Ha egy évet még kibír minden baj nélkül, akkor Katie Martin
végre maga mögött hagyhatja a kisvárosi magányt örökre. Gyeplabda sztár, és
nagyon is esélyes ösztöndíjra, de az alkohollal való kapcsolata eléggé
megkérdőjelezhető. Aztán bajba keveredik. Alec a legnépszerűbb fiú a suliban,
és a legerőszakosabb is – és Katie-re vetette ki a hálóját. Amikor Alec
elbűvölően kezd viselkedni, Katie úgy véli, biztos tévedett a fiúval
kapcsolatban.
Csak, hogy mégsem. Egy esős, alkoholmámoros estén egy
hirtelen döntés Alec adósává teszi Katie-t a lehető legrosszabb módon. Ez a
debütáló regény pörgős és magával ragadó történet a függőségről, szívet tépő
fájdalomról és a megváltásról.
Gondolatok: Ismét egy komoly regény, amihez túl sok reményt
fűzök, és bár a kritikák vegyesek, vannak, akik szerint sötét hangulatú és én
pont arra vágyom.
Szia!
VálaszTörlésEgyszerre szeretnék reagálni erre és az előző bejegyzésedre.
Először is, én nem értem, miért nyávog valaki azon, ha pocsék könyveket olvasol és kritizálod. Nálam ez az egyik oka annak, hogy szinte kétnaponta feljárok ide megnézni, van-e új bejegyzés. Persze azt is jó olvasni, hogy vannak még normális könyvek a világon (a Dark Love, Éjszaka háza, Halhatatlanok [Noel] és Vámíprnaplók után ezt nehéz elhinni), de a legjobb az, mikor olvasol valami ostobaságot (pl. Godess Test) és leírod a véleményed. Ritkán röhögök olyan jókat, mint az olyan bejegyzéseiden. Tudom, szomorú, hogy ilyen könyveket egyáltalán hagynak megjelenni, meg az sem egészséges, amilyen példát mutatnak ezzel, de a megfogalmazásod és az egyes sztorik abszurditása egyszerűen nevetséges. Szóval, kérlek, ne hagyj fel ezzel a szokásoddal, az én életemet mindenképpen megszínesíted vele (és a barátaimét is, amikor elmesélem nekik, hogy milyen ostobaságok fordulnak elő egyes könyvekben.)
Másodszor: Felteszem, rengetegen ajánlgatnak neked könyvet, hogy mit olvass. Most én is csatlakoznék hozzájuk. A mostanihoz azt írtad, hogy valami sötét hangulatúra vágysz, az előző bejegyzésed meg egy gyilkosos sztori volt (részletekbe ne menjünk bele :D). Szerény véleményem szerint tetszene neked Brent Weeks Éjangyal-trilógiája. Vannak benne komoly kérdéseket érintő részek, a romantikus szál az elején nem is igazán van, ami meg későbbi kialakul belőle, az szerintem tetszene neked, mindez egy komor, kilátástalan világban (alternatív univerzumos - nyíltmágiás), ahol a remény ritka vendég, viszont az árulás mindennapos.
Egyszer mintha már láttam volna az első részt, Az árnyak útján valamelyik listádon. Szerintem ezt a könyvet, ha módod vagy lehetőséged adódik rá, ne hagyd ki.
@szannya22: Szia!
TörlésNem fogom abbahagyni a rossz könyvek olvasását, noha azért manapság már szoktam félbehagyni könyvet, ami túl hosszú, vagy magánkiadás és szerkesztőt nem látott, mert azt nehéz olvasni. (Ilyen a Szürke ötven árnyalata pl.) De a sorozataimat, amit elkezdtem, folytatom, és nem fogok arra hallgatni, hogy ugyan, minek írok negatív kritikát. :) Mert azt is kell.
Az Éjangyal-trilógiát igen, ajánlották nekem, de high fantasy, és azokra extra erő kell, míg ráveszem magam. A Garaboncot is azért kezdtem el, mert nem néztem utána, hogy az. :D De majd meglátom, hogy ez mikor kerül a listámra.
Szia!
VálaszTörlésHát, igen, azt hiszem tudom, mire gondolsz high fantasy alatt... Nekem csak harmadszori újraolvasásnál sikerült észben tartani, melyik ország, ki hol merre mit szokott, stb... Viszont azóta még néha mindig nehezemre esik lerakni ezt a könyvet, imádom annyira, mint a Harry Pottert és Gyűrűk Urát. Hátha ezzel még egy kis kedvet csinálok hozzá: Ha az ember belegondol, akkor minden rész vége keserédes, mindig van valami, ami miatt az ember szomorkodhat, a 3. rész legvége pedig kimondottan szomorú és tragikus - és ha jól olvastam valahol, te szereted az ilyet. A könyv előnyére legyen írva, hogy a nyálas szerelmes jelenetek száma a minimumon van. A Garaboncnál, hozzáteszem, nagyságrendekkel minőségibb és jobb - véleményem szerint. És én itt nem láttam azt, mint ami oly sok trilógiára jellemző - hogy a 2. rész rosszabb az elsőnél. Mert itt szerintem nem az. Az garantált, hogy a legtöbb fontos titokra csak a 3.-ban derül fény. Bár, ha esetleg valamikor úgy döntesz, nekiállsz, nem vagyok biztos benne, hogy az angol vagy a magyar kiadást javasoljam neked, mindkettőnek megvannak a maga előnyei - és hátrányai.