Ugrás a fő tartalomra

K. L. Armstrong & M. A. Marr: Loki farkasai

Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong és Melissa Marr a kedvenc íróim közé tartoznak.

Sorozat: A Blackwelli históriák 1. része.

Úgy általában az egészről: Matt Thorsen betéve tudja az északi mítoszokat, hiszen a családja Thor, a régi isten leszármazottja. Ez abban is megnyilvánul, hogy minden Thorsennek van egy pöröly alakú nyaklánca, amivel a különleges képességüket tudják kordában tartani, Mattnek viszont ez sajnos nem megy jól, ebben sem jó, ahogy semmi másban sem, ő a család fekete báránya, pedig sokat várnak el tőle, főleg, hogy az apja a város seriffje.

Laurie Brekke családja furcsa, ugyanis az apja folyton úton van, és édesanyja legszívesebben eltiltaná a bajkeverő unokatestvérétől, Fentől. Ám Laurie-nak Fen jelenti a világot, így amikor az egyik este különös, alakváltásról szóló rémálmot lát, az első ami eszébe jut, hogy Fent beavatja, bármennyire is hülyeségnek hangzik.

Fen Brekke farkas alakváltó, ahogy a Brekke családban nagyjából mindenki, hiszen Lokitól származnak. Bár Fen nem hisz a Ragnarökben és a jóslatokban, azt tudja, hogy egy farkas vagy magányosan él (és állandóan tovább kell állnia) vagy falkába verődik (és a helyi falkát tekintve, ő ezt köszöni szépen nem kéri) vagy pedig adót fizet a helyi falkának, hogy egy helyen lakhasson. Ő az utóbbit teszi, és mivel Laurie-t bármilyen áron megvédené, ezért a lány adóját is megfizeti, amíg ki nem derül, hogy Laurie is farkas lesz-e. Ezzel addig nincs is gond, amíg a farkas falka vezetője a fejébe nem veszi, hogy ideje elhozni a világvégét, és Fennek kötelessége Mattet leszállítania, ha nem akarja, hogy Laurie-nak baja essen.

Nagyon vártam ezt a sorozatot, hiába gyermekkönyv, bíztam a két kedvenc írómban, főleg, hogy az északi mítoszokat szemelték ki maguknak, amik szintén a nagy kedvenceim (a görög mellett.) Bár nem tökéletes ez a kötet, mégis a kedvencem lett, és ez főleg a főszereplőnek köszönhető.

Bár a főhősök tizenévesek és nagyon fiatalok, mégsem tehetetlenek, ami nagy hasznukra válik egy világ megmentési küldetésen, és sikerült úgy megírnia ezt a két írónőnek, hogy el tudtam hinni, hogy erre képesek maguktól, szülői segítség nélkül a gyerekek. Ugyan beleszerettem mindhárom főhősbe, és abba ahogyan viszonyulnak egymáshoz − tényleg a kapcsolataik azok, amik viszik magukon a kötetet − néha előfordult, hogy igenis gyerekekként viselkedtek, szarvas hibákat vétettek, de legalább ezt nem következmények nélkül. Viszont néha volt egy-egy olyan frusztráló gondolata a szereplőknek, ami kizökkentett olvasás közben.

Matt reakcióját egy igen komoly, drámai dologra először nem hittem el, mert olyan semmilyen volt, és majdnem félre is tettem a könyvet, de végül eleget törődnek a témával, mégis úgy érzem, hogy ezt előbb is el lehetett volna kezdeni. És Mattnek rendre életveszélyes dolgok közepette olyan dolgok (is) járnak az eszébe, hogy vajon a lány azt hiszi, hogy tetszik neki vagy a lánynak ő tetszik-e. Fenben az egyetlen idegesítő tulajdonsága, hogy kijelenti az unokatestvérére, hogy "Te csak egy lány vagy" és ugyan így mit tehetne, bár Laurie természetesen visszabeszél, és talán Fen csak azért mondja ezt, hogy megvédje a lányt, mégis irritált. Astridnak pedig az a csodás ötlete támad, hogy a szörnyeket, amiket véletlen elvezetett az istenek leszármazottjaihoz, majd úgy tud elűzni onnan, hogy kisétál a kapun, és biztos őt követik majd… mikor már megtalálták a szörnyek azokat, akiket kerestek.

De ugyanakkor ezeken kívül tényleg a karakterek azok, akiket imádtam ebben a könyvben, és aki egy picit is ismer tudja, hogy én sorozatokat a karakterek miatt olvasok (tévésorozatoknál azért nézek valamit), ezért lehet, hogy amúgy négy csillagot adtam volna a könyvre, de a főszereplők felhúzták.

Fen egy olyan karakter, aki rossz családban nőtt fel, a rokonok össze-vissza adogatják őt egymás között, ezért végtelenül magányos, és nincs neki más csak Laurie. Ezért is a Laurie-val való kapcsolata az igazi "tűzön-vízen át, mindent megtesznek egymásért" fajtából való, amiről én imádok olvasni. Fen továbbá tudja, hogy Lokitól származik, és miután elhiszi, hogy a Ragnarök tényleg eljön, azzal is meg kell küzdenie, hogy előre elrendelték arra, hogy valami nagy gonoszságot tegyen. Fen és a farkasok szála felveti a kérdést, hogy mi tesz minket gonosszá: aminek/ahova születünk vagy a tetteink?

Mattnek azzal kell megküzdenie, hogy ő a legfiatalabb testvér egy olyan családban, ahol sokat várnak el tőle és nagy nyomás nehezedik rá, főleg, hogy úgy tűnik a szülei mindig csalódnak benne. A saját lábára kell állnia, amikor rájön, hogy a családja mit is tervez neki a Ragnarökre, és itt is felmerül az a téma, hogy mit is jelent a jó és a rossz, hogy vajon létezik-e csak csupán jó és rossz, ilyen fekete-fehér-e a világ. Miközben Matt végre levetkőzi a belenevelt családi előítéleteket, egyre normálisabb karakter lesz: Főleg, hogy végre felfogja, hogy egy lány is meg tudja magát védeni. (Nem tudom, szegény Laurie-nak, hogy volt türelme két ilyen egészségtelenül védelmező fiúhoz.)

Ami még a könyv nagy erőssége, hogy a két írónő stílusa nagyszerűen kiegészíti egymást, így Armstrong pörgős, akciódús cselekményvezetése tökéletesen illik Marr mitológiateremtéséhez. A könyv "armstrongosan" gyors ütemű, folyamatosan történik valami, ezért már az elejétől kezdve beszippantott a történet, viszont a sorozat felépítése egy kicsit hasonlít a Sötét erő sorozathoz, ezért ez az első rész inkább egy prológus érzetét adja, ahol a három főhősön kívül a többieket nem nagyon ismerjük meg, és a nagy történetívben sem jutunk annyira előre, hiszen csak két-három napot ölel fel a regény.

A világfelépítésben ugyan akadnak lyukak − Hogyan haltak meg az istenek? Miért mondják azt, hogy nem akarják, hogy megismétlődjön a múlt a mítoszokra utalva, amikor elvileg minden, ami a Ragnarök közeledtét jelzi az most és velük fog megtörténni? Hogy maradtak Blackwellben Loki és Thor leszármazottjai főleg, ha valaki nem is tud arról, hogy tényleg istenektől származnak? −, mégis imádtam a szörnyeket és ahogyan az északi mítoszokat átültették a modern korba a nornáktól kezdve a Thor-Loki törékeny barátságon/bajtársiasságon át az óriásölésig. (Amit még nem tudok felfogni, hogy annyit szenvedtek azon, hogy a farkasok ne bántsák ezt meg azt, ezért nem hagyták hátra Laurie-t, aztán mégis egyedül hagyják… A farkasok miért nem tudták volna a főhősök családját használni csalinak? Ezt olyan kihagyott ziccernek érzem.)

Összességében a Loki farkasai egy kellemes kalandregény, ami még a maga kis hibáival is élvezetes, és hiába rövid, a szereplők könnyen az olvasó szívéhez tudnak nőni. Alig várom már a folytatást.

Kedvenc karakter: Matt, Fen, Laurie

Ami kifejezetten tetszett: a főhősök és kapcsolatuk, a szörnyek

Ami nem tetszett: a szereplők néhol frusztráltak, néha túl könnyen elfogadták a természetfelettit

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2014. június (eredeti: 2013. május 7.)

Oldalszám: 304 oldal

Honnan: saját, papírpéldány

Megjegyzések

  1. Örülök, hogy ennyire tetszett :D Én is nagyon kíváncsi vagyok a könyvre, mert nagyon szeretem a norvég mitológiát és Kelley Armstrong Sötét Erő trilógiája is az egyik kedvencem, de közben egy kicsit félek is tőle Melissa Marr miatt. Mennyire látszik az írónő "hatása" a regényen? Mert Marr Tündérvilág sorozata számomra sajnos csalódás volt...

    VálaszTörlés
  2. @Bess: Én eleve szerettem a Tündérvilágban a mitológiai felépítést (bár igen, az a sorozata ameddig olvastam egyáltalán nem tökéletes), szóval azt mondanám, hogy a világfelépítés tőle származik. (Legalábbis én ezt éreztem belőle, nem néztem utána, hogyan írták együtt a regényt.) Ez annyit jelent, hogy Armstrongnál sokkal urbánosabb az urban fantasy, inkább csak mellékesen van ott a mágia, míg Marrnál jobban átérzem a régi korokból átivódó mítoszokat, és ebben a könyvben ez utóbbi van jelen.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik