Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Fekete Vér

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban nyomták a kezembe.

Úgy általában az egészről: Anita barátjának, Jasonnek nagy problémája akad. Történetesen haldoklik az apja, akivel sosem volt jó viszonyban, és haza kell látogatnia elbúcsúzni, viszont el kéne hitetnie az apjával, hogy ő bizony heteroszexuális, így Anitának vele kell tartania, mint álbarátnő.

Sokszor álltam ennek a résznek neki, és hiába vagyok nagy Anita Blake fanatikus, nekem is betett a három fejezetnyi BDSM szex jelenet. Legalább ne így indítana a történet. Ráadásul már az elején fogjuk a fejünket Ms. Blake attitűdjén. Azt mondja, az nagyobb probléma, hogy csak misszionárius pózban szexeltek Jasonék, minthogy az apja haldoklik, akivel bonyolult kapcsolata van. Hát gratulálok, Hamilton, meg Anita! Ennél ellenszenvesebb hozzáállás már nem is lehetne.

De a kötet mentségére legyen szólva, már nem volt annyi szex jelenet benne, viszont most megint előkerült a mágikus nemi erőszak, és nagyon nem tetszett, ahogy ezzel a témával bánik Hamilton. Persze, nem olyan érzéketlenül csinálja, mint a legtöbb írjunk bele menő témát a könyvembe stílusú író, meg Anita kemény meg minden, de akkor is. Valahogy hiányoltam, hogy ezt jobban kifejtse, ha már úgy is a könyv nagy része csak lelki szenvedés.

Mert hiába nincs nagy origázás, történet nagyon nem akad. Persze, most ez nem rendőrségi ügy, de azért mégis belecseppennek a hőseink valami veszélyesbe. Nos, ennél nevetségesebb történetet ki nem lehetett volna találni. Szerintem Hamilton is most csak pihentette valahol a múzsáit, mert ez annyira egyszerű valami volt, hogy egy Disney vígjátékban talán elmegy. Történetesen az a nagy bonyodalom, hogy egy helyi bajkeverő gyereket összekevernek Jasonnel. Ha most ebből nem esik le senkinek sem a könyv csattanója, az vessen magára. Nem tudom, hogy Hamilton hova tette a rejtélyes, csavaros történeteit, de igazán elővehetné azt a zsákocskát.

És nem csak ettől lesz az egész egy nagy paródia. Oké, hogy a cselekmény siralmasan egyszerű, de persze ezt úgy vázolja fel Hamilton, hogy mintha azt várja el tőlünk, hogy ezen hasra essünk. Ott van még az a nagy felhajtás, amit az újságírókkal meg a sztárolással csinál. Engem se a Gyémántfiú, se az Árnyékvilág nem tudott meghatni ezzel, Hamilton se fog. Bármilyen is szörnyű, ha az emberről pletykálnak, ezen is csak nevetni tudtam. (Igen, rólam is szoktak pletykálni, mert miért ne, de engem nem ez lenne életem sztorijának a főcselekménye.) Emellett még ott van, hogy megjelent Richard, mert miért ne jelenne meg, és ismét hozta a nevetséges, szinte paródia fanfictionbe illő mondatait. „Enyém vagy, Anita, utállak, Anita, csak téged akarlak, Anita.” Ezt úgy ásítások és önmagam fojtogatása közben olvastam, és vártam, mikor csapkodja meg már valaki egy kaktusszal a vérfarkas alfánkat.

Anitát pedig eddig megtűrtem, de most már elegem lett belőle, annyira érzéketlen volt és picsogós az egész könyvben. Persze, jajj, de nehéz hatvan jó pasival együtt lenni, aki mindenki monogám felé, de ő bárkivel összefeküdhet. Ha ez nem lenne elég, még az egyik karakter, Gretchen rá is mutat, innen látszik, hogy mintha már Hamilton is csak figurázná magát. Vagy csak akart egy kötetet írni a „hatedomnak” is. (A hatedom olyan emberek csoportja, akik azért olvassák a könyvet, hogy szidják.)

Összességében nem egy egetverően rossz kötet ez, de nem nagy durranás, és a Harlekin után pedig vártam már egy javuló tendenciát. Remélem, a 17. rész jobb lesz.

Kedvenc karakter: Jean-Claude

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a karakterek

Ami nem tetszett: hülye történet, Anita nyivákolása

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2010. június 3.


Oldalszám: 359 oldal

Megjegyzések

  1. Richardal ez a bajom soha nem tudja mit is akar, vagy meg akarja ölni vagy meg akarja... Anitát, komolyan olyankor fog el a röhögőgörcs olvasás közben, amikor "féltékenykedik" rá és be beszólogat. Bár nem tudom, hogy ez hány kötetig lesz még ennyire vicces, hogy puffog ide oda mint egy durrfarkú szurcsók. Most tartok a nagy vízválasztó 12. kötetnél, és kb. most néztem rá először úgy, hogy ojjé de örülök, hogy látlak. Persze melyik jelenet? Amikor megy a nagy 3-as alakváltásos eksön. Örültem neki, és áldottam, hogy benyitott.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú