Cressida Cowell: A Hero's Guide to Deadly Dragons (Egy hős kézikönyve a halálos sárkányokhoz)

Hogy akadtam rá: Az első részből készült film.

Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 6. része.

Úgy általában az egészről: Képzelj el egy világot, amikor a sárkányok léteztek, a Hősök korát, amikor még a nők is kicsit férfiak voltak. Itt élt Hablaty, aki első éves a Kalózképzőben, és a Huligánok törzsfőnökének fia, habár ő maga nem éppen az a Hős alkat. Éppen a 12. születésnapját ünnepelné, és nem vágyik másra, minthogy egyszer végre ne szenvedjen hajótörést, ne legyen életveszélyes vihar, ne találkozzon gyilkos gonoszokkal, akiknek kampó kezük van, és a halálos sárkányok is elkerüljék. De hát Hablatyról van szó: így nem elég, hogy Fogatlan, a sárkánya tönkreteszi a főnök trónját, és az apja ezért kijelenteni, hogy ha Fogatlan még egy rossz dolgot tesz, akkor örökre száműzik a szigetről. Ráadásul Pléhpofa megtalálja Hablaty félte őrzött titkát, hogy könyvet ír a sárkányokról. Hogy mindezt még tetézze:  az apja fogadást kötött az egyik rivális törzzsel, hogy melyikük a jobb tolvaj, és ehhez bizonyítékként az Így neveld a sárkányodat könyvet akarja bizonyítéknak használni, amit a Szőrös Ijesztő Könyvtárostól lopott el a törzs még régen, ami igen nagy tett, mert a könyveket betiltották és ez a könyvtár a legszigorúbban őrzött hely. A gond csak az, hogy a könyv eltűnt, és nagy a valószínűsége, hogy Fogatlan a tettes. Hablaty, hogy megmentse sárkányát, nekivág, hogy betörjön a retteget könyvtárba. Hát így tölti egy 12 éves viking a születésnapját.

Mivel készültem a sok nem éppen jó könyvre, ami rám vár (egyesek örülhetnek, mert már érzem a közelgő negatív kritikákat), ismételten elővettem az Így neveld a sárkányodat sorozatot, mert az mindig feldob. Igazából William Joyce mellett Cressida Cowell az, akiért teljesen elfogultan rajongok, és képes valamit adni, amit felnőtt fejjel is lehet élvezni, bár míg Joyce egy szomorúbb hangulatú képet fest, Cowell erőssége a humor, de mindketten ugyanúgy a család témára összpontosítanak, főleg az apa-gyerek kapcsolatra. (Lehet, ebben rejlik, miért van olyan nagy hatással rám?)

Cowell hozza ugyanazt a derűs hangulatot, mint eddig, van itt szarkasztikus humor, dilis vikingek, önző, beképzelt, de valahol mégis jószívű sárkányok, egy kis kellemes vérontás. És valahogy ettől a keveréktől lesz olyan kis regény, ami kikapcsol teljesen. Bebugyolálja a szokásos iskolai bántalmazás témát, hogy milyen kilógni a többiek közül és a nehézkes kapcsolatok a szülőkkel egy abszurd, néha morbid, de mindenképpen szórakoztató világba, ami gyereknek izgalmas móka, bár a felnőttek megkérdőjelezhetik. Például hiába mondja a narrátor, hogy ne érezzen az olvasó egy szereplőért semmit, hiszen gonosz gyilkos, mégis rabszolgának adják el, és… valahogy nekem ez akkor is picit sötét hangulatot ütött meg.

Míg a többi részben a hőseink kalandoznak vagy pedig Alvinnal, esetleg Norberttal küzdenek, itt valahogy nem éreztem olyan erős központi elemnek a cselekményt. Persze, betörnek a könyvtárba, ami hemzseg a sárkányoktól és a gyilkos vikingektől, de nincsen nagyobb rejtély, amit meg kell oldani, nincsen nagyobb csapda, amit leleményesen ki kell kerülni. Úgy éreztem, hogy ez egy átvezető rész, egy kis nevetés a sötét időszakok előtt, amit egy apró ponton előre is vetít Cowell. (Ugyanis olvastam spoilereket, hogy mi lesz a későbbi részekben, és sötétebb vizekre fogunk evezni, ami már innen látszik.) Az egész könyvtár-labirintus dolog és ahogy kijutnak onnan párhuzam arra, hogy milyen felnőni, és talán nem véletlen, hogy Hablaty önmagának egy apró, de igen fontos részét éppen a születésnapján fedezi fel, ő is kezd felnőni, és rájönni, hogy a sarkára kell állnia az apjával szemben.

A történet nagy része viszont a könyvekről szól, amit eddig is megszokhattunk, hogy Hablaty volt az ész és az értelem hangja a vikingek erőszak és erő érvelései között, de most még inkább előtérbe kerül. Hablaty könyvet ír és írónak készül, amit a vikingek megvetnek, hiszen a könyveket az ötletek és civilizáló hatásuk miatt be is tiltották. Ez ellen küzd Hablaty, miközben nem csak az ottani társdalom normája ellen lép fel, de az apja „én vagyok a szülőd, én tudom, hogy mi a jó neked” viselkedése ellen is.

Félreértés ne essék a történet nem arról szól, hogy lázadjunk fel a szülő ellen, hanem hogy saját magunknak kell gondolkozni. És ezt Cowell az epilógussal is tetézi: eddig is mindig egy szomorúbb hangulatú Hablaty szólt hozzánk a prológus és epilógusban, aki már öregember és visszanéz a fiatalkorára, és az írónő mindig jól játszott a hangnemváltásokkal, de itt valahogy még jobban megérintett. Az utolsó mondatokban felveti, hogy legyünk hálásak, hogy most szabadon gondolkozhatunk, olvashatunk, és hogy nincs szükség olyan hősökre, akik segítenek megváltoztatni az elnyomó társadalmat. Igen, ez felnőtt fejjel ennyire kiüt a mese végén, viszont a gyerekeknek egy kis elhintett információ arról, hogy van, amikor a világ nem mindenkivel igazságos és azok a valódi hősök, akik mernek gondolkozni, még ha éppen az tiltott is, és mernek változást hozni.

Noha talán ez a legeseménytelenebb kötet, ugyannyira elvarázsolt Fogatlan és Hablaty kalandja, amennyire eddig, és még mindig nagy rajongója vagyok a sorozatnak. Mesekedvelőknek kötelező.

Kedvenc karakter: Fogatlan, Hablaty, Camicazi

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Little, Brown Books for Young Readers

Kiadás dátuma: 2010. augusztus 17.

Oldalszám: 272 oldal