Ugrás a fő tartalomra

Ilsa J. Bick: Hamvak


Hogy akadtam rá: Dark Egmont megjelentette, megláttam, megszerettem a fülszöveget.

Úgy általában az egészről: Alex nem éppen az a vidám, átlagos tinédzser, ugyanis agy tumora van, és semmilyen kezelés nem használ, ki tudja, mennyi ideje van hátra. Mivel megígérte szüleinek, hogy a hamvaikat (HAMVAK #1) egy tóba fogja beleszórni, ezért úgy gondolja, amíg megteheti, elintézi ezt a dolgot, hogy békésen hagyja itt ezt a világot. No de igen ám, arra nem számít, hogy miközben a tóhoz túrázik a világ véget ér. Nem, komolyan, tényleg véget, jön egy nagy elektromágneses impulzus, az állatok megkergülnek, az emberek A) meghalnak, B) nem halnak meg, C) zombik lesznek, D) különleges képességeik lesznek. Na, ki találja ki, melyik csoportba tartozik a főhős? Sajnos nem az A-ba.

Ez az a könyv, ami szerintem igen megosztó lesz, azért a két csillag. Van, aki imádni fogja és sikoltozik érte, van, aki pedig szívből gyűlölni. Jómagam az utóbbi csoporthoz tartozom, pedig tényleg akartam szeretni, hiszen a disztópia és a posztapokaliptikus regények közel állnak hozzám. Először azt hittem goodreads besorolás miatt, hogy disztópikus történet, de rá kellett hamar jönnöm, hogy a jelenkorban játszódik, és „csak” egy mezei posztapokaliptikus kaland-horror regény ez, ami nem lenne gond, ha jó lenne a kivitelezés.

Csalóka szerintem ez a könyv, mert az első fejezetnek olyan nagy ütőereje van, hogy ha abba beleolvas az ember, egyből meg is veszi a könyvet. Be is zsongtam én is, az előreutalás, hogy a nagynénjével beszél a főhős, majd „és akkor beszéltek utoljára,” kellemesen borzongató. Igen ám, de tele lesz az egész ilyen előreutalásokkal, ami a végén már idegesítő volt. A leírásra lehet panasz, hiszen tájleírás az nincs, tőmondatok akadnak, és szlenges a fogalmazás, de ezek még a kisebb gondok. Ott vannak a förtelmes vágások… Le vannak írva oldalakon át az olyan jelentéktelen jelenetek, minthogy ettek, de semmit nem ad a történethez, de a verekedés NINCS. Az egyik szereplő nekiáll verekedni, vágás, és „három nap múlva” felirat. Pont az izgalmas részeket küszöbölte ki Bick, pedig nekem a zombis-verekedős részek voltak azok, amik lekötötték a figyelmemet, lásd, ezért kapott két csillagot. Sokan mondják, hogy ez brutális horror, nos, vannak benne véres, belezős jelenetek, és arra bezzeg Bick nem pazarolja a pompás jelzőit, de ez is csalóka, mert igen keveset szerepelnek a zombik, mert…

Mert ez egy rémesen felépített történet. Nem tudom egyszerűen megérteni, hogy ez most mi volt. Olyan érzetem támadt, hogy Bick nem tudta, mit akart, mikor nekiült írni. Az eleje érdekes, öngyilkosságra hajlamos, halálos betegséges főhős, oké, aztán megtörténik a nagy Változás a világban, és a történet átmegy ebbe a nagyon Éhezők Viadalás ki öl meg kit dologba, persze zombikkal, meg hát az emberek is harcolnak egymással a fogyó ételkészletekért, menedékért, etc. Azt hinné az ember, hogy erről fog szólni, hogy rájönnek, mik ezek a zombik, miért zombik. NEM! A végén átmegy az egész Witherbe (lásd valahol oldalt a Chemical Garden sorozatcímke alatt), vagyis egy kis zárt közösség, ahol úgymond békesség van, de milyen áron, mit akarnak velük. Annyira zavaros a felépítése a történetnek... Tényleg olyan, mintha minden divatos történetelemet bele akart volna építeni Bick, és sikerült is neki, csak nem épp pozitív eredménnyel.

A főhősök annyira buták, hogy már nekem fájt. A 19 éves veterán (ISMÉTLEM VETERÁN szupersztár bombaszakértő) annyira idegesítő volt számomra, és nem is láttam benne a nagy katonát, mert agyilag azon a szinten van, amin a főhősünk, Alex. Mindketten csak az író erőltetés miatt mozognak, és az hajtja előre a cselekményt. Van elég kajájuk télire, tüzelőjük, menedékük, minden, logika a következőt diktálja: MENJÜNK EL INNEN A TÉL  KELLŐS KÖZEPÉN! Azt… igazán eszes kigondolás ez… És végig ilyen, a főhős akkor akar szökni, menni, mikor lehetetlen, mikor ésszerűtlen.

A főhős pedig a Mary-Sue (tökéletes karakter) betegség jeleit is mutatja, ami miatt iszonyatosan irritáló. Úgy van beállítva, hogy mindenre képes, mindenre felkészült, de persze annyira tesze-tosza, mint Bella Swan, nem akar újraéleszteni valakit, mert undi, majd a kislányt otthagyja az erdő közepén, mondván jó neki ott. Említett kislánynak vannak a legnagyobb és legokosabb ötletei, pedig 8 éves körül van, és lekörözi a szupersztár veteránunkat is észben. (Annyira hihető, miért nem szólt inkább Ellie-ről ez a könyv, nem értem.) Furcsa mód a főhősünk okos, de belesétál a csapdákba, amire kb. rá van írva, hogy „CSAPDA.” A főhős morális horizontja elég változó, egy igen kérdéses dologról egyszer ezt mondja, egyszer azt, mert minden szereplőhöz jó viszonyt kell ápolni, főleg, ha az egyik a veterán szuperpasink, akire nyálazunk. De ami a legeslegzavaróbb az egészben, hogy Alex nem elég, hogy túlélte ezt az egész világvégét, pedig meg kellett volna halnia, nem csak egyszeresen különleges, hanem többszörösen is. Mert olyan, de olyan, de olyan hasznos különleges képességre tesz szert, ami miatt akár nagy vezető is lehetne belőle. (Azt meg végképp ne mondjam, hogy az MS szindróma két alapvető jelét is viseli: férfias név, nőies nőnek, és a „minden állat szeret engem, pedig nem tehetek róla” kártya.) De annyira önzetlen ám Alex, hogy a lehető legnormálisabb karaktert, hagyja éhezni, csak mert „nem szimpatikus neki,” fel van háborodva azon, hogy egy utcaszéli pasi nem mondta el neki, hogy ő miért maradt életben (nem mintha utcaszéli pasi tudná a választ, de na…), és azon sír, hogy karácsonykor nincs ajándékozás, mikor elvesztette az összes embert, akit szeret… A bónuszpont: Míg a könyv elején és közepén semmit nem tud az orvosi sebkezelésről, a végén már profin varr sebet, mert eddig is tudott. TÉNYLEG?

Térjünk át a romantikára, mert az annyira kötelező egy horror-kaland könyvben is, hogy rögtön itt a jó kis sémás szerelmi háromszög. Ragyogó. Mivel akkora jelleme van mindenkinek, mint egy darab kőnek, ezért aztán a romantika sem éppen élvezetes. Van A pasi, a szexi veterán, aztán B pasi, a szexi Különleges Tini… Nagyon nincs romantikázás benne, hirtelen csókcsatákkal találjuk magunkat szembe és Bick szó szerint vette a slap-slap-kiss romantikát. (Pofon-pofon-csók… ami amúgy a kedvenc romantika fajtám, de itt nem igazán jött be.)

Óh, a világfelépítés az, ami igazán finom falat itt. Nincs rendesen semmi megmagyarázva, hiszen nem tudósok, nem is akarják kideríteni, hogy mi történt, pedig engem az érdekelne a legjobban. Valamit felvázolnak, először a hormonokkal magyarázzák, hogy aki menstruál az zombi lesz, na, már most, itt hibás a logika, oké, hogy a fiúknak is vannak hormonjaik, rendben, de a menstruáció azért nem pont 65 év körül ér véget, itt pedig azzal magyarázzák először. Ahogy a kedvenc oldalam mondaná: did not do the research, azaz nem éppen nézett utána a dolgoknak, csak beleírogatott ezt-azt. Nem vagyok fizikus, sem biológus, így a következő okfejtés lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de nekem akadtak vele gondjaim. Ki lehet nyugodtan javítani. Tehát van nekünk alapban az, hogy ez az elektromágneses impulzus tehet mindenről, ami feltehetőleg azért van, mert atombombáztak, meg minden atomreaktor felrobbant. Most wikipédiázok, van három formája a maghasadásból származó energia megnyilvánulásának: lökéshullám, radioaktív sugárzás és elektromágneses impulzus. Na már most, idézem: „A robbanás során jelentkező széles spektrumú elektromágneses sugárzás hősugárzás formájában fejti ki romboló hatását. A hősugárzás okozhat tüzet, égési sérüléseket, a keletkező ultraibolya sugárzás pedig ideiglenes vagy végleges vakságot.” Ebből nekem az jön le, hogy nem magas frekvenciájú sípolást hallana a kedves főhősünk, hanem ezt. De jó, legyen nincsen semmiféle égési sérülés, mert magaslégköri robbantás volt, de radioaktivitás akkor is van, ami ugyanúgy terjed mindenhol, és nekem ne magyarázzák be, hogy az senkire nincs semmilyen hatással, ha az ÖSSZES LÉTEZŐ bomba, etc, felrobban. Ugyanúgy fognak növényeket termelni, meg minden és mindenki boldog lesz.
A másik, amit nem értek, azaz hogy ha magaslégköri robbantás volt, akkor hogy van HAMU (HAMVAK #2) a levegőben? Mármint a földhöz közel nincs hamu, mindenki lélegzik nyugodtan, de felül minden hamus, ugyanis előjön a kék hold jelenség, mint Krakataunál. Wikipédia ismét: „A kitörés után évekig világszerte sötétebb volt az ég és több hónapokig a korábbinál látványosabbak voltak a napnyugták. A kitörés másik optikai következménye volt, hogy még két évig tapasztalható volt az egyébként nagyon ritka kék hold jelenség.” De ez azért van, mert hamu kerül mindenhova a légkörben… Ami totál vicces, az a következő mondat: „Sírt az űrhajósokért, akik egy halálra ítélt műholdban utaztak egy idegen Hold alatt.” – De az űrhajósok NEM a földi légtérben vannak, és csak innen kék meg zöld a Hold… Na, mindegy.

Ami még a világfelépítés gyenge része, az a főhős különleges képessége, a „pókérzékszerv,” vagyis a szaglás. Kiszagolja mindenki érzelmét (ez még mindig jobb, mint az érzelmek HALLÁSA), és eléggé furán van megírva. A félelmet aludt tejnek érzi, a hazugságot tisztítószernek, a zombikat hagymának, rohadt fognak és büdös zokninak, az öregeket koszos alsónak és fingnak (KOMOLYAN MONDOM!), a lovakat szénának és napfénynek (milyen illata van a napfénynek?). A legjobb, hogy a két pasit is ám szagolgatja, és csak azért bízik meg a Szexi Veteránban, mert jó illata van, pedig tudja, hogy sötét titkot rejteget (amiről nem tudunk meg semmit, kell valami a második részbe is.) A másik Nagyon Különleges Tinit ÁRNYÉK szagúnak érzékeli (tehát olyan büdös, mint a kutyám, Árnyék?), de ha épp szerelmes gondolatai vannak a csávónak, akkor átvált almába, mert az alma a kedvenc kajája. De a többi különleges képességgel megáldott embereket „üresnek és fehérnek” szagolja, a vicc az, hogy akinél megszáll, az a nő is „üres és fehér” szagú, de nem köti össze a kettőt. De persze ő totál okos… az… valóban.

A Hamvak egy olyan motívum, amitől a falnak mentem, és jöhet ide is az ivósjáték effektus, ugyanis Alex szüleitől kezdve, mindent hamuval példáz. Tényleg, ajánlom, hogy valami erős alkohollal üljetek neki (18 éven felüliek persze), és ha isztok egy kicsit minden „hamu” szónál, lehet, máris jobban értékelitek a könyvet, nekem is ezt kellett volna tennem.

Vannak ám még logikai bukfencek, sőt, tele van a könyv velük:

– Három nap alatt bárki lefogyhat… Én is kérem ezt a diétát.
– A legjobb, ha alszunk agyrázkódása.
– A gyerekeken mindig segítenek, a gyerekeket mindig lelövik, ez a kettő nem ellentmondásos.
– Annyi sebet lehet beszerezni, amennyit csak akarunk, hiszen a főszereplő pasi abba se hal bele, ha 10 liter vért veszít.
– Ha befonjuk a hajunkat, baseball sapit felveszünk, kinézünk 65 évesnek.
– Ha a nyakunkba tesznek egy kötelet, és annak segítségével húznak a földön, nem fulladunk meg.

Persze próbál beletenni valami nagy tartalmat, hogy milyen kegyetlen lenne a világ, ha mindennek vége lenne, milyen farkastörvények uralkodnának... de egyszerűen nem tudtam a hibáin túllátni, hogy élvezzem.

Biztos, hogy van, aki imádni fogja, de nekem ez nem ütötte meg most a mércét. A vége piszok nagy függővég, de én csak fellélegeztem, hogy végre vége, és nem ért el nagyobb hatást, úgy is sejtem, hogy majd a második rész úgy kezdődik: „HÁROM HÓNAPPAL KÉSŐBB.” Olyan, mint egy egyszeri Zs-kategóriás film, de akinek pl. a Divergent tetszett, tehát a fizikai képtelenségek nem zavarnak, annak akár ez is bejöhet.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a belezés

Ami nem tetszett: karakterek, romantika, összevisszaság a történetben

A történet: 2/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Dark Egmont

Kiadás dátuma: 2011. október

Oldalszám: 558 oldal

Megjegyzések

  1. Ahogy apámnak mondták a katonaságnál: "Ha atomvillanást látnak, jól nézzék meg, mert ilyet többet nem látnak!" Ezek szerint az atomsípolásra nem igaz. :D Így elmondás alapján attól tartok, túl értelmes vagyok én ehhez a könyvhöz, hiszen még a Titanicot is végig bírtam röhögni a benne talált fizikai képtelenségek miatt, könyvben meg még inkább háklis vagyok az ilyesmire (Fene a természettudományos érdeklődésembe!). Kár, pedig lehetett volna jó is.

    VálaszTörlés
  2. De ha megnézed, molyon mindenkinek tetszik. :DDD Szóval most én vagyok a kakukktojás, de ez a Divergentre is igaz. Lehet, hogy ha kikapcsolja az ember az agyát, arra jó.

    VálaszTörlés
  3. Sajnos én ennyire nem tudom kikapcsolni. XD Ezért nem nézek akció- és katasztrófafilmeket (kivéve, ha tényleg csak röhögni akarok), de sokszor még a sci-fikben is csalódok, azokat is gyakran elbökik ilyenekkel. A logikára meg az ésszerű dolgokra meglehetősen kényes vagyok. :D

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok. Őszintén szólva nekem se nagyon jött be ez a könyv. Ez látszott is az olvasó tempómon... Viszont most, hogy elolvastam kíváncsi vagyok a folytatásra. Nem tudjátok, mikor jelenik meg a második rész?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Angelgirl3: Az angol 2013. február 12-én jön, a magyar megjelenést nem tudom. Ennél a résznél előbb jelent meg a magyar, ha jól emlékszem, vagy valahogy egy időben.

      Törlés
  5. Tegnap olvastam el a könyvet és hát egyet kell, hogy értsek. Pedig olyan jól indult...

    Szerintem SPOILER veszély következik!!!

    Nekem még az nem volt tiszta, hogy miből következtette ki, hogy ő most egy szektába keveredett. Hogy senki nem erőszakolja rá magát a lányokra? Vagy hogy hagyják a nőket nemet mondani, és szabadon távozni, ha nem jönne össze?
    Vagy hogy azon aggódik, hogy meg akarják mókulni, hogy legyen gyerek utánpótlás.
    1. Javíts ki, ha tévedek, de sztm akinek több mint egy éve abba maradt a menstruációja, annak nem lehet gyereke se. Szóval ahelyett, hogy azon pánikol, hogy valaki szeretne vele lefeküdni (mert ahogy ő állította ez undi mivel ilyet csak a szerelmesek csinálnak. ( :D na sztm ő sem járt még a Pesti éjszakában), csak annyit kéne tennie, hogy közli neki nem lehet gyereke. Gond megoldva.
    2. Elégé kipusztuló félben van az emberiség, és a fiatalok, akik nem mentálisan sérültek nem élik túl és bekattannak, tehát logikus lenne némi utánpótlást gyártani és nem csak a saját önző céljaira gondolni.
    Mint például a már tutira elvérzett, vagy minimum a fertőzésbe belehalt pasinkat hajkurászni, mert ugye nyílván pikk-pakk megfogja találni. Hát az külön gyönyörűséget okozott, hogy 19 éves és megjárta Afganisztánt, meg persze profi bomba szakértő. Oké lehet én vagyok túl naív, de az ember 18 évesen befejezi a gimit. Eldönti, hogy huu katona szeretnék lenni. A kalapomat teszem rá, hogy nem egy év a kiképzés, főleg nem azoknak, akiket bombákat hatástalanítani küldenek. De persze hihető, hogy a srác már mindent látott. Nem is értem, hogy gondolhatta. Akkor szóljon idősebbekről a történet Mondjuk egy 26 éves srác és 23 éves csaj. Már is hihetőbb.
    Az irreálisan kialakult románcokba már bele se merek kötni.
    Pedig jó is lehetett volna....

    VálaszTörlés
  6. Én is olvastam a könyvet és tetszett, nem tudja esetleg valaki, hogy megjelenik-e a folytatás magyarul.

    VálaszTörlés
  7. @Mária Dohonyiné Szécsény: Sajnos nem fog megjelenni, amíg meg nem veszi egy másik kiadó, mert az Egmont kivonult a hazai piacról. (Csak mesekönyveket adnak ki már, a felnőtt és ifjúsági könyvek kiadását befejezték.)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

John Steinbeck: Egerek és emberek

Hogy akadtam rá:   Sokan ajánlották, köztük édesanyám is, végül kölcsönkaptam barátnőmtől. Úgy általában az egészről:   Lennie és George, a két vándormunkás új tanyára érkeznek, annak reményében, hogy végre meg tudnak maradni egy helyen hosszabb ideig, és egy kis pénzt tudjanak összekaparni, hogy saját kis földet tudjanak venni. A gond csak az, hogy Lennie mentális problémákkal küzd, ezért sokan értik félre és sokszor bajba kerül, főleg, hogy erősebb és nagyobb termetű az átlagnál. Rövidke kis történet ez, mégis annyira szíven ütött, hogy kellett pár nap, mire egyáltalán fel tudtam magamban dolgozni az egészet, és még mindig nem tudom, pontosan hogyan tudnám szavakba önteni, milyen hatással volt rám. Az is közrejátszhat, hogy pont A nagy Gatsby után olvastam, ahol az anyagi jólét körülményei között is az emberek az álmukat kergetik és mindhiába. Itt viszont a gazdasági világválság a háttér és valahogy mégis ugyanerről szól a történet. Különösen szívfacsaró volt látni, hog