Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman & Terry Pratchett: Elveszett Próféciák


Hogy akadtam rá: Gaiman fanatikus vagyok.

Úgy általában az egészről: Boldog Világvégét! Merthogy elkezdődött, akarom mondani befejeződött, mármint a világ, úgy maga, mint a Teremtés. Hogy miért? Hát mert a Bibliában meg van írva, el kell fogadni. Megérkezett a mi kis világunkba az Antikrisztus, akit a sátánista apácáknak kéne kicserélnie egy emberi gyerekre. De bízhat is bárki, bármit a sátánistákra? Hát nem igazán. Így hát némi bakis cserebere után, Crowley-nak, a démonnak és ellentétének, Azirafaelnek az angyalnak meg kell keresniük az igazi Antikrisztust, hogy el tudják halasztani az Armageddont, mert bizony ám oly sokat éltek köztünk, hogy megszerették a bolygónkat, és nem akarják, hogy a Menny vagy a Pokol unalmas világa legyen mindörökké. Eközben elindul az Apokalipszis Négy Lovasa, akarom mondani Motorosa, hogy elpusztítsák a földet, de ott vannak a boszorkányvadászok is (létszám: két fő), meg a boszorkány, akinek birtokában van az egyetlen olyan jóskönyv, ami pontos jövendöléseket tartalmaz.

Ezzel a könyvvel nagyon furcsa kapcsolatom van, mindig is pályáztam rá, még a régi kiadást is üldöztem, és el is kezdtem kölcsönben olvasni, aztán beütött egy nagyon negatív életszakasz, de előtte se voltam odáig a humor/paródia könyvekért, egyszerűen nem tudom értékelni őket. Aztán most a még negatívabb időszakomban leültem és végigolvastam egy nap alatt, és olyan jókat nevettem és elfelejtettem minden bajom egy kis rövid időre, hogy hihetetlen volt.

Tehát hiába, hogy ez egy humor könyv, mégsem az az erőltetett dolog, nem is tudom, hogyan körülírni. Véresen komoly témát vesz elő, a Világvégét, annak rendje módja szerint a Négy Lovassal, a halesővel és a többi. A megszokott gaimani mitológiahasználat jellemzi, tehát kidolgozottan felhasználja a bibliai Jelenések könyvét.

Sok szereplő van, és az ő szemszögükből látjuk az egész sztorit, és ettől lesz egy kicsit filmes hatású, így úgy éreztem, mintha egy kellemes vígjátékot néznék. Amit külön díjaztam a könyvben, hogy ebben szinte semmi se komoly, hiszen nézzük meg az önéletrajzát a két írónak hátul (vagy ahol éppen az adott kiadásban nyomtatva van), vagy akár a szereplőlistát, és a lábjegyzeteket, főleg az utóbbit. Mégis van valahol ennek a könyvnek tartalma és mondanivalója, de nem erőltetetten, egyszerűen csak sejteni lehet. A Világvégével együtt jár az a gondolat, hogy megérdemeljük-e, hogy ezen a bolygón éljünk, egy kicsit valahol az, amit én „zöld könyvnek” hívok, vagyis van benne egy kis óvatosságra intés a környezet felé.

Ugyanakkor ott van Adam karaktere, aki tudtán kívül az Antikrisztus, egy átlagos, 11 éves fiú, aki akkora hatalmat kap, amivel tényleg sokan visszaélnének, és előkerül a „nagy hatalommal nagy felelősség jár” téma is. De ugyanakkor Adam, mint mindenki átesik azon, milyen felnőni, és elgondolkozni dolgokon. A legjobban mégis azt szerettem Adam karakterében, hogy ők és a barátai a fantáziájukba menekülnek, és azzal a naivsággal, mégis éleslátással látják a világot, ami a fiatalokra annyira jellemző.

De amitől igazán a szívemhez nőtt, az az apró elgondolások, hogy „mi végre ez az egész teremtés,” mi az, hogy „jó” és „rossz,” és végül is milyen hibásak, esendőek az emberek. Persze, ezek tényleg nem kerülnek a humor elé, és egy könnyed, kikapcsoló, egy délutáni regény, mert számomra tényleg rövid volt, és szívesen olvastam volna tovább, vagy egy esetleges folytatást. A másik, ami miatt nagyon kedveltem, hogy a bennem rejlő slasher (olyan rajongó, aki a férfi/férfi kapcsolatoknak szurkol – finoman kifejezve :D) is jól érezte magát olvasás közben, mert Crowley és Azirafael barátságát lehet akár többnek is nézni. (És nem csak én vagyok így vele, régebben Cassandra Clare is nyilatkozta, hogy a kedvenc párosai között vannak!)

Összességében hiába humor, még engem is sikerült meggyőznie, ezért biztos, hogy mindenki kezébe nyomnám.

Kedvenc karakter: Halál, Crowley, Azirafael, Agnes Nutter (és nem csak azért, mert Agnes :D)

Ami kifejezetten tetszett: Világvége téma, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2010.

Oldalszám: 314 oldal

Megjegyzések

  1. Mindkét szerzőről nagyon jókat hallottam, meg is van a kötet e-bookban, ráadásul lassan kell valami vidám, mert mostanában sok depresszív könyvet olvastam. :D Kösz, hogy eszembe juttattad!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik