gyerekkorából.
Persze, a szokásos még egy pasi elmaradhatatlan, meg a szex
jelenet, és még magam sem tudom, hogy mit fogok az új szereplőnkről gondolni,
mert annyira nem mutatkozott be. De itt van a jól megszokott erkölcsi kérdésünk
is: mit teszünk meg a szeretteinkért. Anita (a szememben legalábbis) eléggé
antihős, de nem mondom, hogy meg tudnám ezért vetni, mindig is jobban bírtam
azokat, akikben van egy kis negatív hatás is, de kíváncsi vagyok, hogyan fogják
feldolgozni, amit most ebben a részben meglépett és nem volt éppen egy kedves,
aranyos dolog.
Lehet, hogy sokan földhöz vágják ezt a könyvet, hogy megint
egy rész, ahol Anita begyűjtött egy pasit, de én az említettek miatt másképp
látom a könyvet. Olyan Anitás, ahogy szeretem, de sosem titkoltam, hogy
mennyire elfogult fanatikus vagyok. Ami hiányzott számomra belőle: Jean-Claude,
mert bármennyire is imádom Nathanielt és Micah-t, egyedül számomra kevesek
voltak, és a kedvenc vámpírom hiánya azért űrt hagyott a pici szívemben. Nagy
reményekkel várom a következő részt, ami fülszövegből tökéletesen izgalmasnak
hangzik.
A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!
Kedvenc karakter: Micah, Nathaniel, Anita
Ami kifejezetten tetszett: a zombik :D
Ami nem tetszett: rövid
A történet: 4/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 6/5 pontból
Kiadó: Agave
Kiadás dátuma: 2012. június 7.
Oldalszám: 176 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése