JÖN! JÖN! JÖN! Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna magyarul!

Jó hírrel szolgálhatok, végre megjelenik magyarul a Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna című regénye! A Geopen kiadó fogja kiadni, az Ünnepi Könyvhétre, ami június 7-11-e között lesz. Megtartják a gyönyörű eredeti borítót (már van róla kép is!). A kritikámat itt olvashatjátok róla. [LINK]

Miről szól a könyv? Cas Lowood édesapja meghalt és ezek után ő folytatja a munkáját. Hogy mi is ez? Szellemvadászat. A néphiedelmek és titokzatos haláleseteket nyomozva Cas, édesanyja, a boszorkány és a léleklátó macskájuk járják az országot, hogy kiirtsák a csendes amerikai népességet fenyegető szellemeket. Ám Cas pályafutásának elérkezik a csúcspontja, meg kell ölnie a Vérbe öltözött Annát. Senki nem tudja, hogyan halt meg pontosan a lány, csak azt, hogy elvágták a torkát és a táncruháját vér fedi azóta.

De hogy mégis kiknek ajánlom ezt a könyvet? Vagy miért érdemes megvenni? Íme pár indok.

1. A mitológia: Noha sokan panaszkodtak rá, hogy a szellemeket itt láthatják az emberek egy-egy adott pillanatban, sőt még testük is van, szeretném kiábrándítani őket. Ez bizony a szellem mitológia alapja. Vannak olyan szellemek a köztudatban is, akik élik az életüket, illetve a múltjuk egy szeletét újra és újra, nem is tudják, hogy halottak, árnyékot is vetnek és testük is van. A Vérbe öltözött Anna inkább azokra az esetekre fordítja a figyelmet, akik erőszakos halált haltak, és itt ragadtak a földön, és habár lehet, hogy életükben kedves és jó emberek voltak, kénytelenek újra lejátszani a haláluk pillanatát, más és más áldozatokkal. Amitől kicsit negatív hangulat vetődik a túlvilági életre, sőt, erre az is rápakol, hogy főhősünk, Cas nem is tudja, hova mennek, nem is tudja, hogy van-e Menny, Pokol, lehet, hogy ezeknek az embereknek a lelkét megöli, de hát muszáj, ha nem akarja, hogy itt a földön öldököljenek. Ebből következik:

2. Az Odaátos hangulat: Igen, szerintem a blogolvasók egy része sejti, hogy én bizony Odaát/Supernatural rajongó vagyok, és imádom a vadászós, megtört főszereplős könyveket. És íme, itt egy ifjúsági könyv, ami ezzel áll elő. Noha Cas (már a neve is elég ismerősen cseng a sorozat rajongóinak) az apját vesztette el, és nincs igazából az anyján kívül más neki, és nem küzd mindenfajta lénnyel, csak átkokkal, szellemekkel, és említés szinten démonokkal, nekem akkor is ez a picit horroros-szarkasztikus humoros hangulat a sorozat keltette érzelmeket hozta el. (Bár azért nem olyan szenvedős, nem kell félni.)

3. A szereplők: Igaz, hogy a történet 288 oldal, és ebben benne van a köszönetnyilvánítás és minden egyéb, de mégis Kendare Blake-nek sikerült minden szereplőt rendesen és kereken megformáznia, beleértve a gonoszt is, és a férfi főszereplő is hihető lett.

4. A romantika: Van ebben a könyvben romantika? Egy apró pinduri. Aki romantikus könyvre vágyik, az ne nagyon essen neki, mert itt aztán nem ez van az előtérben. Persze, számomra szép és hihető volt a Cas és Anna közötti vonzalom, hiszen mindkettejük egy elveszett és megtört tinédzser, és meg akarják a másikat kímélni attól, ami velük történt, de nem sok idejük van arra, hogy kibontakozzon a kettejük között bimbózó érzelem. Részben azért, mert Anna csak a 70. oldal körül jelenik meg, részben azért, mert a könyv pár nap eseményeit dolgozza fel.

5. A történet: Az eleje picit lassú, hiszen Cas csak beilleszkedik az új városba, és megismeri a helyet, az ott lakókat és próbálja felderíteni a környéket. Ezért én nem tudtam elképzelni, hogy annyira oda leszek a könyvért, de ne adjátok fel, a vége kárpótol érte. Persze, nem azt mondom, hogy a szemfüles olvasókat meg fogja lepni a könyv, de logikusan felépített, kis nyomozós történet. (Szintén csak egy Odaát részhez tudom hasonlítani.) Vannak véres jelenetek, amiktől kellemesen megborzongtam, de mégsem olyan részletesen, hogy 18-as karikát kapjon.

6. A magyar fordítás: Általában sokat panaszkodom erre, sőt, a többiek is, hogy nem adja vissza az eredeti mű hangulatát, és igen, van, amikor ezért nem veszem meg magyarul a könyveket. De itt elérte a fordító, hogy teljesen ugyanolyan legyen a stílus, mint angolban, és ezért szeretném megköszönni Bíró Júliának, aki csodálatos munkát végzett vele. Olyan fiatalos a szöveg, ahogy E/1-ben egy fiú szereplőtől elvárható, és tényleg a mostanában olvasott ifjúsági könyveimből ez az egyik legigényesebb fordítás. És köszönöm a kiadónak, hogy megjelenés előtt elolvashattam a magyar szöveget.