Ugrás a fő tartalomra

Rosemary Clement-Moore: Texas Gothic (Texasi szellemhistória)

Hogy akadtam rá: Böngésztem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Amy Goodnight csak egy nyugodt nyári szünetre vágyik, ami több dolog miatt nem jön össze. Egyfelől vigyáznia kell nagynénje texasi farmjára, ahol a kecskék és egyéb állatok persze mindig azon vannak, hogy megszökjenek. Másfelől a testvére, Phin, megrögzött feltaláló, ezért félő, hogy ha nem vigyáznak rá, felrobbant valamit. A hab a tortán, a szomszédos farmon élő, jóképű cowboy. És ha ez nem lenne elég, dobjuk bele, hogy a Goodnighték mind boszorkányok, Amy nagy bánatára, és pont most jelent meg a kis városkában egy szellem is, az Őrült Pap.

Valami miatt én ezt a horror kategóriában láttam meg, és féltem, hogy ugyanolyan lesz, mint a Cryer’s Cross, azaz egy sablonos horrorfilm utánzat, semmi nagy durranással. Aztán egyből csalódtam, de pozitívan!

Az egész fogalmazása valami rettentően szórakoztató és gördülékeny. Az olvasó azon kapja magát, hogy jéé, már elolvastam 100 oldalt belőle. Valami nagyon jól adja vissza Clement-Moore a tinédzser nyelvezetet, nem akar ő túl fogalmazni, nem akar ő komoly regényt írni, de nem viszi túlzásba és a káromkodásokat jópofán, viccesen ki is írja. Emellett a főhősünk nagyon-nagyon-nagyon szarkasztikus, így minden helyzetet képes feldobni, főleg, hogy ez párosul a nővére szeleburdiságával.

És ez a jó az egész történetben. A karakterek élnek, és hiába van kismillió mellékszereplő, mindegyiknek külön személyisége van és pont ezért nem is érdekel minket, ha egy picit sablonosak, és nyilvánvaló, hogy mi fog történni. Ugyanis az egész csak egy kis nyomozós könyv, afféle Nancy Drew kötet Texas földjein. (Nem olvastam Nancy Drew-t, de ahhoz van folyamatosan hasonlítva a könyvben is a cselekményvonal.) Nem akar Clement-Moore többnek látszani, mint ami, és gyakorta rá is mutatnak a szereplők: „figyelj, te ez olyan, mint valami átlag tucat film cselekménye.” És valóban, az, de az egészet feldobja az említett humor, és tényleg nem arról van szó, hogy egy-két mondat vicces, hanem végig nevettem hangosan az egészet. (Ötven idézetet írtam ki csak belőle, és ez nem az összes értékelhető dolog.)

Egy csipetnyi tini romantika itt is van, bár annyira nincs hangsúlyban, mégis a kedvenc fajta „szerelmemmel” találjuk magunkat szemben itt, ami nem más, mint a „jajj, de utállak, miért találkozom mindig veled?” Tudom, tudom, ez is egy nagy klisé, de imádom az ilyet, ahol nem az van, hogy a pasi bunkó és egyből a csaj a lába elé olvad, hanem a csajnak van tartása, és ordítoznak/vitatkoznak egymással egy jót. Külön ki kell emelnem, hogy annyira jó vonzódás (angol szóval élve chemitry) van a könyvben, hogy sajnálom, hogy Clement-Moore nem írt még sorozatot (legalábbis nem tudok róla), ugyanis tovább is olvastam volna még a romantika részét. Emellett van még egy-két mellékkarakternek is kapcsolata, és rájuk is ugyanannyi figyelmet fordított a megíráskor, mint a főszereplő romantikájára és ez becsülendő.

És egy kis bónusz pont, hogy a testvérek és a családtagok közötti viszonyt élethűen ábrázolja, hogy tényleg milyen, amikor bármennyit is hibázik egy családtagunk, vagy bármennyire is különbözünk, mégis törődünk egymással. Jó volt látni a mai nagyon rosszul hangsúlyozott ifjúsági fantasykban, hogy nem csak a helyes fiúk számítanak.

Bár a világkidolgozásra nem fektetett Clement-Moore akkora hangsúlyt, mégis teljesen hihető lesz a boszorkányok és a szellemek világa, és mindezt megfejeli egy kis antropológiás kutatással. Sokat utalgat arra, hogy a tévében/filmekben mennyivel izgalmasabbnak tűnik egy-egy feladat, történetesen a csontok kiásása, és hogy ez mennyire nem így működik a való világban, és valahol ezt éri el a regényével: egy hihető kis történetet kerekít, ami nem akar túl nagynak tűnni, hiába is vannak benne fantasy elemek.

Összességében egy nagyon könnyed, szórakoztató, kikapcsoló nyári olvasmány. Főleg mert a főhős is épp a nyári szünetét tölti. Nem fogja megváltani a világot, nem eget rengetően romantikus, de ha valaki egy jó nevetésre vágyik, arra tökéletes.

Kedvenc karakter: Amy, Phin, Ben

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a jó kis vonzalom, AZ A CSÓK JELENET *___*

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból - Nekem valamiért picit fura...

Kiadó: Delacorte Books for Young Readers

Kiadás dátuma: 2011. július 12.

Oldalszám:
416 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d