Ugrás a fő tartalomra

Josephine Angelini: Baljós csillagok

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.
Sorozat: A Baljós csillagok 1. része.

Úgy általában az egészről: Helen nem egy átlagos lány: ő szupererős és szuper szép, minden pasi őt akarja, ő viszont a hajfürtjei mögé rejtőzik, és nem ül egyenesen, hátha beleolvad az asztalba és a tömeg közé. A kis szigetre, ahol él, új család költözik, gazdagok, gyönyörűek és csillognak akarom mondani szép autójuk van, de mivel mind rokonok, valahogy maguknak valók. De ők is szupererősek, szuper gyorsak. Biztos eltévesztették a díszletet az Alkonyatból! Ja, nem, ők, az ellenséges család, annyira ellenségesek, hogy Helen és a szúrós tekintetű Lucas (aki elsőre úgy néz a lányunkra, mintha gyűlölné, pedig…) meg akarják egymást ölni, így Helen még boltba se tud menni! Emellett pedig három vérző szemű nyanyát lát, akikről kiderül, hogy a fúriák, ráadásul meg is támadja valaki a lányt, és Lucas menti meg (ki érti ezeket…) és olyan, mintha Helen ébren álmodna, mert a sivatag, ami kísérti, a lábán hagyja a porát. Mik lesznek még itt? Edward és Bella egymásra talál? Vajon valamikor végre abbamarad ez a divathullám, hogy írjuk át az Alkonyatot? Vagy vajon nekem is kéne ilyen könyvet írnom, hogy bestseller legyek?
Akartam szeretni a könyvet, úgy egy éve, amikor megláttam a csodálatos borítót, elolvastam a fülszöveget, és rájöttem, hogy ez görög mitológiás, amiért élek-halok. Aztán egyre több negatív kritika érkezett, így el is dobtam volna a könyvet, de feltettem már a Lobo-féle várólista csökkentős játékra, és nem akartam megint elbukni azt. Így edzett idegekkel álltam a könyvnek, DE MÉG ÍGY IS ROSSZABB VOLT, mint amire számítottam.

Az írás gyermeteg, néhány jelzőn (medence kék szem!) és mondatszerkezeten kiakadtam, és kb. nulla érzelmet/izgalmat/bármit közvetít a könyv, egyszerűen csak van, de minek. Nem mondom, hogy legyenek barokk körmondatok, mert felesleges ifjúsági irodalomban, és a rövid, lényegre törő mondatok sem zavarnak, de úgy is a megfelelő szavakkal lehet valamit átadni az olvasónak. Ha nem vett volna részt versenyen ez a könyv, az első oldalnál sírva becsukom, így csak sírtam és olvastam. A könyv első kb. 250 oldalán Helen nézőpont van, aztán egyszer csak nem… behozza a Volturit a gonosz görög félisteneket, és ezzel ellövi a poént, hogy az utána lévő fejezetben ugyan ki akarja megtámadni Helent. Abszolút nem előnyös ez a történetvezetés, mert megölte azt a minimális izgalmat is, ami lett volna, és több ilyen van, mert a végén összevissza bedob akármilyen nézőpontokat, ráadásul nem egy-egy fejezet erejéig, hogy értelme is legyen, vagy legalább érezhetnénk, hogy ez ugyanolyan hangsúlyos szereplő, mint Helen… Neeem, csak egy-egy bekezdéseket kapnak véletlenszerűen.

A történet amúgy sem sok: Alkonyat, de most görög nevekkel. Ugyanúgy különleges képességeik vannak, tök mindegy, hogy Apollón leszármazottjai, mindenféle erejük van, mert ez kellett a történetvezetéshez. A már megszokott iskolai jelenet, a megmentős jelenet, a maradj-távol tőlem, mert veszélyes vagyok, a HOGY TUDSZ ENGEM SZERETNI jelenet, a látomásos-hoteles jelenet, és még sok egyéb izgalom vár ránk. Javaslom, inkább olvassátok újra az Alkonyatot, mint ezt, de ez csak szerény vélemény. Nem történik semmi ezen kívül, csak a két szerelmes szenved meg iskolába jár…

A romantika: ami az Alkonyatban jó volt, az itt nem állja meg a helyét. Az első három találkozásukkor Lucas és Helen szóba se állnak egymással, csak Lucas veri Helent, közben egyszer meg is menti. Majd negyedik alkalommal már együtt alszanak és örök szerelem. Vagy kimaradt az ötszáz oldalas könyvemből valami, amit őszintén kétlek, vagy itt is ellustult az írónk, és elfelejtette, hogyan kell romantikát felépíteni. Talán próbálja megmagyarázni, hogy ők erre rendeltettek, lásd a cím, de nem tudom elfogadni, mert semmi szenvedély nem süt át a lapok közül, hála a gyönyörű írásmódnak.

A mitológia még, ami kiemelendő: értem én, hogy átírás, és nem kell ragaszkodnia alap dolgokhoz sem, de mégis a görög neveken kívül (ami senkinek nem tűnik fel, hogy esetleg olyan képessége van, ami után elnevezték), más ebben nincs görög. Próbálja a trójai háborút feldolgozni, és ezek reinkarnálódnak (DE CSAK ARCRA!) állandóan, újrajátsszák a nagy görög drámát, mindezt istenekkel, és isteni büntetéssel…

Persze nem vagyok profi a görög mitológiában, de az egyszerű józan is megkérdőjelezi ezt a felállást, amit felvázolt ide Angelini. Három oldal volt a háborúban (majd felsorol hatot…), akik igazából a görögök és a trójaiak oldalán harcoltak. Az istenek a saját gyerekeiknek rótták fel ezt az egészet, ezért azt mondták, jól van, kivonulunk a földről (melyik gyerek mondaná ezt a szülőjének, hogy arra vágyik, hogy amaz tűnjön el… FŐLEG HOGY AZ ISTENEK MIATT HARCOLTAK A FÉLISTENEK!), ha soha többet nem lesz a félistenek miatt háború. Ergo nem beszélhetnek egymással a félisten csoportok, mert abból háború lesz. MI? Nem békülhetnek ki, mert az rossz, de ölhetik egymást, mert abból nem lesz háború? Mi a fene folyik itt? Miért nem értem ezt a logikai menetet?

Mi a f*szt olvasok?

 A fúriák tartják fent az ellenségeskedést, ami fenntartja a békét. (Még mindig nem léptem túl ezen, bocsánat…) De ha visszagondolunk arra, hogy a görög mondák szerint mi okozta a trójai háborút, nekem az jut eszembe, hogy Erisz… Miért nem őt büntetik?

Még sok mindent próbálkozik Angelini elmagyarázni, hasonló logikával, és fárasztóan, unalmasan, a végén már nem is akartam követni ezt a nagy zagyvaságot. Félistenekről szól, de az egész gyermeteg és paródiába jobban illene, mert nem tudtam komolyan venni azt például, amikor a főhős repülni tanulna, és majdnem elszáll, mint egy lufi, úgy kell megtartani, illetve mikor felfedezik, hogy semmi nem árt neki, és hogy biztosak legyenek benne, minden található tárgyat beleszúrnak (még egy villát is)… Ez annyira komikusan van leírva, hogy én sírtam bánatomban. Ezek mellett még pár apróság: a nagyon-nagyon extra szent ereklye csipketangává változik, mert arra a főhősnek szüksége lehet, és úgy szór villámokat, hogy „széttépi a vízmolekulákat a testében,” de ennek semmi hosszú távú egészségügyi hatása sincs. Megnézném Angelinit, ha naponta kiszárítanám, hogy érezné magát…

Ezen kívül a félistenek Atlantiszért küzdenek, (ha, küzdenek, erős túlzás, ülnek és nézik a felhőket meg repülnek összevissza), ami megadja nekik az isteni halhatatlanságot, de csak akkor kapják meg, ha egy család marad… VISZONT NEM BÉKÜLHETNEK KI! Mert akkor biztos háború lesz… ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! (Igen, megint itt tartok.)

*egy kis hajtépés után Gigi visszaült tovább folytatni a pötyögést*

Ami még kiemelendően rossz, az a főhősnőnk, aki maga a megtestesült tökély. Tényleg kijelentik, hogy ő a világon a legszebb, ő mégis szürke kisegérnek képzeli magát. Pedig minden pasi az életében őt akarta eddig is, és Mennyei Hamiltonnak hívják, mert annyira gyönyörű. DE EGY TINÉDZSER FIÚ SE MENT ODA HOZZÁ? SOHA? Persze, mert ez annyira hihető viselkedés. De a főhősre visszatérve, mikor rájön, hogy nem szexelhet az álmai fiújával, kijelenti, hogy majd lefekszik mással, hogy elvegye az a szüzességét, ő még ezt is megteszi a pasijáért…

Jó neked!

Nem akarok belegondolni, ez milyen üzenetet küldhet, mert nekem ez nem az örök szerelem, az is biztos. Utálom már, hogy ha a szexualitást előveszik ifjúsági fantasyban, akkor ennyire eljátsszák és rosszul kezelik, pedig semmi bajom nem lenne azzal, hogy Aphrodité erejét használják, de lehetne komolyan is és drámaian.

A főhősünk amúgy annyira életrevaló, mint a legtöbb ifjúsági regény libája, de ki is jelenti, hogy ő bizony nem fog senkit bántani, még önvédelemből se, és nem hajlandó verekedni tanulni, meg semmi, sőt a képességeit se akarja használni, köszöni szépen, ő majd elrepül. Oké.

Van még több milliónyi értelmes jelenet a könyvben, de még talán azt emelném ki nagyon-nagyon, hogy a félistenek kajája a méz. Semmi extra, a szimpla méz, ettől egyből felgyógyulnak, és mikor edzésen szétverték a főhőst, idézem „kinyalta az egész üveget.” Mivel nem volt részletezve, nekem vagy az jutott eszembe, hogy hosszú nyelve volt (ki tudja, félisten!) vagy az alábbi kép:



Ami még logikailag zavart (ha-ha, ha csak ennyi zavart volna), hogy míg a főhős visszaemlékszik arra, hogy mindig is szupererős volt, és erről tud az egész sziget, későbbiekben az apja ezen meglepődik, de aztán kijelenti, hogy mindig is tudott róla. Rendben. Amúgy meg nem hiszem el, ha ötven kilókat emelget csak úgy, azért sosem néznek rá furán, csak elkönyvelik, vagy ennyire hülyék az amerikaiak? Amúgy pedig még ide tartozik, hogy a főhős most jön rá, hogy tud repülni és villámot szórni, de elvileg hét éves korában is aktívan csinálta, a 300. oldal körül ezt is előhozzák, ADDIG MIÉRT NEM LEHETETT? FŐLEG, HOGY A FŐHŐS IS EMLÉKSZIK RÁ? Ezek mellett pedig van egy aranyos átok a főhősön, hogy nem használhatja az erejét… Ha-ha, mégis használja. Erre már nem mondok semmit.

Van itt ilyen, hogy a főhőst látja pisilni az egyik csaj és ezen barátkoznak össze, van olyan, hogy az egyik hősnek fizikai fájdalmat okoz a hazugság hallása, mégis ő is folyton hazudik, de az nem bántja, a testvére gyilkosának arcát (hiszen itt az arcok reinkarnálódnak) elnevezi szexinek valaki (mindkettő nő amúgy). Ha valaki ugyanúgy néz ki, mint adott személy, de idősebb, akkor nyilván az ikertestvére, ÉS VÉLETLEN SEM AZ ANYJA, és még sorolhatnám…

Aki nevetni akar, annak ez a könyv jó. Aki még esetleg kezdő olvasó, vagy szereti az Alkonyat által tömeggyártott könyveket (mert van ilyen, és ez sem baj), azoknak talán nyújthat valamit ez a regény, de amúgy ez se nem görög, se nem igazán romantikus.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a világ, a logikai bakik, a romantika, Alkonyat másolat

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2012. augusztus

Oldalszám: 432 oldal

Megjegyzések

  1. Micimackó :D egyébként én úgy tudom, hogy a görög istenek ambróziát és nektárt esznek, illetve hogy a legtöbb háborúban két oldal van... De most ez a mű megvilágosított, hogyan is képzeltem, hogy intelligens vagyok.

    VálaszTörlés
  2. Ha jó görög mitológiás sorozatot szeretnél olvasni, javasolnám Sherrilyn Kenyon Sötét vágyak vadásza sorozatát (angolul Dark-Hunter). Mondjuk, ha igazán élvezni akarod, akkor inkább angolul olvasd, a magyar hivatalos fordítás valami köpedelem. A sztori felnőtt romantikus fantazi, leginkább J. R. Wardhoz és Kresley Cole-hoz hasonlítható.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: Már megkaptam ezt ajánlásnak, de a fülszöveg nem igazán győzött meg. Kétlem, hogy az én stílusom lenne.

      Törlés
  3. Könyörgöm Gigi olvass még ilyeneket!
    Könnyek potyogtak a tapipadomra nevettemben.

    Berenice

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Berenice: Kívánságod parancs, pont ilyet olvasok jelenleg. :D

      Törlés
  4. hát ezzel vitatkoznék de mindegy.én imádtam ezt a könyvet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @Névtelen: Megkérdezhetem, mi tetszett benne?

      Törlés
  5. Uhh, hát igen, én is olvastam, alig bírtam túljutni az első 100 oldalon annyira nem volt lényege az egésznek,ami aztán a kövi 200 oldal után se nagyon jött meg, a végére aztán odacsapott mindent, amolyan "nesze semmi fogd meg jól" néven, bár még azt én se értettem hogy mit kavarászott ott a görögökkel, mert én élek-halok a görög mitológiáért, kívülről fújom a történeteiket, és még így is csak lestem (minek keverte bele az egészbe Atlantiszt??) mert alig volt benne valami görög. Szóval nem lepődtem meg mikor láttam hogy elsőkönyves írónő. Viszont ha valami tényleg színvonalasat akartok ami TÉNYLEG görög mitológiás, akkor mindenképpen: RICK RIORDAN:PERCY JACKSON ÉS AZ OLIMPOSZIAK! :)

    VálaszTörlés
  6. Jaj imádom ezeket a kritikákat mindig jó nevetek rajta. xD

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik