Ez a heti bejegyzésem rövid lesz, mert most tényleg alig tudtam valamit összekaparni a témákról, de azért az utolsó hetet sem akartam kihagyni eme csodálatos eseményből. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy sok könyves témáról pötyöghettem! :D
Olvasási szokások változása
Kiskoromban kezdtem a Harry Potterrel, ami elég meghatározó volt, így jött az, hogy ifjúsági fantasykat olvasok. Valahogy a mitológia azelőtt is lekötött, ezért élveztem, hogy mindenféle lény életre kel a lapokon.
Aztán egy kis időugrás (három év) után éles kanyart vett a dolog: erotikus fantasy krimiket kezdtem olvasni, vagyis Anita Blake-et. Sok mindent lehetne mondani, hogy 14 évesen mi a fene vehetett rá erre, de egyszerű, azt mondták jó. Nem is tudom, hogy tudott lekötni, hiszen akkor még az erotika tőlem nagyon távol állt, bár tudjuk, az első Blake-ekben ez nem is nagyon kapott szerepet. Valahogy mindig is szerettem a nyomozós dolgokat, erre az ébresztett rá, mikor barátnőm a kezembe nyomott Agatha Christie-t (nagy rajongó), és le tudott ugyanúgy kötni, no meg mert élveztem minden nyomozós műsort egy időben. (Most már csak egyet nézek, mert igen, kb. mind átlátszó és unalmas.) Szóval valahogy innen jött, hogy elkezdtem vadászni ezeket a nyomozós felnőtt fantasykat is.
Aztán jött Gaiman és a Csillagpor, ami után Gaiman iránti elvakultságom miatt belekezdtem a képregényekbe, és a gyönyörűségtől a szívem is elállt. Rájöttem ugyanis, hogy nem hiába kapnak ezek a képregények irodalmi díjakat, hogy bizony nem jelent semmit, hogy „úúú, szép színes képek.” Ezek szólnak valamiről, megríkatnak, szívet facsarnak, reményt adnak, elgondolkoztatnak, merészek, szókimondóak. ÉS IGEN! TÖBB ilyen képregény van! NEM EGY! Azóta képregény párti is vagyok, mert rájöttem, hogy igényes fantasyt, ott is kaphatok.
Aztán mivel szomorú, emós alkat vagyok (legalábbis sokak szerint), mert az élet ilyen lapokat osztott nekem, elkezdtem ilyen lelkizős realistic fictionöket is olvasni. Aztán ki tudja, mit hoz még a jövő.
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)
Mindig és mindenhol. Legalábbis ez röviden. :D Amíg iskolába jártam, addig az volt az első, hogy a két és fél órás utamon végig olvastam, ez tartalmazott révet, gyalogtúrát, buszt, hévet és villamost. Ha épp nyaralni mentünk, akkor szintén mindenhol, állva, ülve, fekve. Otthon akár a fürdőszobában is, akár tévézés közben (igen, úgy szoktam filmet is nézni, hogy közben olvasok), akár evés közben is (kizárólag saját könyvvel), akár az udvaron. Este lefekvés előtt, este alvás helyett, reggeli kávé közben, ebédfőzés közben, konyhai tűz eloltása közben, kutyafésülés közben, sétálás közben, vásárlás közben, öltözködés közben. :D Azt hiszem ezzel mindent elárultam.
Olvasási szokások változása
Kiskoromban kezdtem a Harry Potterrel, ami elég meghatározó volt, így jött az, hogy ifjúsági fantasykat olvasok. Valahogy a mitológia azelőtt is lekötött, ezért élveztem, hogy mindenféle lény életre kel a lapokon.
Aztán egy kis időugrás (három év) után éles kanyart vett a dolog: erotikus fantasy krimiket kezdtem olvasni, vagyis Anita Blake-et. Sok mindent lehetne mondani, hogy 14 évesen mi a fene vehetett rá erre, de egyszerű, azt mondták jó. Nem is tudom, hogy tudott lekötni, hiszen akkor még az erotika tőlem nagyon távol állt, bár tudjuk, az első Blake-ekben ez nem is nagyon kapott szerepet. Valahogy mindig is szerettem a nyomozós dolgokat, erre az ébresztett rá, mikor barátnőm a kezembe nyomott Agatha Christie-t (nagy rajongó), és le tudott ugyanúgy kötni, no meg mert élveztem minden nyomozós műsort egy időben. (Most már csak egyet nézek, mert igen, kb. mind átlátszó és unalmas.) Szóval valahogy innen jött, hogy elkezdtem vadászni ezeket a nyomozós felnőtt fantasykat is.
Aztán jött Gaiman és a Csillagpor, ami után Gaiman iránti elvakultságom miatt belekezdtem a képregényekbe, és a gyönyörűségtől a szívem is elállt. Rájöttem ugyanis, hogy nem hiába kapnak ezek a képregények irodalmi díjakat, hogy bizony nem jelent semmit, hogy „úúú, szép színes képek.” Ezek szólnak valamiről, megríkatnak, szívet facsarnak, reményt adnak, elgondolkoztatnak, merészek, szókimondóak. ÉS IGEN! TÖBB ilyen képregény van! NEM EGY! Azóta képregény párti is vagyok, mert rájöttem, hogy igényes fantasyt, ott is kaphatok.
Aztán mivel szomorú, emós alkat vagyok (legalábbis sokak szerint), mert az élet ilyen lapokat osztott nekem, elkezdtem ilyen lelkizős realistic fictionöket is olvasni. Aztán ki tudja, mit hoz még a jövő.
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)
Mindig és mindenhol. Legalábbis ez röviden. :D Amíg iskolába jártam, addig az volt az első, hogy a két és fél órás utamon végig olvastam, ez tartalmazott révet, gyalogtúrát, buszt, hévet és villamost. Ha épp nyaralni mentünk, akkor szintén mindenhol, állva, ülve, fekve. Otthon akár a fürdőszobában is, akár tévézés közben (igen, úgy szoktam filmet is nézni, hogy közben olvasok), akár evés közben is (kizárólag saját könyvvel), akár az udvaron. Este lefekvés előtt, este alvás helyett, reggeli kávé közben, ebédfőzés közben, konyhai tűz eloltása közben, kutyafésülés közben, sétálás közben, vásárlás közben, öltözködés közben. :D Azt hiszem ezzel mindent elárultam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése