Hogy akadtam rá:
Keresgéltem a friss megjelenések között.
Úgy általában az egészről: Nórát pszichológushoz küldik szülei, mert több napra meglógott otthonról, de a valódi okot e mögött nem is sejtik. De Nóra maga se tudja, hogy miért olyan amilyen: nem történt vele semmi tragikus, nem váltak el a szülei, nem verik, nem erőszakolták meg. Sőt nem is szingli, legalábbis általában akad pasija, ez sem gond. Amit viszont nem tud kiverni a fejéből, hogy ott volt a diszkó balesetnél, ahol többen is meghaltak, és szembesülnie kellett azzal, hogy milyen rövid is az élet.
Úgy általában az egészről: Nórát pszichológushoz küldik szülei, mert több napra meglógott otthonról, de a valódi okot e mögött nem is sejtik. De Nóra maga se tudja, hogy miért olyan amilyen: nem történt vele semmi tragikus, nem váltak el a szülei, nem verik, nem erőszakolták meg. Sőt nem is szingli, legalábbis általában akad pasija, ez sem gond. Amit viszont nem tud kiverni a fejéből, hogy ott volt a diszkó balesetnél, ahol többen is meghaltak, és szembesülnie kellett azzal, hogy milyen rövid is az élet.
Ez az a könyv, amit nagyon vártam, mert a fülszövege sok jót
ígért, és ráadásul magyar író tollából származó magyar helyszínen játszódó
történet. Mivel már sokszor csalódtam könyvekben, ezért mindig félve kezdek
ahhoz, amiről már előtte elgondoltam, hogy milyen remek lehet. De most nem
csak, hogy azt kaptam, amit reméltem, de még többet is!
Az elmesélés sem a megszokott regény stílus, itt nincsenek
párbeszédek, csak Nóra szövegét látjuk, amit elmesél a pszichológusnak, semmi
mást. (És mivel az egész élőbeszéd, Nóra mondanivalója, ezért nem éreztem
soknak a szlenget, csak hitelesebb lett tőle a regény.) De ez cseppet sem
zavaró, pont ettől lesz igazán közvetlen, és ettől tudtam még jobban átérezni a
főhősünk helyzetét, az pedig még többet dobott az egészen, hogy Nóra
szarkasztikus humorral tálal mindent, így a legapróbb, legjelentéktelenebb
eseményeken is tudtam nevetni, és ugyanúgy lekötöttek, mint a lelki gondok.
Mert ebben a könyvben nem a történet a lényeg, igazából az
nincs is, ez nem az a fajta, hanem az elgondolkoztató féle. Felvet egy halom
kérdést, ami vagy az átlagos tinédzser problémák közé tartozik, vagy pedig a valóságos
világbeli dolgok közé, amit sokan hiába tagadnak, hogy Magyarországon úgy
sincs, mert van.
Bár Nóra teljesen más, mint én voltam akkoriban, mégis
együtt tudtam vele érezni, ahogy nem találja a helyét a világban, mert
szerintem ezen mind átestünk. Ő magam sem tudja, hogy ki ő, minek van itt, és
ez a céltalanság a tinédzserek életére nagyon jellemző probléma. Ezek mellett
ilyenkor kezdi el az ember az élet nagy kérdéseit fejtegetni: ráeszmélünk, hogy
halandóak vagyunk, az élet rövid, élni kell, de mégis hogyan? A könyv nem
mélyed bele ebbe, sőt semelyik problémát nem erőltetni ránk, csak Nóra
gondolatai és felvetései között merülünk el ebben mi is, és átrágjuk, hogy mi
hogyan állunk hozzá.
De persze a halál mellett ott a másik nagy horderejű dolog:
a szerelem. Nóra ezt is elemezgeti, hogy ugyan mi lehet az, és különféle
kapcsolatokat is látunk a könyvben. Ott van Nóra és a két régi expasija, amivel
remekül bemutatja az író a szenvedélyes tinédzser „szerelmet,” ami igazán talán
nem is igazi, bármennyire is elsodornak minket akkor az érzelmek. A háttérben
Nóra szüleivel és nagyszüleivel festi fel, hogy hiába élnek együtt jó ideje,
bármikor felléphetnek egy kapcsolatban problémák, és vagy leküzdik őket vagy
nem. Viszont aki attól fél, hogy Nóra majd végtelenül szerelmes lesz, és átcsap
rózsaszínbe a történet, azt megnyugtatom, itt semmi ilyesmiről nincs szó.
(Ennek én személy szerint nagyon örültem.)
De nem is végtelenül komor a könyv, egyszerűen csak
valóságos. Érint még olyan témákat, mint az öngyilkosság, a családon belüli
erőszak, tinédzser terhesség, drog, alkohol, abortusz, de egyik sincs annyira
előtérben, hogy elriassza azokat, akik részletesen nem bírják az ilyen témákat.
Viszont pont ezzel mutatja be, hogy az emberek nagy része mennyire közömbös az
ilyenekkel szemben, hiszen hány olyan van, hogy valaki félrefordítja inkább a
tekintetét, és úgy gondolja, hogy ettől megszűnnek a gondok. Nóra is küzd
ezzel, hogy ugyan ott vannak a világ globális dolgai, és ahhoz túl kicsi, hogy
bármit is tegyen, mikor a közelében is akadnak olyanok, akik segítségre,
tanácsra szorulnak, és azokkal sem tud mindig mit kezdeni.
Ezen kívül még két témát érint jobban a könyv: az egyik a
barátság, és a tinédzser (főleg lányok) közötti nagyon szélsőséges és változó
kapcsolatokat. A másik pedig önmagunk elfogadása, ugyanis Nóra nagyon sokat
küzd azzal, hogy szépnek/normálisnak lássa és érezze magát.
A könyv végén sok szál marad nyitva, ami engem nem zavart,
így az író ránk bízza, hogy kinek milyen sorsot szánunk, és valljuk be, az élet
is ilyen, nincs semmi elvarrva, mindig lesznek újabb akadályok.
A Holnap más leszek egy kellemes regény, kikapcsol,
megnevetett, elgondolkodtat, visszaidézi a tinédzser éveket, és bár nincsenek
eget rengető izgalmak, jó volt látni, ahogy Nóra összerakja önmagát, és rájön,
hogy miért is érdemes élni, és hogy van kiút a rossz helyzetekből. A történet
nem több, nem kevesebb, mint egy szelet a magyar tinik életéből, és annak
kiváló. Remélem, hogy még látunk ifjúsági regényt Oláh Gábortól.
Kedvenc karakter: Nóra, Eszter, Rőzse, Panni
Ami kifejezetten tetszett: a téma, a hangulat, a kivitelezés, a humor
Ami nem tetszett: -
A történet: 6/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból (annyira illik a tartalomhoz, hogy miután eljutottam a történetben a cipőig, engem is állandóan kísértett, ha ránéztem a könyvre)
Kiadó: Ciceró
Kiadás dátuma: 2012. június 7.
Oldalszám: 222 oldal
Ami kifejezetten tetszett: a téma, a hangulat, a kivitelezés, a humor
Ami nem tetszett: -
A történet: 6/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból (annyira illik a tartalomhoz, hogy miután eljutottam a történetben a cipőig, engem is állandóan kísértett, ha ránéztem a könyvre)
Kiadó: Ciceró
Kiadás dátuma: 2012. június 7.
Oldalszám: 222 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése