William Joyce: The Sandman and the War of Dreams (Az Álommanó és az Álmok háborúja)

Hogy akadtam rá: Az Öt legenda (Rise of the Guardians) film ezen alapul.

Sorozat: A The Guardians 4. része.

Úgy általában az egészről: Katherine-t és Pitch elrabolta Anyatermészet, azaz Pitch lánya. Ami viszont még aggasztóbb, hogy még a lelki kötelékükön keresztül sem érzékelik az Őrzők a lány hollétét és kezdenek aggódni, hogy talán meghalt. Hogy megmentsék Katherine-t, a Holdbéli Ember régi ismerőse, Sanderson Mansnoozie, azaz az Álommanó segítségét kéri. De vajon időben érkeznek az Őrzők, és sikerül megállítaniuk Pitch gonosz tervét?

A harmadik rész függővége után izgatottan vártam ezt a részt, hiszen, te atyaég, előlépett Anyatermészet, aki Pitch lánya, és felmerültek bennem olyan kérdések, vajon Pitch mennyire emlékszik a lányára és vajon a lánya honnan szerezte az erejét és milyen lehet az élettörténete. No meg Katherine és Pitch lánya közötti hasonlóság azért nem semmi, alig vártam a kettejük interakcióit.

Be kell vallanom, hogy én a filmben nem voltam Sandy fanatikus, talán azért, mert jóformán semmit nem tudunk meg róla, és egy kicsit lelombozódtam, hogy ha az eddigi köteteket vesszük alapul, most az ő történetét fogjuk megtudni, és ami engem érdekel, az háttérbeszorult. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Ez a kötet csak névlegesen foglalkozik Sandyvel, elmeséli ugyan azt, hogy lett Álommanó, de ez olyan szorosan kapcsolódik Pitch-hez és az Anyatermészethez, hogy ez inkább erről a szívszorító apa-lánya kapcsolatról szól, sem mint a bátor Csillagkapitányról.

Azt is hittem, hogy az Őrzők majd tűzön-vízen át kalandoznak, hogy elérjék Katherine-t, és nem ez történt, mégis Joyce valami olyat alkotott, amit nagyon nehéz szavakba önteni. A könyv több mint fele Pitch és lánya története, és eközben le is kellett tennem egy órára a könyvet, mert annyira szívet tépő volt, hogy kellett egy kis lélegzetnyi szünet. (Amúgy a nagy komoly olvasnivalók között pont valami könnyedre vágytam, és úgy látszik, manapság a mesekönyv címke sem garancia erre.)

Álommanó

Maga a mentőakció pár oldalon belül megoldódik, de a történet lényege nem is ez, hanem a mondanivaló, amit Joyce olyan szépen becsomagolt. Az első szíven ütő dolog, az otthon fogalma, ami az Őrzőknek most oltalmat nyújt és a lelki sérüléseiket rendbe tudja hozni. Mindannyian árvák voltak és az élet kegyetlen volt velük és mind egyesével rájönnek, hogy bizony ide tartoznak egymáshoz, és ez az összesség adja az otthon melegét. Bármilyen rózsaszínen is hangzik ez, Joyce olyan szépen játszik a szavakkal és a karakterek keserű múltjával, hogy nem lesz tőle erőltetett.

A másik ilyen motívum az elveszettség és a szeretethiány, amit a többi Őrzőn kívül egy új szereplővel mutat be, akinek a története elég erősen hajaz egy iskolai bántalmazásra, aki annyira megtört, hogy mindenkitől fél. Ő is baráti szeretettel találja meg újra az útját az életben és Katherine-ről is hasonlóan ír gyönyörűen Joyce, amivel azt mutatja be, hogy a történetek – mert Katherine-ből lesz a mesemondó Lúdanyó – milyen szerepet játszanak az emberek életében, hogy elfogadják és megértsék az életüket:

„Lehet, hogy ez az elveszett lány volt a legfiatalabb a csapatukban, de mégis sokféleképpen ő volt a legidősebb lélek. Árván maradt, ahogy minden Őrző, és csakúgy mint ők megtalálta a bánatból való kivezető utat. Habár velük ellentétben a lány útja nem vakmerő cselekedetek, a mágia tanulmányozása vagy csodálatos erők használatát át vezetett. Valami ezekkel hasonlóan ritka dologgal ajándékozták meg: egy nyitott és buzgó elmével. A figyelem és hallgatás adományát birtokolta, hogy megfogja a többiek életének fájdalmát és történéseit, és megértse.”

Álommanó szigete felülről

A kötetnek ezen kívül két nagyon erős főmotívuma van, és ezek bemutatásához is a karaktereket állítja a középpontba Joyce. Az első a kívánságok és az álmok fontossága. Sandy, akit a filmből Álommanóként ismerünk, képviseli a reményt, hiszen a kötetben az összes Őrző a depresszió határát súrolja, mind összetörtek és tehetetlenek, de Sandy konkrétan egy álommal reményt ad nekik. Joyce rendkívül remekül játszik a témával, hogy a legsötétebb égen is látják Sandy fényét, ami utal arra, hogy a legsötétebb időszakokban is egy álom mennyi reményt tud jelenteni az embernek. Ezzel ellentétbe állítva, ott vannak az Álomkalózok, akik az álmokat végleg kiszívják az emberekből, és van egy olyan szereplő, aki inkább öngyilkos lesz, mintsem álomtalanul – rémes állapotban kelljen tovább élnie. (Igen, egy picit ennél a jelenetnél tettem le a könyvet pityeregni.)

A kívánságok pedig úgy kerülnek a képbe, hogy Sandy Csillagkapitányként hullócsillagokat vezetett és így teljesítette az emberek (és egyéb lények) kívánságait. De nem akárhogyan, nem dzsinnként bármit megtett, hanem egy álmot küldött a teljesítésre érdemes kívánságok gazdáinak, és az az álom hajtotta előre az illetőt, hogy elérje a kívánságát. Milyen jó már ez? Gyerekkönyv, mégis reálisan azt mondja, tenni kell a saját vágyaink eléréséért, ugyanakkor mégis képes fenntartani a mágikus hangulatot. Sőt! Még a kívánságok és a vágyak mibenlétét is remekül boncolgatja:

„– Az emberek gyakran… vannak összezavarodva – mondta nekem egy csöndes éjjelen, ahogy átrepültünk az égen. – Azt akarják, amire nincs szükségük vagy nem tudják használni vagy sosem tenné őket teljessé.

Igaz. Büszke voltam rá, hogy fejlődik.

– Azt hiszem, igazából minden kívánság egyforma – folytatta. – Mindegy miért kívánnak, igazából boldogságot akarnak.”

Álommanó szigete

A másik főmotívum pedig nagyon érdekes, főleg egy gyermekkönyvben: ez a gyűlölet, a harag és annak következményei egy emberi lélekre nézve. Azt mutatja be Joyce, hogy a gyűlölet mire képes, hogy tönkreteszi a legjószívűbb embert is, és ők nem mások a történetben, mint Pitch és a lánya.

„Hamarosan a gyűlölet állt a háború középpontjában, és a gyűlölet hatalmas erő. A rossz embereket még rosszabbra fordítja, a jókat pedig megőrjíti.”

Egyrészt a nagy háborút is a harag vezérelte, tehát a jó oldalon álló embereket sem kerülték el a negatív érzelmek és talán ezért is veszítettek. Legalábbis Pitch, aki az Aranykor hőse volt, és így annak jelképe, azért bukott el és tudták megszállni a gonosz lények, mert mikor megtudta, hogy meghalt a családja, valami megtört benne, és már nem próbált az ellenfeleivel tisztességes és emberséges lenni.

Holdbéli Ember

Mellette ott van Anyatermészet, aki szintén megkeseredett édesanyja halálától és hogy az apja nem talált rá. Joyce a rá jellemző módszerrel, hogy a mágikus elemeket párhuzamosan mutatja be valós életbeli dolgok mellett, oldja meg ezt a helyzetet is: A lánynak választania kell, hogy örökre egyhelyben marad és a dühében fortyog, afféle átokként, vagy elfogadja egy barát segítségét és megpróbál tovább lépni.

A Pitchiner család karakterei mutatják be azt, hogy bárkivel történhetnek szörnyű dolgok, és követhetnek el ezért hibákat, és felveti a kérdést, hogy vajon van-e innen visszaút?

„Ha ő és az apja tudták volna az igazat.

Akkor két szív, ami az Aranykor közepén együtt volt, nem keményedett és keseredett volna meg és nem vált volna ilyen kegyetlenné. Ez a két sebzett szív nem hozta el volna a Csodák Korának végét.”   

Álommanó

Tehát a negyedik rész is hozta ugyanazt a színvonalat, ha nem többet, mint már megszoktam William Joyce-tól. Nagyon megérintő és elgondolkodtató mese, ami úgy érzem, megadja azt a kis mágiát, ami kell a mindennapokhoz, akár felnőtteknek is.

Az illusztrációk a könyvből származnak, ízelítő gyanánt tettem fel, tehát jóval több található meg benne. A rajzoló maga William Joyce.

Anyatermészet

A legújabb Őrző: Álommanó

Az Őrzők segítői: A Medve, Petrov, Mr Qwerty, Hold Lámák

Az Őrzők segítői: Dzsinn, Katherine és Kailash, Punjam Hy Loo repülő elefántja, Fogtündér, Harcos Tojás

A gonoszok: Félelemlények, Pitch, a Rémálmok Királya, az Álomkalóz, Pitch galleonja, egy Rémálom Ember

Az Őrzők: Toothiana Királynő, Katherine és Éjfény, Ombric, Északi, Nyúl

Kedvenc karakter: Katherine, Éjfény, Északi, Nyúl, Pitch, Anyatermészet

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló, a világ, PITCH, ANYATERMÉSZET, A FÜGGŐVÉG

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Atheneum Books

Kiadás dátuma: 2013. november 5.

Oldalszám: 240 oldal

Honnan: saját, e-book