Ugrás a fő tartalomra

Odaát, az anime - Supernatural the animation


Mikor kezdték vetíteni? 2011.
Befejezték? Nem.
Hány évadot élt meg?1, nem tudni lesz-e 2.
Mi ez? anime, dráma, fantasy, horror, krimi
Miről szól? 
Sam és Dean Winchester gyerekkorukban elvesztették anyjukat egy tűzben, apjuk pedig természetfeletti lények vadászására képezte ki őket. Miután Sam barátnője szintén tűzben meghal, a két testvér együtt járja Amerika útjait, hogy egyfelől kiirtsanak bármi emberevő lényt, másfelől pedig, hogy megkeressék apjukat, aki elvonult valamerre. Ám, hogy fokozza a dolgokat, Samnek különleges képességei lesznek, néha látja a jövőt, vajon mi áll e mögött?

Miért szeretem/miért ajánlom? Avagy rövid kritika: 
Úgy gondoltam, nagy Odaát rajongó lévén, hogy bár az animékkel nem vagyok barátságba (nem az, hogy nem szeretem őket, csak kiestek az érdeklődési köreimből), megpróbálkozom ezzel. Noha az Odaát regényekkel nem volt jó viszonyom (borzalmasak), az Odaát képregényeken szenvedtem, ez a feldolgozás végre jó lett! Sokan nem szeretik, engem nem zavar, ez a kritika csak arra hivatott, hogy leírhassam az én saját kis véleményemet róla.

A kivitelezésről: Nem vagyok anime szakértő, tehát ez a rész elég laikus szemmel lesz nézve. A rajzolás szerintem gyönyörű, de a rajongók ki fognak akadni. Először is Dean eléggé nem Deanes, az még a kisebbik gond, ha majd meglátjátok Bobbyt és John Winchestert. Mondjuk a jellemekhez szerintem illettek a rajzolt karakterek, főleg Johné, egyedül Bobby az, akit igazán nem tudtam hova tenni. A lányokat: mind Jessicát, mind Tessát, mind Maryt nagyon másképp rajzolták meg, szépek, csak épp a hosszú hajból lett rövid, a szőkéből barna. A zene még az, amit említsünk meg: egyszerűen imádom, és nagyon bónusz, hogy megtartották a „Road so far”-t és a Carry on my wayward sont is.

A történet nem meglepő, ugyanaz, mint az első két évad, ami még Monster of the Week epizódokkal volt tele, azaz egy hét/egy szörny, semmi más. Itt megoldották azt, amit nagyon díjazok, hogy összevonták a két évadot, ami valljuk be, picit lassan indult be, így egy sokkal pörgősebb cselekménnyel találjuk magunkat szembe, kevesebb a felesleges rész. Az első évad 15 rész, a második évad pedig 7 részben tárul elénk, ami azt eredményezi, hogy rendesen vannak itt átdolgozások. Néhány szereplőt kiírtak, néhány szereplőt beírtak, de szerintem mesterien bántak ezzel is, ugyanis törekedtek arra, hogy minden a nagy képhez igazodjon. (Pl. a vámpíros rész és a colt.)

A történet feldolgozásához három fajta résztípust használtak: 1) ami a tévésorozatban benne volt, 2) saját alkotás, 3) a képregények feldolgozása. Be kell, hogy valljam, az elején, mikor leültem nézni, és tele volt tévésorozatos feldolgozásokkal húztam a számat,  nem adta vissza azt az Odaátos hangulatot, olyan volt, mintha 20 perces rövidítését nézném, valami béna kivonatot. A képregény átdolgozástól meg iszonyatosan féltem, hiszen nagyon gagyik. Aztán jött a hetedik rész, ahol beírták Meget, és eltátottam a számat.

Térjünk ki egy kicsit tehát a karakterekre. Végül sikerült visszaadni mindenki karakterét, mind Samet, mind Deant, ennek örültem. John Winchestert a tévésorozatban ki nem állhattam, itt viszont vannak ő központú részek (juhú, képregény feldolgozás), és basszus, sikerült elfogadtatnia velem John karakterét. Azt nem mondom, hogy imádom. Aztán ott van még a vámpírgyerek sztorija, ami mivel szomorú szintén a bónuszok közé megy, majd ott van Meg és Azázél, akiért akkora óriási bónusz muffin jár az íróknak. Igazából Meg történeténél (ami teljesen más, mint a tévésorozatban), fedeztem fel, hogy itt lesz valami potenciál, hogy végre közvetítik nekem azt a sírós drámát, ami az Odaát egyik erőssége. Azázélből pedig sikerült stílusos gonoszt csinálniuk, és vele együtt előbb emlegették az angyalokat és Istent is. (Persze, nekik már könnyebb, hiszen tudják, merre tart a sorozat.) Tehát még nem találtam semmilyen különösebb gonosznak Azázélt, az animében teljesen más és imádtam. És egy-két különleges gyerek háttérsztoriját is látjuk, akiét eddig nem ismertük, még egy bónuszpont.

A történet eleje nagyon döcög, és csak azért néztem, mert Odaát rajongó vagyok, kötelességből. Az említett hetedik részben láttam fejlődést, aztán a nyolcadik résztől lett egy olyan igazán erős sorozat hangulata, néha szörnyvadászós résszel, néha pedig a nagy történettel.

Mivel ez anime, ezért látványosabb, mint a tévésorozat, olyat megengedhettek maguknak, amit a filmesek nemigen, például helikopter, nagy fénynyaláb (milyen badass lesz Lucifer, ha Azázél ilyen volt?), meg a mágikus erők a különleges gyerekeknek.

Ami az Odaátot alkotja legalábbis nekem: a mitológia, a sírós drámázás és a homoszexuális subtext (olyan dolog, amire csak utalgatnak). No meg a karakterek, és a humor. A karaktereket hozza, a mitológiát természetesen, a humor az, ami az elején hiányzik, de sikerül a végére bele-belecsempészniük, és vannak humor részek is. A Sam/Dean shipperek is örülhetnek, ugyanis amit már megszoktak vonzalom és piszkálódás, az itt is megvan. De ami a fő dolog, hogy a drámát is hozza, és sokkal érzelmesebbre sikerült egy-két rész, amit a tévésorozatból vettek át, mint ott. Példának okáért a 10. rész (Moonlight), ami a Hearton alapul és a 11. rész (Nightmare), ami ugyanezen című részen alapul. Amikor láttam, hogy Hope-ot (reményt), egy kutyát, hogyan ölnek meg, én bevallom, sírtam, mint egy kisgyerek.

Igazán tetszett, hogy több szomorú véggel találkozunk, mint a sorozatban, és ezzel egy kicsit sötétebb hangulatot kölcsönzött az első két évad történetének, de abszolút nem baj, én pont ezt imádom benne. Vannak benne unalmasan átlagos részek, de egy borzalmasan rossz sincs, tehát nem egy hatodik évad első fele színvonalat kell várni. Nem tudom, hogy miért van ennyi negatív kritika róla, persze, ízlések és pofonok, de talán, csak nagyon talán, azzal próbálják összehasonlítani, ami később lett a sorozatból, az első két évadhoz szerintem ez tökéletesen passzolt. Vannak a tévésorozatra utalások is, pl.: „Sammy, én jobban rajzolok, mint te.” Vagy a Spirit of Vegas rész, ami olyan, mint a nyúllábas részünk, csak Deant üldözi a balszerencse.

A szinkronhangokról annyit, hogy jómagam angolul néztem Jared miatt, a japánról nem tudok véleményt alkotni. Örültem, hogy végig Jared van, és külön felsikítottam, mikor a dupla epizódos évadzárót Jensen szinkronizálta, de a másik angolhanggal sem volt semmi bajom.

Ami hiányzott: a kiírt szereplők, többek között Ash, Jo, Ellen, és a Szélhámosos rész, de teljesen pozitívan állok az esetleges következő évadokhoz, nem csak azért, mert abban már lenne Castiel és az angyaloknak valószínű látható szárnya is lenne.

Összességében egy gyenge kezdéssel rendelkező évad, ami viszont a végére felhozza magát, és teljesen élvezhető lesz, első évadnak tökéletesen megfelelt, és reménykedem, hogy lesz folytatás.

Kedvenc karakter: Sam Winchester, Tessa
Kedvenc rész: 1x11, 1x16, 1x18, 1x20, 1x21, 1x22.
Borzalmas rész: -
A SOROZAT ÖSSZÉRTÉKELÉSE: 4/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik