Lisa Papademetriou: Siren's Storm (A szirén vihara)

2011. augusztus 29., hétfő

Hogy akadtam rá: Böngésztem a friss megjelenések között.

Reklámszöveg: A bosszú örökké él...

Úgy általában az egészről: Will élete nem könnyű (ki vette észre, hogy hányszor kezdek ezzel kritikát? Vagy átlagos az életük vagy nem könnyű), hiszen egy éves évfordulója közeleg a borzalmas tragédiának, amikor is elveszítette bátyját. Egy szép napon a két testvér, Tim és Will hajókázni mentek, de valami balul sült el, ugyanis a hajó kigyulladt és csak arra emlékszik Will, hogy a parton találtak rá eszméletlenül, nem tudja, mi történhetett.

A kisvárosban, ahol lakik sok a turista, mivel tengerparti város. (Bár magam sem értem, hogy Amerikában vajon minden tengerparti város ekkora turista forgalomnak örvend, még ha légypiszoknyi pötty is a térképen?) És Gretchen is ezek közé a turisták közé tartozik, aki elvált apjával, a menő zenésszel él együtt. Gretchen minden nyarát a Nem Jut Eszembe A Neve kisvárosban töltötte, ezért jól ismerte Timet is és Willt is. Annyira jól, hogy szerelmes Willbe, bár nem meri neki elmondani, ezért egy nagyon menő pasival összeruccan hágni néha. Ha ez nem lenne elég Gretchenbe még szerelmes Will legjobb barátja is.

De persze nem csak szappanoperába illő drámák vannak itt, találnak egy hullát, aki elvileg a vízbe fulladt, de olyan, mintha széttépték volna, bár cápáknak nyoma sincs. A város bolondja, Kirk, valamiről hadoválni kezd és nagyon sokszor meresztgeti Gretchenre a szemét, emellett pedig egy ősi furulya is feltűnik a színen, ami borzalmas titkokat rejteget.

Óh, jajj, ez volt a második szirénes/sellős könyvem (itt úgy van megírva, hogy minden sellő az szirén és vízi nimfa is egyben), és nem tetszett. Kezdek attól félni, hogy nincs egy darab normális sellős könyv sem, hogy ez is olyan lesz, mint az angyalos téma, hogy szép és jó és érdekes, de normálisan nem dolgozzák fel.

Kezdjük azzal, hogy Papademetriou odakint nem elsőkönyves, ő bizony kasszasikeres sorozatokat ír… 10 éveseknek. Itt a bökkenő szerintem, mert egy 10 évesnek, vagy esetleg 10-14 évesnek ír az ember, akkor elmegy a tőmondat és a leírás hiány, azaz igazi mesés feeling. Nos itt, ami 14 éven felülieknek szól (mert ám szexelünk is), itt ez nem tett jót a könyvnek. 290 oldalon összetett mondat nincs is szinte, csakis tőmondat. Nem tudjuk, ki hogyan néz ki, mert nincs leírás, se tájleírás, csakis akkor kezd el monologizálni az írónő, ha a vetésről van szó. Márpedig rohadt unalmas a trágyázási szokásokról olvasni öt oldalon át, sőt a lekvárbefőzési tippeket sem szeretem.

Óh, és az írási sutaság nem merül ki ennyiben, ugyanis a bébi utónév könyvét Papademetriou az A betűs részlegnél felejtette nyitva, ugyanis a FELE karaktergárdának A betűs neve van, ami igen zavaró, ha összesen kb. van 16 karakterünk. Van itt Angel, Ansell, Angus, Adeleaine, Arthur, Akers, Asia (ez a kedvencem, pedig Európából származik a csaj, mégis Ázsiának hívják).

De Papademetriou mestere ám a hasonlatoknak, és nem elég, hogy a fejezetek elejét kagylók, meg csigaházak meg hínárok képei díszítik, még ezeket is megkapjuk:
„A lány bőre olyan sápadt és sima volt, mint egy kagyló belseje.”
„Az emlékezete olyan volt, mint egy üres kagylóhéj.”
„A nyelve lassan mozgott, mintha alga borította volna.”
„Tengeri csikó volt, aki egy helyre volt kötve, de a hullám mégis elsodorta.” – ez valami érzelem leírás akarna lenni.
„Egy pillanat erejéig teljesen egymásra hangolódtak, de aztán a lány bezárkózott, mint egy kagyló.” – Az szirén, nem kagyló, biológia egyes.
„Elszökött, mint egy hal.”
„Az agya zavaros volt, mintha belegázolt volna egy tiszta folyóba, felkavarva a homokot.”
„Akers olyan csendes lett, mint egy kagyló.” – Ennyi erővel csiga is lehetett volna, az is csendes.
„A szomorúság a hangjára nehéz súlyként nehezedett – mint egy vasmacska, amit a tenger fenekére dobnak.”
„Kirk úgy tűnt, hogy összehúzza magát egy kicsit a pillantása miatt, mint egy teknős, aki visszahúzódik a teknőjébe.”

Természetesen van nagyon eredeti fejezet előtti újságkivágás és versidézet is. A versidézetek szépek, szirénesek, kitaláljuk eleve egyből, hogy szirénekről van szó, hiszen a cím ellövi, a fülszöveg meg ellövi, hogy bizony Asia (Európa xD) a szirén. No meg ha nem olvassuk a fülszöveget, akkor is tele van az egész utalásokkal (SZIRÉNES FESTMÉNY VAN VÉLETLEN A VÁROSKA ULTRANAGY GALÉRIÁJÁBAN – kérdés: mióta van egy kisvárosban galéria?) Az újságkivágások feleslegesen, arról szólnak, hogy épp takarítást rendeznek a városban, épp vihar volt. Néha van egy-kettő, ami a történethez kapcsolódik, de inkább csak valami helykitöltő akart lenni, hiszen tizennégy szirénes verset nem talált a kedves írónő.

Legyen szó a mitológiáról, ami teljesen rendben van felőlem, hogy egybegyúrja a sziréneket, a sellőket és a vízi nimfákat. Rámutat arra, hogy a szirének meg a sellők nem ugyanazok mitológiában, de azért elmondja, hogy igazából egyek és ugyanazok a világban. Nem is lenne igazából ezzel baj, csak nincs nagy fantasy elem itt. Elmeséli az Odüsszeiát másképpen, majd ehhez még csatlakozik kettő múltbéli sztori. Ami szép és jó, imádom a régi naplóbejegyzéses írásokat, de itt egybe ránk zúdítja a végén, ahol inkább epikus harcnak kéne lennie. Hogy addig mit csinálunk? Eszünk, iszunk, dolgozunk, alszunk.

Nem romantikus regény ez, mert a nevetséges hárem fiction felállás mellett nincs vonzalom egyáltalán. Senki nem csókolózik (kivételre majd kitérek), senki nem csinál semmit szerelemből, mégis epikus, romantikusnak van beállítva (mert nyomozás aztán végképp nincs itt – max annyi, hogy az olvasónak meg kell találni a fülszöveget a könyv hátulján, hogy megtudjuk, miről szól a sztori). Elvileg a főhősbe szerelmesek négyen, vagy öten, a főhős pasiba ketten, és keresztbe-kasul mindenki mindenkivel érez valamit, DE! Itt jön az, hogy van, amikor az írók nem értenek ahhoz, hogy leírják a vonzódást (angol szóval chemistryt) és ilyenkor születnek olyan dolgok, hogy a testvérével nagyobb vonzódás van köztük vagy az ellenségével, amit nyilván az író nem akart. Itt az a gond, hogy Will két csajának EGYMÁSSAL van igazi vonzódása és bármilyen kapcsolata… Ilyeneket gondolnak egymásról a lányok. „Gyönyörű, mesés, szép, csodás, szeretem.” Nem vagyok homofób, de szerintem nem ezt akarták kifejezni. Ugyanez Will és a legjobb barátja között (aki nagyon nem reális fiúkarakter, mert mindig ennyi mond „haver, öcsém, haver”) nagyobb vonzalom van, pedig mindketten ELVILEG másik lányba szerelmesek. Mégis megbeszélnek randevút és úgy izgul előtte Will, mintha lánnyal menne…

Akik csókolóznak (itt a kivétel), az Jason és Gretchen. Nos, Gretchen szexi exe Jason, és dúsgazdag és szép és arrogáns… Viszont Jason talán az egyetlen kidolgozott karakter, ugyanis igazán bunkó, de csak azért, mert szar volt az élete, ezért nem éppen bánik tiszteletre méltóan egy lánnyal, amit Gretchen tud, mégis vele marad, pedig Willbe szerelmes. Vele megy el random szexelni és amikor egyszer az életben nemet mond Jasonnek, rosszul érzi magát, hogy nem hagyta, hogy megfektessék… megint. Milyen üzenetet küld ez a könyv?

A történetet nagyon sok visszaemlékezés is szétszaggatja, ami szimpla hülyeség, hiszen elsőre tudjuk, hogy mi történt akkor, amikor Tim meghalt. (Hahó, szirénes sztori, víz, hajó, na vajon mi történt?) És van, amikor emlékezésben emlékez vissza, hogy visszaemlékezett arra, amikor akkor történt. Ez kicsit zavaró csak. Ugyanígy Gretchen nagyon sokat mondó rémálmai is zavarosak, mert egyszerűen nincs elég leírás.

Vannak logikai bakik (a csávót kirángatják az ágyból és úgy mennek kajáldába, ezek szerint a fiú pizsamában mászkál a városban?), vannak benne értelmetlen képzavarok („Gretchenre pillantott, de a karmok már visszahúzódtak a tekintetében”), vannak benne hülye infó kitakarások az olvasó elől (Gretchen végig tud valamit, ami iszonyatosan lényeges, és iszonyatosan egyértelmű, mindenki tud róla, az olvasónak ezt az utolsó előtti fejezetben véletlenszerű beszélgetés közben árulják el, és onnantól kezelik tényként), sőt akadnak hihetetlen dolgok (rá akarja Gretchen beszélni a világ legszigorúbb anyját, hogy legyen piercingje, ahogy randira hívja a srác Gretchent az egyből úúú de helyes), és hogy mindenki örüjön ALKONYAT LOPÁS is van (kórházas jelenet a szívcsipogással, és bár itt nem autó elől van megmentés, de ugyanazok a párbeszédek játszódnak le).

Összességében nem értem, hogy erre miért kellett papírt pazarolni. Egy összeollózott, nagyon rossz regény (RÁADÁSUL SOROZAT!). A végén nincs megoldás, függővége van, de mégis üres érzést hagy maga után, mert egyszerűen annyira nem szól semmiről. De még reménykedem, hogy egyszer olvasok jó sellős regényt.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: rövid

Ami nem tetszett: AZ EGÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSZ!

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Knopf Books for Young Readers

Kiadás dátuma: 2011. július 12.

Oldalszám:
288 oldal

4 megjegyzés:

WildWorld írta...

Angyalosból én már olvastam jót, az Angelfire nekem tetszett. :) Az kicsit harcolós, de jól van megírva, és érdekes. Sellősből még nem olvastam jól, de így kilövöm azokat, amiket te már lehúztál, és így gyorsabban rátalálunk valamire, ami jó. :D

Gigi írta...

Háhá, végre tudok blogra is válaszolni, úgyhogy ide is írok. Igen, jó tesztnyúl vagyok angol könyvekhez. :DDD Nancy barátném is erre szokott használni.
Az Angelfire-t viszont én kihagyom, nem hallottam túl sok jót róla, olyanoktól, akiknek közel áll hozzám az ízlése. Eddigi életemben csak egyetlen egy darab igazán jó (6 pontos) angyalossal találkoztam, de az meg amerikai képregény. :D

WildWorld írta...

Igen, én is azon lepődtem meg, hogy ennyire tetszett... Az első ötven oldal után még ott tartottam, hogy "Á, ne már, mi ez a sablonos vacak?", aztán a 400. oldalra teljesen megszerettem. :D Viszont a többitől kicsit tartok, pedig akad még pár a gépemen. Sellősből is van egy... :S:D

Névtelen írta...

"Nos itt, ami 14 éven felülieknek szól (mert ám szexelünk is)," ezen besírtam.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.