Ugrás a fő tartalomra

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Sorozat: A John Cleaver sorozat 1. része.

Úgy általában az egészről: John Wayne Cleaver tizenöt éves, a hobbija pedig a hullák és a halál. Kiskora óta kisegít a családi halottasháznál, így kordában tudja tartani a kényszereit, ugyanis John szociopata, és úgy véli, hogy a Sors is azt akarja, hogy sorozatgyilkos legyen, de még nem az, és ez ellen mindent megtesz. Egészen addig, amíg egy sorozatgyilkos nem érkezik a kis városkába, aki lehet, hogy nem éppen ember, természetfeletti lény, de csak John tudja megállítani, ha kihasználja mindazon képességeit, amit eddig nem akart.
Sok negatívat olvastam a könyvről, miszerint hirtelen lesz fantasy, ez volt a fő érv, amiért nem szeretik külföldön ezt a könyvet. Én már a fülszövegből láttam, hogy ez bizony fantasy, és ezért is írtam ide az összefoglalóhoz, hiszen ez nem spoiler, a könyv legelején kijelenti a főhős, hogy démon a gyilkos, de akkor ezt még ők nem tudták, tehát tisztázza is a műfajt elég hamar az író.

Ebből is látszik, hogy a könyvet visszaemlékezésként meséli el a főhős, így néha vannak előreutalások, azt hittem legelőször, hogy ettől unalmas lesz, hiszen krimit vártam, de nem az. (Se nem krimi, se nem unalmas.) A történet lényegében annyi, hogy John, akit lenyűgöznek a sorozatgyilkosok, elég hamar kitalálja, hogy ki a gyilkos, és mivel természetfelettiről van szó, nem mehet a rendőrséghez, ezért azzal próbálja legyőzni a tettest, amiben jó.

És itt jön be a szociopata szál, amit nagyon szerettem. Eleve imádok bármilyen szociopata gyilkosról olvasni, filmet nézni, ezért különösen szerettem Johnt, hogy beleláthatunk egy ilyen ember fejébe, hogy ez nem merül ki abban, hogy csak értelmetlenül gyilkolásznak, na meg hogy kegyetlenek, ezzel ők is megküzdenek, mert ezzel születtek, és igazán nem tehetnek róla.

Ehhez kapcsolódik a családi dráma része, amitől még inkább átérezhetőbb és valóságosabb lesz ez a szociopata probléma. Hiszen milyen lehet ezt egy anyának feldolgozni, hogy az ő gyereke teljesen más. Emellett Johnnak nem éppen minta családja van, az apja elhagyta őket, a testvére elszökött otthonról, és hiába másképp áll az érzésekhez, mint egy normális ember, azért ez őt is befolyásolja valamennyire. Ha éppen a könyv nem a nyomozásról szól, akkor apró családi életképeket kapunk, ami engem ugyanúgy lekötött, mert nagyon jól bánik az érzelmekkel Wells.

Ezek mellett a könyv erőssége a hangulata: mivel sorozatgyilkosokról van szó (akikről szeretek olvasni, noha nem tanulmányoztam őket olyan behatóan, mint a főhős), ezért őket elemzi, amiről érdekes volt olvasni, és meg is említ néhány híresebb sorozatgyilkost. Ezen felül pedig egy kis vér és belezés is megtalálható a könyvben, nem meglepően, szóval kellemesen borzongatott néhány jelenetnél. Főleg mivel halottasházban játszódik jó néhányszor, ahol nagyon részletesen leírja a hullák előkészítését, így talán a gyengébb gyomrúak ezt nem viselhetik jól.

A fantasy szál nincs annyira kidolgozva, mint az átlagos fantasy könyvekben, de valahogy nem is hiányzott innen, hiszen a főhős nem csöppen bele a természetfeletti világába, és inkább kezeli átlagos gyilkosként a lényt, mint másvilági ellenségként, aki az életére tör. Ami még megjegyzendő, hogy sikerült Wellsnak ezt a fantasy elemet szívfacsaró párhuzammá alakítania, hiszen az adott természetfeletti gyilkosunk jobban megérti az emberi érzelmeket, mint a főhősünk.

Rövid könyv ez, de szórakoztató – a főhős szarkasztikus humora is tesz róla –, izgalmas, és mindeközben pedig még képes érinteni a családi szeretet és a halál közelségének témáját is, mindezt fantasyba bugyolálva. Nagyszerű sorozatkezdő darab ez!



Kedvenc karakter: John

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a szociopata főhős

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Fumax

Kiadás dátuma: 2012. szeptember

Oldalszám: 240 oldal

Megjegyzések

  1. Örülök, hogy tetszett. :) Én is nagyon imádtam, és nagyon várom a következőt. :)

    VálaszTörlés
  2. És ha ez sorozat, hány részes lesz?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d