Ugrás a fő tartalomra

Az olvasás hét hete - Hetedik hét

Ez a heti bejegyzésem rövid lesz, mert most tényleg alig tudtam valamit összekaparni a témákról, de azért az utolsó hetet sem akartam kihagyni eme csodálatos eseményből. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy sok könyves témáról pötyöghettem! :D

Olvasási szokások változása

Kiskoromban kezdtem a Harry Potterrel, ami elég meghatározó volt, így jött az, hogy ifjúsági fantasykat olvasok. Valahogy a mitológia azelőtt is lekötött, ezért élveztem, hogy mindenféle lény életre kel a lapokon.

Aztán egy kis időugrás (három év) után éles kanyart vett a dolog: erotikus fantasy krimiket kezdtem olvasni, vagyis Anita Blake-et. Sok mindent lehetne mondani, hogy 14 évesen mi a fene vehetett rá erre, de egyszerű, azt mondták jó. Nem is tudom, hogy tudott lekötni, hiszen akkor még az erotika tőlem nagyon távol állt, bár tudjuk, az első Blake-ekben ez nem is nagyon kapott szerepet. Valahogy mindig is szerettem a nyomozós dolgokat, erre az ébresztett rá, mikor barátnőm a kezembe nyomott Agatha Christie-t (nagy rajongó), és le tudott ugyanúgy kötni, no meg mert élveztem minden nyomozós műsort egy időben. (Most már csak egyet nézek, mert igen, kb. mind átlátszó és unalmas.) Szóval valahogy innen jött, hogy elkezdtem vadászni ezeket a nyomozós felnőtt fantasykat is.

Aztán jött Gaiman és a Csillagpor, ami után Gaiman iránti elvakultságom miatt belekezdtem a képregényekbe, és a gyönyörűségtől a szívem is elállt. Rájöttem ugyanis, hogy nem hiába kapnak ezek a képregények irodalmi díjakat, hogy bizony nem jelent semmit, hogy „úúú, szép színes képek.” Ezek szólnak valamiről, megríkatnak, szívet facsarnak, reményt adnak, elgondolkoztatnak, merészek, szókimondóak. ÉS IGEN! TÖBB ilyen képregény van! NEM EGY! Azóta képregény párti is vagyok, mert rájöttem, hogy igényes fantasyt, ott is kaphatok.

Aztán mivel szomorú, emós alkat vagyok (legalábbis sokak szerint), mert az élet ilyen lapokat osztott nekem, elkezdtem ilyen lelkizős realistic fictionöket is olvasni. Aztán ki tudja, mit hoz még a jövő.

Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)

Mindig és mindenhol. Legalábbis ez röviden. :D Amíg iskolába jártam, addig az volt az első, hogy a két és fél órás utamon végig olvastam, ez tartalmazott révet, gyalogtúrát, buszt, hévet és villamost. Ha épp nyaralni mentünk, akkor szintén mindenhol, állva, ülve, fekve. Otthon akár a fürdőszobában is, akár tévézés közben (igen, úgy szoktam filmet is nézni, hogy közben olvasok), akár evés közben is (kizárólag saját könyvvel), akár az udvaron. Este lefekvés előtt, este alvás helyett, reggeli kávé közben, ebédfőzés közben, konyhai tűz eloltása közben, kutyafésülés közben, sétálás közben, vásárlás közben, öltözködés közben. :D Azt hiszem ezzel mindent elárultam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d