Cat Adams: A vér dala

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Sorozat: A Vérdal sorozat 1. része.

Úgy általában az egészről: Celia Graves profi testőr, és nem akadály neki akár a természetfeletti szörnyek kiiktatása sem. De a mostani munkájával valami nem stimmel: egy kis kelet-európai állam hercegére kell vigyáznia, de különös módon démoni energiát is érzékelnek a műszerek, és a démonok nem éppen vicces ellenfelek. Celia rossz megérzése be is igazolódik, amikor csapdába csalják őket, és vámpíroknak esnek áldozatul, és Celia sem ússza meg, legalábbis nem épen és emberként.

A borító olyan csodálatos volt, hogy egyből kellett nekem ez a könyv, főleg, hogy nyomozós, felnőtt urban fantasyt ígért a fülszöveg, és már rám fért volna egy jó sztori. Megint mellényúltam.

A könyv eleje pörgősen indul, pár fejezeten belül belecsöppenünk egy mozgalmas és összetett világba, és máris jönnek a vámpírok és megtámadják a főhőst! Ennél a pillanatnál imádtam a könyvet, az ágyamon olvasva izgultam, hogy jajj, istenem mi lesz itt. Aztán Celia átváltozik, valami félvámpír féleséggé és innentől a könyv megtorpan. Értem én, hogy a főhősnek fel kell dolgoznia az őt ért változást, és ezzel még az elején jól is játszik a két írónő (mert ez az írói álnév, kettő darab szerzőt takar), de pár nap alatt játszódik a cselekmény, és hogy történjen is valami, és ne csak a főhős siránkozzon, Celia hirtelen elfogad mindent. Csak néha egy-két mondatban megjegyzi, hogy mégsem, és így hitelét veszti az egész.

Bár mindig történik valami Celiával, folyamatosan mozgásban van, és állítólag meg akarják ölni, mégis untam a könyvet. Végig inkább csak beszélnek róla, hogy őt bizony meg fogják ölni, és csak egyszer kerül életveszélyes helyzetbe, ami igen kevés. Látszik, hogy a szerzőpáros szeretne akciódús, nyomozós könyvet írni, van egy-két izgalmas jelenet, de rossz a történet felosztása. Az egészből az maradt meg, hogy Celia telefonál, telefont vesz, telefont feltölt, eszik, gyógyszert vesz és pszichológushoz jár. Noha a hitelességhez hozzátartoznak az emberi dolgok (mosdóba járás, evés, etc.), mégis itt több figyelmet és oldalszámot szenteltek neki, mint kellett volna, és hiába a jó világfelépítés, elveszett a kezdeti lendület.

Aki azt reméli, hogy nyomozós könyv lesz, azt ki kell ábrándítanom, ugyanis a herceges szál szinte semmit nem szerepel benne, és a „találjuk meg Celia mesterét” szálat is olyan gyorsan, egy mondatban elintézik, hogy csak csalódást hagyott maga mögött a könyv. Így még az alapötlet csillagos ötös lenne, hiszen van több érdekes cselekményelem, a kivitelezés egy nagy egyes.

Ami miatt még elvérzik az egész könyv: az érzelmek hiánya. A szerzők megjegyzik, hogy nekik teljesen normális életük volt, de szeretnek megtört karakterekről írni (és ki nem szeret róluk olvasni?), és hogy sokat kutatattak és olvastak a témában, hogy hihető legyen, sajnos, ez sem jött össze. Mivel nincs érzelmi mélység, a leírás inkább a függöny mintájára és a szexi női lábakra összpontosít, és nem Celia belső vívódására, így hihetetlen lesz az egész, és a drámai jelenteken inkább nevettem, mint sírtam. Van egy nagy gyász jelenet, valaki meghal, és a főhős inkább a titkárnő szexi lábát elemzi (amikor heteroszexuális Celia), meg a festék minőségét a szobában, minthogy leírja a veszteségét. Tőmondatokkal is el lehetne érni a kellő hatást a megfelelő szavakkal, itt viszont pont ez hiányzik. Rengeteg ilyen van, főleg Celia saját változása, és a sok szexi pasi körüli bizsergés. Ugyanis az említett haláleset után Celia öt pasira is begerjed, noha nincs szex a könyvben (hála az égnek), és inkább az köti le, hogy szép rucija legyen, minthogy épp egy számára nagyon fontos személy eltávozott az élők sorából.

A másik még, ami engem zavart: túl sok karakter van, én pedig ilyet általában nem mondok. A könyvből már csak 70 oldalam volt hátra, és még mindig új, fontos szereplőket hozott be a szerzőpáros, és ettől lett igazán prológusszagú az egész, (megjegyezném, hogy külföldön a 6. résznél tart a sorozat,) és egy halom szereplőnek alig van jelenete, pedig a főhős életében elvileg sokat nyomnak a latban…

A világfelépítés az, ami tetszett: minden féle lények léteznek, és nyitottan mindenki tud a mágiáról. Akadnak itt vérfarkasok, a már megszokott jogi igazságtalansággal, vámpírok, démonok, zombik, ghúlok, és médiumok, jövőbe látók. Viszont igazából semmit nem állnak le megmagyarázni, ami világkidolgozásban engem nem zavar, hiszen ettől lesz dinamikus, ha nem szöszölnek vele annyit, de itt is érezhető, ami a karaktereknél, hogy csak úgy bedobnak hirtelen dolgokat. Példának okáért a könyv felénél derül ki, hogy a főhős világ életében látta a szellemeket, de ja, bocs, most volt fontos. És a VÉGE! A KÖNYV VÉGE! Olyan idegesítően rémes fordulatot tettek bele, egy hülye kifogással, hogy átfejeltem a falat dühömben.

Van egy-két nevetséges jelenet benne: például, hogy a főhős félig vámpír, és a vérszomjától korog a gyomra. Sajnálom, de ezt sosem fogom tudni komolyan venni, és hogy csokis shake-ekkel pótolja a vért, mert az is elég tápanyag. Van a főhősnek olyan különleges képessége, hogy tengeri morajlásokat varázsol elő a gépeken, és a sirályok követik, ez hadd ne mondjam, mennyire komolyan jön le.

Igazság szerint megvan a potenciál a könyvben, hogy jó legyen, vagy akár, hogy a második rész sokkal ütősebb legyen (és logikusabb), lehet, hogy a két írónő azóta fejlődött. Maga az alaphelyzet és a világ érdekes lenne, de a történet túl lapos, és egyenetlen, de bizakodom, hogy a 2. rész talán javul, addig is csak a borítót tudnám kiemelni, ami nagyon gyönyörű!

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a világ

Ami nem tetszett: a főhős agyi csököttsége, hogy minden pasi irtó szexi

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Egmont Dark

Kiadás dátuma: 2012. június 22.

Oldalszám: 384 oldal