Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Fagyos érintés

Hogy akadtam rá: Hamilton fanatikus vagyok.

Úgy általában az egészről: Meredith hercegnőnek nem csak az Unseelie trónjáért kell küzdenie az unokatestvérével, Cellel, de a Seelie királya, Taranis megvádolta három testőrét nemi erőszakkal. Mivel Merry tudja, hogy Rhys, Galen, és Abe ártatlanok, nincs más magyarázat, minthogy Taranisnak valami hátsószándéka van, de vajon mi? Ezért kénytelenek óvatosan lépkedni a politika útvesztőiben.

Az elég színvonalon aluli ötödik rész után féltem, hogy talán ez a sorozat is mélypontra fog süllyedni, mint az Anita Blake, és hogy csak nagy nehezen fogunk kilábalni belőle, de szerencsére nagyon pozitívan csalódtam a kötetben, és minden megvan benne, amire vágyni lehet egy Hamilton könyvnél.

Maga a történet megint rövid időt ölel fel, és ezért elég rövid is a kötet, noha hosszabb, mint az ötödik rész. Nem mondanám, hogy nagyon meglepő vagy csavaros lenne a történet, de sosem unalmas, mindig történik benne valami.

Hamilton remekül használja a mitológiát és hozza be a modern korba. Visszavisz minket egy kicsit a régi időkbe, amikor még más vallás uralkodott, nem állítja szembe a kereszténységgel, egyszerűen csak bemutatják a szereplők, hogy volt egy idő, amikor még másképp zajlott az istentisztelet. Emellett kihasználja a tündérek gazdag mitológiáját, és nem csak azt mutatja be, hogy régi isteneknek/ősöknek hiszik őket, hanem mindenféle apró nép fajtáját felhasználja, mint a vörös sipkások (Harry Pottereseknek rőtsipkások), a brownie-k, goblinok és a többi.

Ezenkívül ami nagy erőssége a könyvnek, azok a karakterek, Hamiltonnál már megszokott, hogy a sok mellékszereplő mellett a főszereplők igazi hús és vér emberek (vagy tündérek), a személyiségük teljesen egész. Ezért olvassuk tovább a sorozatot, legalábbis részben, és várjuk, hogyan alakul a kalandjuk, és ebben a részben némelyek szívét kicsit meg fogja szorongatni a mi kedves írónőnk.

Hiába arról híres Hamilton ezen sorozata, hogy erotikus fantasy, most fellélegezhetnek akiket zavar a túl sok szexualitás, itt meglepően kevés szex jelenettel találjuk magunkat szembe és azok is rövidek. De persze megmarad a szexuális alaphang, hiszen még mindig a termékenység a fő dolog a tündéreknél, és Hamilton jó néhány régi mondát is előhoz, amikben például a vérfertőzésnek volt szerepe. És őszintén, ez az, amit igazán szeretek Hamiltonban, ha kiválaszt valamit, bármilyen mitológiát, nem akarja rózsaszín cukorba mártani, és igenis olyan dolgokat tesz elénk, ami mágia ide vagy oda az emberi társadalomban is jelen van. Ahogy egy régi interjújában is mondta, „ha nem akarod, hogy elgondolkodtasson egy könyv, akkor olvass mást,” mert bár nem egy filozofikus történet, félreértés ne essék, de átjárja valami sötétség, és nem hiába felnőtt irodalom.

A kegyetlenség és a politikai manőverezések szintén lehetnek emberekre jellemzőek, és Hamilton nagyon ért ahhoz, hogy mindezt hihetően és érdekesen tárja elénk. Amit még felvet kérdésként, hogy milyen is a változás, hiszen szépek a tradíciók és tisztelni is kell őket, de egy új korhoz mindig igazodni kell, és ezt a halhatatlan lényekkel mutatja meg nekünk. Amit talán egy kicsit túlzásnak érezhet az olvasó, hogy Merry mindenkivel megértő, mindent pont a megfelelő szemszögből lát, és ki is jelenthetjük, hogy Mary-Sue (tökéletes, az íróról mintázott karakter), mivel Hamiltonnak vannak a leghíresebb ilyenfajta karakterei, de mégis olyan jól bánik a szavakkal, helyzetekkel, hogy nem különösebben zavarja meg ez az olvasót. Bennem legalábbis az merült fel néha, hogy talán így akarja bemutatni, milyen az igazi tolerancia, hiszen Merry minden kultúrát próbál megismerni és megérteni, sőt tisztelni. Ez valami olyasmi, ami a mi világunkban is eléggé hiányos.

Pár kérdésre választ kapunk, és igazi függővége van, de úgy érzem, hogy már a vége felé jár ez a sorozat, remélem, hogy Hamilton ezt nem fogja elhúzni a végtelenségig, mert nem hiszem, hogy ennél működne az egy rész/egy nyomozás felállás. Mindenesetre örülök, hogy egy újabb kellemesen sötét hangulatú Merry Gentry kötetet tarthattam a kezemben.
A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!

Kedvenc karakter: Doyle

Ami kifejezetten tetszett: a mitológia, a sötét hangulat

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2011. november 10.

Oldalszám: 268 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú