Ugrás a fő tartalomra

Mandy Hubbard: Ripple (Hullám)

Hogy akadtam rá: Böngésztem a friss megjelenések között.

Reklámszöveg: A víz elátkozta a lelkét, vajon megmenthetik a szívét?

Úgy általában az egészről: Lexinek sötét titka van: nappal átlagos lány, éjjel pedig szirén. Minden este kénytelen vízben úszni és énekelni, különben elviselhetetlen fizikai fájdalmai lesznek. Mindez a tizenhatodik születésnapján kezdődött, amikor is megölte azt a fiút, akibe szerelmes volt, Stevent. Ugyanis a szirének férfiakat csábítanak a hangjukkal a vízbe. Mivel Lexi nem akarja, hogy bárkinek megint baja essen miatta, ezért mindenkit ellök magától, beleértve a legjobb barátait, és mivel mindenki őt gyanúsítja Steven halála miatt, ezért az iskolában kiközösítik. Ám egy napon Steven legjobb barátja, Cole úgy dönt, hogy ideje Lexivel beszélnie, mert nem bírja tovább nézni a lány csendes szenvedését.

Ez az első sellős/szirénes könyvem, bár mindkettő ugye külön lény, sokszor keverik a kettőt, és egybemossák a mitológiát. Itt teljesen jól meg van magyarázva a mitológia, az eredeti szirének is meg vannak benne említve, úgyhogy a világkidolgozásra csillagos ötöst kap, mivel saját fajta felépítése van a szirénekhez, a vonzó hangon kívül semmit nem használ az eredeti mitológiából, de ez cseppet sem zavaró.

Az a baj ezzel a könyvvel, hogy kicsit kiegyensúlyozatlan. Nem olvastam semmit még Hubbardtól, ezért nem tudtam, mire számíthatok. Happy end lesz-e, rózsaszín, vagy merész lesz? Hubbard még Amanda Grace néven is ír (eredeti neve amúgy Amanda Hubbard), és azok a könyvei durva témákról szólnak, ezért reméltem, hogy fantasyban is mer valami eredeti véggel előállni, főleg, hogy sok külföldi kritikus írta, hogy meglepő a vége.

És ettől lesz olyan felemás érzésem a könyvvel kapcsolatban, mert az elején Lexi visszahúzódó, és igen komor hangulata van a könyvnek, hiszen megölt valakit, bár nem szándékosan, ráadásul szerette is ezt a valakit és a gyász nagyon jól van ábrázolva a könyvben. Mindezt keserédessé teszi a visszaemlékezésekkel, ahogy látjuk időben össze-vissza, hogy mi is történt Lexi és Steven között, hogyan is bontakozott volna ki a kapcsolatuk, hiszen egy nem beteljesedett szerelemről van szó.

Aztán a könyv felénél megjelenik Erik, akit kár volt ellőni a fülszövegben, mert mi csak a középénél találkozunk vele, de már tudjuk, hogy micsoda. Na onnantól átvált a könyv egy nagyon romantikus tinédzser regénybe, teljesen rózsaszín lesz. Előtte finoman olvasztotta fel Lexi lelkét Cole és szólt arról, hogy a barátaival, hogyan békül ki. Aztán hirtelen vágás és az egész egy potenciállal rendelkező, nem-tudom-milyen-vége-lesz regényből átesik a ló túloldalára, azaz azt a hatást kelti, hogy úgy-is-minden-jó-lesz.

És ezért kell, hogy levonjak egy pontot, mert a vége felé egyáltalán nem élveztem már a könyvet. Erik megjelenésével az egész belassul, arról szól, hogy hányszor mennek milyen randira. Míg az elején egy olyan igazi ifjúsági regény érzetét keltette, tehát annyira nem a fantasy volt előtérben és el is fogadtam, addig a végén már sántított a dolog.

A meglepő fordulat, amit annyian emlegetnek nem meglepő, de legalább jól van megírva. Nagyon lehet tudni, hogy ki lesz a főgonosz, bár a motivációja meglepetésként ért, és tetszett a karaktere. Emellett persze még a főhősnek is jó karaktere van, a visszahúzódó, gyászoló, komor Lexivel könnyen lehet azonosulni, bár a többiek (kivétel Erik) nekem nem voltak annyira kidolgozottak, vagy csak nem szerepeltek annyit, nem tudom.

Összességében egy nagyon rövid, nagyon átlagos fantasy regény ez, csak új lényekkel (amik nekem újak, igazából már betört a piacra a sellőzés), egyszer olvasós, nyári, strandregény. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de ez csak mese habbal, az egésznek egy olyan Disney mesés beütése van. Olyan mintha a Szépség és a Szörnyeteget keresztezték volna A kishableánnyal. (Természetesen nem az eredeti verziójukkal, ahol Ariel meghal.)

Kedvenc karakter: Erik

Ami kifejezetten tetszett: a mitológia

Ami nem tetszett: olyan kis átlagos, kiszámítható

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Razorbill

Kiadás dátuma: 2011. július 21.

Oldalszám:
260 oldal

Megjegyzések

  1. nem tudod, hogy magyarul megjelenik-e?

    VálaszTörlés
  2. Könyvmoly:
    Gigi válasza:
    "Szia! Egyrészt oda szoktam írni, ha megjelenik magyarul, másrészt most jelent meg nem rég, és mivel itthon nem kiadott szerző, ezért nem hiszem, hogy első pár hónap után egyből lecsapnának rá. Amúgy pedig még mindig nem tudok ide válaszolni segítség nélkül, szóval legközelebb, ha hamarabb akarsz választ kapni, írj e-mailt vagy kérdezz formspringen (fent a link), köszi."

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú