Ugrás a fő tartalomra

Rosemary Clement-Moore: Texas Gothic (Texasi szellemhistória)

Hogy akadtam rá: Böngésztem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Amy Goodnight csak egy nyugodt nyári szünetre vágyik, ami több dolog miatt nem jön össze. Egyfelől vigyáznia kell nagynénje texasi farmjára, ahol a kecskék és egyéb állatok persze mindig azon vannak, hogy megszökjenek. Másfelől a testvére, Phin, megrögzött feltaláló, ezért félő, hogy ha nem vigyáznak rá, felrobbant valamit. A hab a tortán, a szomszédos farmon élő, jóképű cowboy. És ha ez nem lenne elég, dobjuk bele, hogy a Goodnighték mind boszorkányok, Amy nagy bánatára, és pont most jelent meg a kis városkában egy szellem is, az Őrült Pap.

Valami miatt én ezt a horror kategóriában láttam meg, és féltem, hogy ugyanolyan lesz, mint a Cryer’s Cross, azaz egy sablonos horrorfilm utánzat, semmi nagy durranással. Aztán egyből csalódtam, de pozitívan!

Az egész fogalmazása valami rettentően szórakoztató és gördülékeny. Az olvasó azon kapja magát, hogy jéé, már elolvastam 100 oldalt belőle. Valami nagyon jól adja vissza Clement-Moore a tinédzser nyelvezetet, nem akar ő túl fogalmazni, nem akar ő komoly regényt írni, de nem viszi túlzásba és a káromkodásokat jópofán, viccesen ki is írja. Emellett a főhősünk nagyon-nagyon-nagyon szarkasztikus, így minden helyzetet képes feldobni, főleg, hogy ez párosul a nővére szeleburdiságával.

És ez a jó az egész történetben. A karakterek élnek, és hiába van kismillió mellékszereplő, mindegyiknek külön személyisége van és pont ezért nem is érdekel minket, ha egy picit sablonosak, és nyilvánvaló, hogy mi fog történni. Ugyanis az egész csak egy kis nyomozós könyv, afféle Nancy Drew kötet Texas földjein. (Nem olvastam Nancy Drew-t, de ahhoz van folyamatosan hasonlítva a könyvben is a cselekményvonal.) Nem akar Clement-Moore többnek látszani, mint ami, és gyakorta rá is mutatnak a szereplők: „figyelj, te ez olyan, mint valami átlag tucat film cselekménye.” És valóban, az, de az egészet feldobja az említett humor, és tényleg nem arról van szó, hogy egy-két mondat vicces, hanem végig nevettem hangosan az egészet. (Ötven idézetet írtam ki csak belőle, és ez nem az összes értékelhető dolog.)

Egy csipetnyi tini romantika itt is van, bár annyira nincs hangsúlyban, mégis a kedvenc fajta „szerelmemmel” találjuk magunkat szemben itt, ami nem más, mint a „jajj, de utállak, miért találkozom mindig veled?” Tudom, tudom, ez is egy nagy klisé, de imádom az ilyet, ahol nem az van, hogy a pasi bunkó és egyből a csaj a lába elé olvad, hanem a csajnak van tartása, és ordítoznak/vitatkoznak egymással egy jót. Külön ki kell emelnem, hogy annyira jó vonzódás (angol szóval élve chemitry) van a könyvben, hogy sajnálom, hogy Clement-Moore nem írt még sorozatot (legalábbis nem tudok róla), ugyanis tovább is olvastam volna még a romantika részét. Emellett van még egy-két mellékkarakternek is kapcsolata, és rájuk is ugyanannyi figyelmet fordított a megíráskor, mint a főszereplő romantikájára és ez becsülendő.

És egy kis bónusz pont, hogy a testvérek és a családtagok közötti viszonyt élethűen ábrázolja, hogy tényleg milyen, amikor bármennyit is hibázik egy családtagunk, vagy bármennyire is különbözünk, mégis törődünk egymással. Jó volt látni a mai nagyon rosszul hangsúlyozott ifjúsági fantasykban, hogy nem csak a helyes fiúk számítanak.

Bár a világkidolgozásra nem fektetett Clement-Moore akkora hangsúlyt, mégis teljesen hihető lesz a boszorkányok és a szellemek világa, és mindezt megfejeli egy kis antropológiás kutatással. Sokat utalgat arra, hogy a tévében/filmekben mennyivel izgalmasabbnak tűnik egy-egy feladat, történetesen a csontok kiásása, és hogy ez mennyire nem így működik a való világban, és valahol ezt éri el a regényével: egy hihető kis történetet kerekít, ami nem akar túl nagynak tűnni, hiába is vannak benne fantasy elemek.

Összességében egy nagyon könnyed, szórakoztató, kikapcsoló nyári olvasmány. Főleg mert a főhős is épp a nyári szünetét tölti. Nem fogja megváltani a világot, nem eget rengetően romantikus, de ha valaki egy jó nevetésre vágyik, arra tökéletes.

Kedvenc karakter: Amy, Phin, Ben

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a jó kis vonzalom, AZ A CSÓK JELENET *___*

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból - Nekem valamiért picit fura...

Kiadó: Delacorte Books for Young Readers

Kiadás dátuma: 2011. július 12.

Oldalszám:
416 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…