Ugrás a fő tartalomra

Alaya Johnson: Moonshine (Holdfény)

Hogy akadtam rá: Bóklásztam a neten.

Úgy általában az egészről: Zephyr Hollis Montanából költözött New Yorkba, hogy végre önálló életet kezdjen. Bár először a Védelmezőkkel, vagyis a démonvadászokkal dolgozott együtt, hamar rájött, hogy a Mások, vagyis a természetfeletti lények is ugyanolyan érző lények, ezért is hagyta ott a régi életét.

Most pedig Zephyr az esti iskolában tanítja az emigránsokat és a Másokat. Ám persze ezen felül még különböző jogi aktivista csoportokhoz is csatlakozott, és segít a Vérbanknak is, hogy szegény vérszívóknak minél jobb legyen, és végre legyen szavazati joguk. Nem hiába hívják Zephyr Hollist a vámpírok jogi aktivistájának.

Ám ezzel nem igazán keres jól, így kapva kap az alkalmon, mikor Amir, az egyik diákja, aki nem mellesleg igen jóképű és biztosan nem ember, de nem is vámpír, felajánl neki egy munkát: Meg kell keresnie a környéket rettegésben tartó vámpír gengsztert. Hogy miért? Azt nem árulja el, de Zephyrnek jól jön a pénz, nem mellesleg pedig egy gengszterrel kevesebb lenne. Így hát Zephyr hamarosan az egyik rettegett alvilági figura magántanáraként találja magát, miközben megpróbálja kivonni a forgalomból az újonnan piacra került vámpírdrogot, kisegíteni az egyik diákját az adósságból, megfejteni a barátnője látomásait, és megkeresni egy amnéziás 13 éves vámpír anyját. Ki mondta, hogy a vámpírjogi aktivistának van ideje aludni?

Félve kezdtem neki a kötetnek, a borítóról azt gondoltam, hogy ez egy átlagos vámpíros romantika, csak épp az 1920-as években, de a fenébe is, most vágytam a romantikára. Ehelyett teljesen mást kaptam, és örültem is neki! Alaya Johnson világa valami fergetegesen jól felépített: vannak a Mások, akik nyíltan köztünk élnek, és mivel akkoriban bármilyen emigránst rossz szemmel néztek, ezért a természetfeletti lényeket sem nagyon kedvelik. Vannak itt vámpírok, démonok, alakváltók, boszorkányok, szellemek, gólemek, dzsinnek, tündérek, ghoulok és zombik is. Minden. Johnson ezt a gazdag fantáziavilágot mégis úgy alkotta meg, hogy teljesen természetesnek hat az olvasónak, hogy egy jövendőmondóval, vagy egy szukkubusszal találkozik az utcán. Mindebbe beleszövi a 20-as évek jogi küzdelmeit, a maffia és a korrupció hálóját, a nagy alkoholtilalmat, amitől még élvezetesebb lesz ez az egész.

A történet elején az olvasót leköti teljesen a világ kibontakozása, és én ujjongó kisgyerekként fedeztem fel az újabb és újabb lényeket, de nem kell félni, maga a cselekmény is beindul. És be kell hogy valljam, minden apró kirakós darabkát elénk rak Johnson, de még így is akkorát koppant az állam a padlón, amilyet már rég. Minden kapcsolódik mindenhez, és hiába is próbáltam rájönni, melyik tett mögött ki áll, nem mindent tudtam kitalálni, és végre, hogy sikerült valakinek meglepnie, igazán üdítő élményként hatott.

Emellett ott van még a humor, ami igazán élvezhetővé teszi az egészet. A szereplőnk egy lázadó természetű, modern korba vágyó nő, akivel a mostani olvasó azonnal tud azonosulni, hiszen annyira idegen tőlünk az a kor felfogása, mint Zephyrnek, és a főhősünk szarkasztikus humora igazán segít abban, hogy biztosan megkedveljünk. Van nekünk még itt romantika is, amit kellemes volt olvasni, mégsem ez volt a történet főcselekmény szála, de attól függetlenül imádtam.

Minden karakter teljesen ki van dolgozva, mindenkinek vannak hibái, de még így is megesik rajtuk a szívünk, és még a gonosz karakterek sem szimplán "gonoszak," ami ismét egy üdítő színfolt a regényben.

Röviden csak ajánlani tudom mindenkinek, aki tud angolul és szeretne egy kellemes mindenféle lényes regényt olvasni. És innen könyörgök a kiadóknak, ezt magyarul kérem szépen jövő karácsonyra a fa alá. :D

Kedvenc karakter: Zephyr, Amir, Nicholas, Rinaldo, Aileen

Ami kifejezetten tetszett: a világ felépítése, a humor, a karakterek

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: St. Martin's Griffin

Kiadás dátuma: 2010. május 11.

Oldalszám: 288 oldal

Megjegyzések

  1. Valahányszor benézek hozzád hízik a várólistám :))
    De nem bánom mert neked köszönhetem hogy új kedvencet avattam a Mortal Instruments-el :)

    VálaszTörlés
  2. azt én is neked köszönhetem, amúgy nem hiszem, hogy megvettem volna.. XD (köszi)

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Remélem nem baj, hogy ha ezt a véleményedet az egyik könyvajánlómban megemlítettem. Természetesen linkeltem az oldaladat, és téged is feltüntettelek.
    Ha ez gondot okoz, akkor kitörlöm azt a részt.

    Üdv, Bbabri

    VálaszTörlés
  4. @Bbarbi: Persze, hogy nem gond. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú