Mats Strandberg & Sara B. Elfgren: A kör

Hogy akadtam rá: A Geopen kiadó oldalán találtam rá.

Sorozat: Az Engelsfors trilógia 1. része.

Úgy általában az egészről: Engelsfors. Egy apró kis város Svédországban, ahol hat teljesen különböző lány most kezdi a gimnáziumot. Nem is sejtik, de mind ugyanarról a boszorkánynak a kivégzéséről álmodnak, és hogy különleges képességeik lesznek. Az iskolában az egyik diákot holtan találják, és míg öngyilkosságra gyanakszik mindenki, a lányok megtudják, hogy bizony gyilkosság volt, és most rájuk is veszély leselkedik, mert ők egy ősi prófécia Kiválasztottjai, akikre a gonosz erők vadásznak. A hat lánynak mind megvan a saját élete, a saját drámája, de kénytelenek összefogni, ha túl akarják élni ezt az évet.

Amikor megláttam ezt a könyvet, volt egy elképzelésem, hogy milyen lesz. Bevallom, főleg azért, mert svéd, és az északiaktól, amit olvastam, mindig volt egy sajátos hangulata és íze, és hiába ifjúsági fantasy ez, ezt vártam tőle, tehát magasra tettem a lécet. ÉS EZ A KÖNYV OLYAN SZÉPEN TELJESÍTETT! Az a baj, már előre tudom, hogy hiába akarnám átadni mindazt, amit éreztem olvasás közben, a felét se fogom tudni rendesen megfogalmazni, de annyi talán elég, ha azt mondom, hogy ez is bevonult az év legjobbjai közé.

Sokaktól hallottam, miközben körbekérdezősködtem ismerőseim között, hogy őket ez érdekli-e, hogy „jajj, hát ez olyan, mint a The Secret Circle” (amit tévésorozatban nem néztem, nem is akarom, és könyvben még csak hallottam róla), röviden: mindenki arra számított, hogy ez egy tömeggyártott fantasy lesz, csak most éppen boszikkal. És milyen jól tettem, hogy nem hagytam magam eltántorítani a könyvtől! Minden megvolt benne, amire én személy szerint egy ifjúsági könyvben vágyok.

A könyv bár hosszú, amolyan féltégla, egyszer sem untam, és sehol nem éreztem, hogy „jajj, ez felesleges.” A titka abban rejlik, hogy bár lassan hömpölyög a cselekmény, nem csak ezen van a hangsúly. Ez nem az a tipikus, megtudom-hogy-ilyen-olyan-lény-vagyok-és-jajj-a-pasim-mit-szól-hozzá könyv, szóval más is előtérbe kerül. Egyfelől ott van a mágia és a rejtély, hogy mik is ők pontosan, miről szól ez a prófécia, mit kell tenniük, és közben persze keresik a gyilkost, hiszen fel kell fedniük a kilétét, ha életben akarnak maradni. Viszont nem akciódús itt a nyomozás, hiszen tizenéves lányokról van szó, de mégis pont így volt hihető. Amitől pedig még így sem lesz unalmas a könyv, azok a karakterek.

Az egész regény inkább egy karakterközpontú dráma, és ettől a valóságos és a fantasy problémák keveredésével lesz igazán kellemes olvasmány. Hiszen ha a főhős egyszerre fél az iskolai bántalmazástól és a démonoktól, akkor az olvasó könnyebben tud vele azonosulni, és én ettől jobban elhittem, hogy akár itt is bármikor szembejöhet velem egy boszorkány vagy egy démon. És mivel horroros jelenetek is vannak benne, ez a realitás érzet még jobban az előnyére vált, és még jobban az idegeimet borzolta.

De persze a fantasy és a való világ szála összefonódik. Ahogy a lányok felfedezik a képességeiket, majd letagadják azokat, félnek tőlük, elfogadják őket, megpróbálják hasznosítani őket, úgy ismerik meg és fogadják el önmagukat is. És így az egész boszorkányosdi egy remek párhuzam arra, milyen is felnőni, és ilyen vonatkozásban ifjúsági könyv ez. Miközben épp egy rémisztő kaland kellős közepén botladoznak hőseink olyan emberi problémákkal is szembenézünk, mint a család és a barátság szövevényes dolgai, és hogy mennyire nem jó első látásra megítélni valakit.

Mind a hat lány nagyon erős karakter, és mind mások, mégis egytől-egyig mindet szerettem, és előnyére vált a rengeteg nézőpontváltás. Az írópáros remekül tudja ezt az eszközt használni, egyik szál sem unalmas, és jól fokozzák vele az izgalmat. Mindegyik karakter valamilyen szinten elveszett, még akkor is, ha elsőre ez nem is feltűnő, és remek volt látni, ahogy a hat különböző személyiség elfogadja egymást, és segítenek is egymásnak. Az egész prófécia és a Kiválasztott dolog, hogy akaratuk ellenére kell összefogni, arra is lehet utalás, hogy az életünkben tényleg véletlenszerűen hoz minket össze a sors olyan emberekkel, akik később nagy hatással lesznek ránk és fontosak nekünk, és egy-egy ilyen véletlen találkozás mennyire fontos lehet. Szóval inkább szól a barátságról a könyv, és ezek a kapcsolatok nagyon erősek benne, habár több karakter is küszködik romantikával egyáltalán nem rózsaszín a könyv, és ezek is reálisan vannak ábrázolva.

A lányok helyzete sem rózsás, olyan problémákkal néznek szembe, mint az anorexia, a drogfüggőség, az iskolai bántalmazás. Az egyiküknek alkoholista apja van, a másiknak nevelőapja, a harmadiknak nincs apja, és még lehetne sorolni. Van szexualitás és alkoholfogyasztás is a könyvben, és igen, káromkodások és csúnya szavak is, és ha mindezt egybevesszük a véresebb, nagyon hangulatos jelenetekkel, akkor raknék rá egy 16-os körkarikát.

Bár a kötet nagyjából zárt, azért mind a természetfeletti szálon, mind a lányok életével kapcsolatban hagy a szerzőpáros annyi kérdést, hogy epekedve várjam a 2. részt. Erősen gondolkozom, hogy addig megtanulok svédül.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretnének egy borzongató, sötét hangulatú ifjúsági fantasyt, és nem rettennek vissza a valóság gonosz dolgaitól sem. Hiszen valahogy ezt ötvözi A kör, és nem szól másról, mint hat lányról, akik önmagukat keresik mindkét világban.

Kedvenc karakter: Minoo, Rebecka, Linnéa, Vanessa, Anna-Karin, Ida, Max

Ami kifejezetten tetszett: a horroros hangulat, a valós témák, a jelenet, amikor kitépte a szívemet a szerzőpáros

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Geopen

Kiadás dátuma: 2012. október 25.

Oldalszám: 600 oldal