Alyson Noel: Dark Flame - Sötét Láng

Hogy akadtam rá: Megtetszett a borítója amazon.com-on.

EZ A HETEDIK KÖNYV, AMIT A LOBO ÁLTAL MEGHIRDETETT CSÖKKENTSD A VÁRÓLISTÁDAT JÁTÉKRA OLVASTAM!

Úgy általában az egészről: Ever Bloom halhatatlan, szép, és szőke, és több pasi is kajtat utána, mégsem tökéletes az élete. Hogy miért is? A legjobb barátnőjét halhatatlanná változtatta, ami már csak azért is gond, mert Haven eddig szürke kis egér volt, feltűnési viszketegséggel és végre megkapta, amire vágyott, gyönyörű lett és hatalma is van. Nem érti, miért kellenek szabályok, ha egyszer örökké élhet. Ha ez még nem elég, ott van az a kis varázsige, amit Ever elrontott, és nem Romant kötötte magához, hanem fordítva. És nem tehet róla, egyszerűen vágyakozik a mi rosszfiúnk után, akár egy sötét láng a lelkében ez az érzelem, kiolthatatlan.

Kezdjük ott, hogy én imádtam az első rész minden sorát. Nem azt mondom, hogy teljesen tökéletes volt, de istenit, végre egy olyan sorozat, ahol nem tudtam, milyen lények vannak, ahol végre reinkarnációs szerelem volt! És aztán Noel belesett a hibába, hogy nem tudja, mi az a fantasy és mi az a tini irodalom szőke lányoknak. Mert az egy dolog, hogy Noel a szőke lányos irodalommal futott be, de ha már fantasyba vágja a fejszéjét, rájöhetne, az teljesen más konfliktusokat és felépítést igényel.

Nem is tudom leírni, mekkora csalódás volt számomra ez a rész, mivel tényleg szerettem az alapötletet meg az első és a harmadik részt… ez pedig annyira gyenge, hogy én, mint sorozat rajongó sem tudtam értékelni.

Kezdjük azzal, hogy valaki fejbe verte Noelt és elfelejtett írni, vagy nem tudom, mi a kifogás erre a szövegre, ami nekem nem is regény már. Se nyelvtani helyesség, se szép (vagy csak simán értékelhető) fogalmazás nincs benne. Tele van szlenggel, Roman szövegeit meg ne is emlegessük, hogy próbál angol úriember lenni, majd belekáromkodik egyet, szörnyen sántított az egész. És ami még dob az egészen negatív irányba, hogy megpróbál Noel úúú, de ügyesnek tűnni azzal, hogy ha már nem is használ összetett mondatokat, de teledobálja felesleges jelzőkkel, így akár Dament egy mondaton belül 8 (AZAZ NYOLC) jelzővel jellemzi, ami inkább felsorolás hatását kelti, nem leírásét.

Természetesen 312 oldalon nem történik semmi, hiszen minek, ugye egy negyedik részben. Amit Ever a harmadik részben elrontott varázslat az áll a középpontban, de olyan sután, hogy csak téptem a hajam. Ever nem csinál semmit, csak ide megy, oda megy, itt sír, ott sír, amott nyivákol, és bevallom, végiguntam a kötetet, mert csak nagy konfliktus sincsen ebben a részben, ami persze eddig sem sikerült Noelnek. Hát most fogta, és kiírta a vége-harc jelenetet. Talán túl sok szappanoperát vagy Disney Channeles sorozatot nézett Noel, mert kb. itt a fordulatok, történetelemek olyan szinten vannak, és ezért vagyok rá leginkább mérges, mert a könyv felénél felbukkan egyetlen jó ötlet, de azt is elveti egy mondatban Noel, nem használja ki, amit nyújtana az egész sorozat potenciálja. Most legalább nem felszínes vásárlásokra megy el a dolog, csak Ever sír menthetetlenül, vagy épp smárol és olvadozik, mert már három pasiért is dobog a szíve.

Aztán jöjjenek a logikai bakik is, mert abból is akad bőven, olyan, amitől szerintem a szerkesztőnek minimum sírva kellett volna fakadnia. Jude megsérül, a csontjáig felvágják, de persze össze se varrják, meg bent sem tartják kórházban, pedig elég súlyosan vért vesztett. Nem tudom, Noel ezt pl. honnan szedte, Jude most akkor végtelen vérkészlettel rendelkezik, mint a Vámpírnaplókban Matt? Másfelől pedig, két szereplő egymással szemben áll, majd az alábbi mondat hangzik el: „Haven állt mögöttünk.” Most melyikük mögött? HOL?

Ezek ilyen apróságok, de vannak olyan cselekményelemek, amik egyszerűen banálisak, és ettől lett leginkább kínzóeszköz az egész könyv. (Szívesen alkalmaznám ezt a saját íróján, de gondolom, nem lenne rá nagy hatással.) Havennek elmondják, hogy „hé, figyelj, halhatatlanná tettelek, ez eléggé necces, és sajnálom,” Haven reakciója pedig kb. az alábbit tartalmazza: „de hát ez tök szupcsi meg coooool, meg szupcsi, meg coool.” És ez csak az első két fejezet, én nem tudom, hova lett Noel szókincse, de visszavásárolhatná a zaciból. Mellesleg Roman meg is mérgezte Havent a harmadik részben, de a csaj úgy bele van esve, mint vak ló a gödörbe, és észre se veszi, hogy Roman gonosz? Ez mennyire hihető már? Leginkább semennyire, ahogy kb. Damen és Ever kapcsolata. Mert ezt is sikeresen elrontotta Noel, a harmadik részben megutáltam Dament, de most megint megváltozott a mi fiú főhősünk, és nem is baj, de most ő lett sötét, mint a vakablak. Ever szintén nem valami okos, hiszen elmondják neki ötvenszer: NE VARÁZSOLJÁL! NEM SZABAD! NE HASZNÁLD AZT A KÉST! Ever jó kislány módjára fütyülve, dalolászva azt a kést használja varázsigéhez. Na már most ez olyan, mintha leülnénk egy embert nézni, ahogy megy a vonatsíneken. Egyszer biztos, hogy elütik, csak idő kérdése, ennyire volt kb. ez a könyv is élvezetes és meglepő. Ha ez nem lenne elég, a vége utolsó mondatokban akkora utalás van, hogy szinte olyan fájdalmat okozott, mintha téglával vertek volna fejbe, amire előtte gondosan ráírták alkoholos filccel, hogy „LÁTHATATLAN, KÖRMÖNFONT UTALÁS ARRA, HOGY MI LESZ A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN.”

Az emberi kapcsolatokat Noel nagyon rosszul ábrázolja. Azok a karakterek, akik megváltoznak, mind rossz vagy jó irányba egyáltalán nem hihetőek. Egyszerűen csak kijelentik: „Helló, XY vagyok, most már jó/rossz.” Ezt nem lehet átélni/átérezni/elhinni, legalább ne így csinálná, ha már muszáj ilyen pálfordulást beleírnia. Ha már emberi kapcsolatok: Damenről és Everről nem hiszem el, hogy szerelmesek. Hatszor kiemelik, hogy ők lelki társak több száz éve, de Ever SEMMIT nem mond el Damennek, hanem Jude-tól várja a segítséget, esetleg Ava-tól, vagy a sarki boltostól, esetleg a kóbor macskától. Ez nem azt mutatja, hogy mennyire bízol a társadban, a szerelmedben, mellesleg Evernek beindulnak a hormonjai és a szexualitást annyira rosszul vázolja fel Noel, hogy őt szívesen cenzúráznám. Ne akarjuk szexszel feldobni a dolgokat, ha nem értünk a megírásához. Ever egyetlen pozitív barátjaként pedig Miles-t mutatják be… Nos, amit ő is lerendez, azt sem hívnám a tökéletes barátság mintaképének, ha Noelnek ilyen barátai vannak, akkor csak sajnálni tudom.

Van még két extra olyan baki a könyvben, amit csak faarccal tudtam végigolvasni, és közben azon töprengtem, „ez most komoly?” Az egyik, hogy egyszer úgy éreztem, hogy valami kiesett a könyvben: a varázslat nagy hatása az volt, hogy Ever Roman felé is vonzódik, mégis hirtelen leírja, hogy Ever lefogyott meg pattanásos, ergo kezd nem halhatatlan lenni, de ez nincs is így kifejtve… Egyszerűen egy nagy zagyvaság volt az egész. Ehhez meg hozzájön az is, hogy eddig benyeltem, hogy a Nyárvidék pogány vallásokból van, meg minden miszticizmus, de erre bedob helytelenül bele görög mitológiát, amire tudjuk, hogy Goddess Test óta még allergiásabb vagyok.

A másik extra vicc, hogy töpreng az ember, mi is az a „sötét láng.” Nos, a könyv első felében ezt nem tudjuk meg, majd egyszer csak Ever a gonosz varázslatot kezdi el így hívni: „Sötét láng lobogott bennem, amit ki kéne oltanom.” Aztán innentől kezdve ivós játékot lehetett volna rendezni, annyiszor szerepelt ez a kifejezés. Értem én, hogy szép, és rejtélyesnek hat, de van egy mérték, amit nem kéne áthaladni az ilyen jól hangzó hasonlatokkal/metaforákkal, tekintve, hogy amúgy a fogalmazás nem éri el ezt a szintet, hogy komolyan tudjam venni a sötét lángozást. (Annyit tudnék mondani, hogy akkor venném komolyan a címet, hogy ha a karakterekre utalna, hogy azok sötétek. – Mint a moly. :D Ugye?)

Legyen még egy harmadik extra vicc is, ami az egész történetet bontja darabjaira. Ugye Damen és Ever nem tudnak egymáshoz érni, nagyon sok rajongó ezen van kiakadva, hogy szegények nem tudnak szexelni. Kérdem én, miért ne tudnának? Eleve szinte érezhetetlen mágikus energiaóvszert húznak maguk köré, smárolnak, ölelkeznek. Ettől a szeretkezés sem áll olyan távol, és jó esetben oda is kéne eleve óvszer is. Szóval akkor, mire fel ez az egész ellenszerkeresés?

Az alapsztori érdekelne, de sajnos Noel, mint író nálam ezzel a kötetével leszerepelt, és nem sokat várok a másik két résztől már.



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a fogalmazás, a nulla történet, LOGIKAI BAKIK TÖMKELEGE

A történet: 2/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011. június 2.

Oldalszám: 312 oldal