Ugrás a fő tartalomra

Elizabeth Chandler: Angyalok és emberek

Hogy akadtam rá: Odakint a kedvenc kiadóm adja ki.

Reklámszöveg: A szerelmük sosem hal meg. (angol kiadáson)

Úgy általában az egészről: Két hónap telt el mióta Ivy a sínekre lépett. Mindenki azt hiszi, hogy öngyilkos akart lenni, mert nem bírta, hogy szerelme Tristan meghalt. De tudjuk, hogy igazából Gregory drogozta be, mivel picit pszichopata. Mivel Ivy nem emlékszik semmire és ő maga is azt hiszi, hogy véget akart vetni a saját életének, ezért elhiszi, hogy megőrült, és a csínyek, amiket Gregory játszik vele, teljesen összezavarják.

Tristan próbálja elérni Ivyt, de a lány még mindig nem hisz az angyalokban. Ezért Tristan kénytelen Willt és Bethet megkeresni, akik ugye művészek, tehát biztosan látják a szellem/angyalokat. Ivynek eközben megint rejtélyes álmai lesznek, amik most már megint egy újabb rejtélyt fednek fel. Suzanne pedig még mindig féltékeny arra, hogy talán Gregory és Ivy között nem csak testvéri viszony van. Ivy és Will pedig talán kezdenek összemelegedni, hiszen mindkettejüket veszettül piszkálja Tristan.

Ez a kötet lett volna a végleges befejező rész, legalábbis még 1995-ben, aztán az írónő felbuzdulva azon, hogy most sikere van a YA fantasyknak, újra kezdte írni eme „csodálatos” könyvét. Értem én, hogy Chandler négy sorozatot is ír és ő mennyire nagymenő írónő kint, de számomra akkor is rejtély marad, minek 16 év után folytatni egy regényt, ezzel főleg az akkori olvasókat csapja be, legalábbis szerintem.

Nos Chandler írásmódja nem javult, tőmondatok, leíráshiányok, párbeszédek tömkelege jellemzi az egészet, és nekem ez így nem elég igényes írásmód, hogy elhiggyem, amit akar írni. Mivel cselekmény nem sok van, főleg mert Ivy még a harmadik részben sem tud a természetfelettiről, ami fantasy regényben számomra erőltetett, és az érzelmek lennének a központban, ezért kéne leírás, de hát minek azt. Túl sok mindent hagy a képzeletre Chandler, és ezzel nem olvasói értelmezési szabadságot hagy, hanem üres érzést maga után. És ez a legrosszabb egy regénynél, amikor nem is vagy rá annyira dühös, mert pocsék volt, és semmilyen pozitív érzetet nem kelt.

A karakterek bénák, nem reálisak, és ez nagy sebet ejt a könyvön. Amikor Beth és Will véletlenszerűen az első oldalakon megtudják, hogy Tristan gyakorta szállja meg Willt és úgy szokott mozgolódni, akkor mi a reakció? „Úristen szellem!” „Úristen, megőrültünk!” ??? Nem, a reakció ez: „Menj már, Tristan.” Egyszerűen a nagy katartikus pillanat elmarad, pedig két könyv óta erre várunk, hogy mi lesz a reakciójuk arra, hogy hé, vannak angyalok/szellemek. (Mert ezeket a lényeket én sosem fogom angyalnak nevezni, mert egy darab szárnyuk sincs.) Másfelől Suzanne karaktere úgy változik, hogy az hihetetlen. Egyszer ő a nagy barátnő, majd már megint féltékeny, majd már megint jóban vannak, aztán persze amikor Ivy majdnem leesik valahonnan, az első gondolata, hogy ő bizony hágni akar Gregoryval. Nem az a baj, hogy Suzanne önző, hanem, hogy Chandler rosszul ábrázolja a karaktereket és így nem lehet elhinni, hogy Suzanne ilyen instabil, ebből az jön le, hogy maga Chandler nem tudta eldönteni, hogy milyen is ez a lány. Ebben a részben végre nagyobb szerepet (vagyis szöveget) kapott Ivy anyja is. Eddig a háttérből utáltuk, mert a női alárendelt szerepet reklámozta (a kussolsz, a konyhában a helyed effektust), most viszont a saját lányát kérdőjelezi meg, szintén nem hihetően. Elmondják neki, hogy Gregory veszélyes, erre az a nagy reakciója, hogy „lányom, te hülye vagy.” Valóban! És ha ez nem lenne elég Ivy igazi testvére is benyögi a „jajj, de szexi” vagy dolgot, ami értem én, hogy miért van ott, de abszolút hülyeség.

A szerelem része még mindig hihetetlen az egésznek, hiszen az első részben pont azt vágta ki Chandler, ahol együtt voltak Tristanék, így nem nagyon hisszük el, hogy ők annyira epikusan szeretik egymást. Ehhez most párosul a többi páros is, főleg a Will/Ivy, akik úgy lesznek egymásba szerelmesek (halálosan), hogy szinte nem is beszélgetnek. Elhiszem, hogy ennyire szép Ivy, de igazán lehetne a külsőn kívül valami más ok is arra, hogy minden pasi belészeret. Bár Lacey rámutat erre, mégsem látom azt, hogy Chandler annyira kifigurázná magát ezzel, inkább csak azzal a párbeszéddel is azt akarta belénk sulykolni, hogy Ivy annyira különleges (pedig ő a legüresebb karakter). Aztán persze, megint csöpögött a nyál a lapok közül, de most az utolsó jelenetnél volt minden gagyi, romantikus vígjátékot is megszégyenítő mozzanat. És emellett az új Lacey-s szerelmes szál és ahhoz tartozó párbeszédek is egy zs kategóriás filmet idéznek elő.

És ez a baj ezzel a könyvvel. Most a nagy nyomozást megint Ivy álmai szolgáltatják, és a nagy gyilkos Gregory is egy kis szappanopera gonoszra emlékeztet. (Az, hogy Gregory a gyilkos abszolút nem spoiler, már a 2. rész végén kiderült.) Egyszerűen minden motiváció, minden lépés egy nagyon gyenge Pretty Little Liars (a tévésorozat) részre emlékeztet, vagyis vannak ezek a szép, gazdag tinik, akik körül zsongnak a pasik, és annyira banális helyzetekbe kerülnek, hogy csak nevetni lehet rajta. Mindig ott van a véletlen, mindig ott van, hogy „úúú biztos te vagy a gonosz,” mert a főhős annyira buta, hogy nem lát az orra elé, és minden újonnan érkező karaktert meggyanúsít. Nem tudom, hogy az ilyen írók mit gondolnak, mert igazi feszültség nélkül „a mindenki gyanús” cselekményelem nevetségessé válik, és mi mondogatjuk Lacey helyett, hogy „ugyan, kéééérlek.”

Mellesleg most már a drog- és alkohol függőség mellett behozta témának az öngyilkosságot és a mentális betegséget, sőt a szexuális bántalmazást is. Chandler is csak divatból dobálta ezeket bele, hogy azt higgyük komoly regény, de annyira nem tud bánni ezekkel a témákkal, hogy felesleges volt megemlítenie is. (És ismét megjegyezném, ez a könyv fogalmazásilag, történetileg 14 év körül és alatt élvezhető, mégis ilyeneket rosszul ábrázol benne.)

Az egész nagy cselekmény a macska körül forog, a macskát kínozzák, a macskának rossz. Kiderül, hogy a fotelt az első részben nem a macska karmolta össze, hanem valaki más. Na már most, amikor fantasy könyvben ez a főcselekmény, én nem tudom felfogni, miért kellett fantasy regényként megírni. Az emberi világ szereplői csak most tudják meg, hogy fantasy világban élnek, és ezt eléggé nyújtásnak érzem, mert ha az olvasó tisztán tudja, hogy milyen lények lesznek az első kötetben, és ilyen címmel tisztán tudjuk, akkor nem azt várjuk, hogy esetleg a harmadik részben le is esik nekik. Másfelől meg én minden fantasy regényben fantasy főgonoszt várok, itt az nincs, és ezért vágta el magát ez a könyv, ugyanis ezt az egész fantasy elemet úgymond divatból tette bele érzéseim szerint Chandler. Egyszerű chick litnek elment volna a regény, de akkor hozzá sem nyúlok, így aki az utóbbi kategóriát szereti, annak lehet, hogy elnyeri a tetszését a könyv, de a fantasy fanokét nem biztosan.

Félek előre is, hogy mit hoz az új, 16 évvel később írt trilógia ehhez, de hát folytatom. Hátha van még remény.

Kedvenc karakter: Gregory, Will

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a fogalmazás, a karakterizálás, hogy NEM TÖRTÉNIK AZ ÉGVILÁGON SEMMI!, a hülyeség, ahogy bizonyos témákkal bánik

A történet: 2/5 pontból

A karakterek: 2/5 pontból

A borító: 6/5 pontból - Szeretném kiemelni, hogy a kiadó csodálatos munkát végzett, nagyon nagy piros pont nekik.

Kiadó: Dark Egmont

Kiadás dátuma: 2011. augusztus 12.

Oldalszám:
232 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…