Ugrás a fő tartalomra

Mandy Hubbard: Ripple (Hullám)

Hogy akadtam rá: Böngésztem a friss megjelenések között.

Reklámszöveg: A víz elátkozta a lelkét, vajon megmenthetik a szívét?

Úgy általában az egészről: Lexinek sötét titka van: nappal átlagos lány, éjjel pedig szirén. Minden este kénytelen vízben úszni és énekelni, különben elviselhetetlen fizikai fájdalmai lesznek. Mindez a tizenhatodik születésnapján kezdődött, amikor is megölte azt a fiút, akibe szerelmes volt, Stevent. Ugyanis a szirének férfiakat csábítanak a hangjukkal a vízbe. Mivel Lexi nem akarja, hogy bárkinek megint baja essen miatta, ezért mindenkit ellök magától, beleértve a legjobb barátait, és mivel mindenki őt gyanúsítja Steven halála miatt, ezért az iskolában kiközösítik. Ám egy napon Steven legjobb barátja, Cole úgy dönt, hogy ideje Lexivel beszélnie, mert nem bírja tovább nézni a lány csendes szenvedését.

Ez az első sellős/szirénes könyvem, bár mindkettő ugye külön lény, sokszor keverik a kettőt, és egybemossák a mitológiát. Itt teljesen jól meg van magyarázva a mitológia, az eredeti szirének is meg vannak benne említve, úgyhogy a világkidolgozásra csillagos ötöst kap, mivel saját fajta felépítése van a szirénekhez, a vonzó hangon kívül semmit nem használ az eredeti mitológiából, de ez cseppet sem zavaró.

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy kicsit kiegyensúlyozatlan. Nem olvastam semmit még Hubbardtól, ezért nem tudtam, mire számíthatok. Happy end lesz-e, rózsaszín, vagy merész lesz? Hubbard még Amanda Grace néven is ír (eredeti neve amúgy Amanda Hubbard), és azok a könyvei durva témákról szólnak, ezért reméltem, hogy fantasyban is mer valami eredeti véggel előállni, főleg, hogy sok külföldi kritikus írta, hogy meglepő a vége.

És ettől lesz olyan felemás érzésem a könyvvel kapcsolatban, mert az elején Lexi visszahúzódó, és igen komor hangulata van a könyvnek, hiszen megölt valakit, bár nem szándékosan, ráadásul szerette is ezt a valakit és a gyász nagyon jól van ábrázolva a könyvben. Mindezt keserédessé teszi a visszaemlékezésekkel, ahogy látjuk időben össze-vissza, hogy mi is történt Lexi és Steven között, hogyan is bontakozott volna ki a kapcsolatuk, hiszen egy nem beteljesedett szerelemről van szó.

Aztán a könyv felénél megjelenik Erik, akit kár volt ellőni a fülszövegben, mert mi csak a középénél találkozunk vele, de már tudjuk, hogy micsoda. Na onnantól átvált a könyv egy nagyon romantikus tinédzser regénybe, teljesen rózsaszín lesz. Előtte finoman olvasztotta fel Lexi lelkét Cole és szólt arról, hogy a barátaival, hogyan békül ki. Aztán hirtelen vágás és az egész egy potenciállal rendelkező, nem-tudom-milyen-vége-lesz regényből átesik a ló túloldalára, azaz azt a hatást kelti, hogy úgy-is-minden-jó-lesz.

És ezért kell, hogy levonjak egy pontot, mert a vége felé egyáltalán nem élveztem már a könyvet. Erik megjelenésével az egész belassul, arról szól, hogy hányszor mennek milyen randira. Míg az elején egy olyan igazi ifjúsági regény érzetét keltette, tehát annyira nem a fantasy volt előtérben és el is fogadtam, addig a végén már sántított a dolog.

A meglepő fordulat, amit annyian emlegetnek nem meglepő, de legalább jól van megírva. Nagyon lehet tudni, hogy ki lesz a főgonosz, bár a motivációja meglepetésként ért, és tetszett a karaktere. Emellett persze még a főhősnek is jó karaktere van, a visszahúzódó, gyászoló, komor Lexivel könnyen lehet azonosulni, bár a többiek (kivétel Erik) nekem nem voltak annyira kidolgozottak, vagy csak nem szerepeltek annyit, nem tudom.

Összességében egy nagyon rövid, nagyon átlagos fantasy regény ez, csak új lényekkel (amik nekem újak, igazából már betört a piacra a sellőzés), egyszer olvasós, nyári, strandregény. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de ez csak mese habbal, az egésznek egy olyan Disney mesés beütése van. Olyan mintha a Szépség és a Szörnyeteget keresztezték volna A kishableánnyal. (Természetesen nem az eredeti verziójukkal, ahol Ariel meghal.)

Kedvenc karakter: Erik

Ami kifejezetten tetszett: a mitológia

Ami nem tetszett: olyan kis átlagos, kiszámítható

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Razorbill

Kiadás dátuma: 2011. július 21.

Oldalszám:
260 oldal

Megjegyzések

  1. nem tudod, hogy magyarul megjelenik-e?

    VálaszTörlés
  2. Könyvmoly:
    Gigi válasza:
    "Szia! Egyrészt oda szoktam írni, ha megjelenik magyarul, másrészt most jelent meg nem rég, és mivel itthon nem kiadott szerző, ezért nem hiszem, hogy első pár hónap után egyből lecsapnának rá. Amúgy pedig még mindig nem tudok ide válaszolni segítség nélkül, szóval legközelebb, ha hamarabb akarsz választ kapni, írj e-mailt vagy kérdezz formspringen (fent a link), köszi."

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige