Megan McCafferty: Bumped (Felkoppintva)

2011. augusztus 22., hétfő

Hogy akadtam rá: Böngésztem a friss megjelenések között.

Reklámszöveg: Két nővér. Két kaland. Egy meglepő jövő.

Úgy általában az egészről: 2036-ban az emberiséget megtámadta egy vírus, ezért nagy általánosságban 20 éves kor felett mindenki nemzésképtelen. Ami azt eredményezi, hogy minden házaspár béranyákat keres, vagy véletlenszerűen már megszületett gyerekekre licitálnak, vagy SzaPrókat (Szaporodási Professzionális munkásokat) bérel fel, hogy a kívánt génállománnyal rendelkező gyereket tudják megvenni. Természetesen az állam ezt támogatja, kifejlesztették a Tocint, ami amolyan drogféle, amitől jobban érzi magát az ember, és felfűti a szexuális hangulatát is. Viszont ezek mellett még a nagyon amatőrök járnak TömegSZEXpartikra, ami hát… ki lehet találni miről szól.

Ebben a világban él Harmony és Melody, az egypetéjű ikerpár, akiket születésükkor elválasztottak egymástól, és mindkettejüket más család nevelte fel. Harmonyt az Egyház fogadta örökbe, akik szigorú szabályok szerint élnek kint a várostól messze a Jóföldjén. Minden lányt megtanítanak főzni és egyéb házimunkára, amolyan kommunában élnek, és csak földig érő, mindent takaró ruhát hordanak, kesztyűvel és fátyollal. Ráadásul még ki is jelölik, hogy kihez menjenek feleségül. Az Egyház természetesen megveti a világban burjánzó gyerekkereskedelmet, ezért is megy Harmony megtéríteni Melodyt, mikor megtudja, hogy van egy elveszett testvére.

Melodyt egy neves doktorival rendelkező házaspár fogadta örökbe, és mindent megadtak neki. Egész életében arra képezték ki, hogy élete szerződését megkösse, hiszen a lány annyira szép és páratlan genetikailag… Legalábbis egészen addig, amíg meg nem érkezik Harmony. Bár mindkét lánynak megvannak a maguk kételyei, hiszen Harmony egyedül érzi magát, hiába van ott neki Isten és a többi hívő, a fogadott testvérei és a szülei, míg Melodynak pedig a legjobb barátnője megőrült, mikor fel kellett adnia a gyerekét.

Lehet, hogy úgy tűnik sokat írtam a történetről, de nem, ennél a fülszöveg jóval többet elárul, és ez tényleg csak az alaphelyzet. Annyira akarom magasztalni ezt a regényt és próbálom megtalálni a megfelelő szavakat. Mi is ez? Disztópiás regény, ehhez kétség sem férhet, hogy bár van a lányoknak választási lehetősége, mégis, olyan nincs, hogy valaki nem szül és adja el a gyerekét, ez a norma, ami elfogadott. Viszont a disztópiástól azt várjuk, hogy elborzasszon és valahol sötét hangulata legyen, de ahogy a borító is mutatja (picit rózsaszín), ez könnyed, vicces, gyorsan olvasható, tini regény. Átlagos gondjaik vannak átlagos tiniknek, csakhogy nem ebben a világban, és pont ettől mond nekünk valamit, ettől lesz olyan sokrétű üzenete, anélkül, hogy a szánkba rágná, lenyomná a torkunkon, és anélkül, hogy nagyon elkeserítene minket. Mégis valahol van benne egy kis komolyság, és igenis néha szívszorító, de nem annyira, hogy a véresen komoly kategóriába soroljam.

Nem lehet leírni a Bumped hangulatát rendesen, de annyi biztos, hogy McCaffertynek van humora. Melody, bár nem annyira szimpatikus először, hiszen egy elkényeztetett, gazdag lány, lassan kibontakozik, hogy mennyire ő sem kapja meg a családi szeretetet, és mégsem olyan, mint amilyennek elsőre tűnik. Emellett pedig szarkasztikus humora is van. Kiemelendő nagyon a négy főszereplő, Harmony, Melody, Zen és Jondoe, ugyanis mindegyik nagyon szépen kidolgozott és érdekes, és mindet szerettem! Harmonyval azonosultam először, bár nem vagyok vallásos (mármint keresztény), sokakat zavart külföldön, hogy Harmony mindig csak zsoltárokat idézget meg Bibliát olvas, de így nőtt fel, pont ezt a világszemléletet akarja bemutatni. Esetlen és naiv, mégis nagyon kedves személyiség, és ezért zártam azonnal a szívembe. Ő volt az, aki rácsodálkozik a másik világra, velünk együtt undorodik a terhesség és a nők lekezelésétől, mégis ki kell törnie a saját világnézetéből is, hiszen az a másik véglet, és ettől lesz, bármilyen törékenynek is tűnik, egy nagyon erős karakter. Melody ezzel szemben eleinte nagyon ellenszenves volt, főleg, hogy állítása szerint kihasználja majd Harmonyt, mégis neki is a neveltetését lehet felhozni mentségül. A két fiú karakter pedig a maga nemében mindig vicces volt, nekik voltak a legjobb szövegeik.

Ami kiemelendő még a felépítésben és az írásban: négy részből áll, mindegyik elején a világban lévő kis plakát, dalszöveg idézettel, ami még inkább megismerteti velünk, hogy milyen is az alapfelfogás ott. Emellett pedig Harmony és Melody felváltott nézőpontjaival látjuk az eseményeket, és szerettem, hogy jól bánik McCafferty a váltásokkal, mindig ott hagyja abba a jelenetet, hogy nagy feszültséget váltson ki.

És elérkeztünk a legnehezebb dologhoz, miért vitatott ez a könyv. Nagyon le van odakint pontozva, és el is mondom, szerintem miért. Mert nem értik. Mert az amerikaiakat én nem nézem le, hiszen felteszem amerikai az írónő is, hanem egyszerűen nagyon sokan egy átlagos, agynélküli ifjúsági regényt vártak. Ami nem gond, hiszen azokat is szeretem, nem kell, hogy mindennek üzenete legyen, őszintén ettől nem is vártam.

Az a „baj,” hogy nem szájbarágós a mögöttes tartalma, ezért is „mögöttes” ugye, és mivel olyan könnyed, mer viccelődni, ezért elég furán érintheti az olvasót, aki nem igazán szeret egyszerre két fajtát olvasni, de nekem ettől lett olyan különleges a hatása. Hát nézzük, miről szól is ez:

Természetesen arról, hogy milyen, mikor valaki család nélkül nő fel, a két lány mind másképp nézi az örökbefogadó családját, és hát mi olvasók látjuk, hogy egyiküknek sem rózsás az élete. Mindkettőjüknek meg kell küzdeni azzal, hogy kitörjön abból, amit beleneveltek, hiszen egyik sem „jó” nézőpont. Akkor ott van Harmony, aki a túlzott vallásosság mintaképe. Mert igenis ez létező probléma, bár engem személy szerint nem érint, de nagyon sok szekta van, akik képesek Bibliával eladni valamit, ha másképp magyarázzák. És erről szól ez, az igazi hitről, ami nem feltétlen az, hogy vasárnap mindig misére menjünk, hogy folyton kesztyűt hordjunk meg gyapjú ruhát, amit az Egyház előír. Ennek következménye az is, hogy hogyan tekintenek az ilyen vallási fanatikusok a homoszexuálisokra, ez is benne van.

Szól a testvéri és a családi feltétlen szeretetről, noha egyik lánynak sincsen jó családi háttere, mégis szívbemarkolóan jó volt látni, hogy egymásban megtalálják az áhított családot, míg azért megjegyzem, hogy Jondoe családja tényleg rendesen funkcionál és a két szélsőség közötti arany középutat mutatja be.

Van itt még szó a média hatásáról, hiszen mennyit befolyásol manapság minket is, meg főleg a fiatalokat, hogy mit találnak neten, tévében, bárhol. Amit nem állítanak be meghökkentőnek egy idő után természetesnek veszi az ember, pedig nem az. Itt ebben a világban, álhasakat lehet venni divatból, a lányoknak azt beszélik be, hogy az a szexi, ha terhesek. Ilyen pólókat tartanak divatosnak, amin ehhez hasonló feliratok vannak: „Tedd a dolgod! Azért születtem, hogy szaporodjak!” És még a popdalok szövege is mind arról szól, hogy pénzért terhesnek lenni, majd eladni a gyerekünket jó. Ha már média, akkor bemutatja, hogy milyen hatással van az emberekre a sok közösségi oldal, nevezetesen a facebook és a twitter. Nem, nem ellene van a könyv, és én sem vagyok ellenük, de egy bizonyos szinten szerintem mindenki volt már úgy, hogy valaki túl sokat osztott meg twitteren. Itt mindenki fel van kapcsolódva az AgyNetre, így bármikor felpattanhatnak megnézni a twitter profiljukat és akár gondolattal frissíthetik az állapotukat. Az egész azt mutatja be, hogy mennyire elvadulni tud egy-egy dolog, mik tudnak „trendelni.” Meg mennyi mindent meg lehet tudni egy emberről a profilja alapján, és vajon hol van ebben a határ. Mellesleg szól a celebitásról is, és a sztárvilág nehéz oldaláról. (Hejhó, Gyémántfiú.) De nem viszi túlzásba McCafferty, csak az agyatlan fangirlöket mutatja be, és hogy mennyire tud egy-egy celeb hatni a befolyásolható tinikre.

Ha már befolyásolhatóság, szól erről is, hogy vajon egy tettnek milyen következmény lehet. Mert például Melody aláírja az első professzionális szerződését, ő az iskolájában az első, aki 14 évesen már pénzért akar szülni, aztán divat lesz belőle. Shoko, a barátnője, az első, aki amatőr szülőből (véletlen becsúszott gyereket árverezett el) lesz professzionális, és utána sok amatőr belevág a pro munkába. Míg Freya 11 éves és terhes… ő az első, vajon lesz több is? Vajon ez követendő példa? Honnan tudja egy átlagos ember bármilyen világban, hogy ami korszakalkotó, abból mi az, ami tényleg követendő?

És itt a könyv nagy témája: a tinédzser terhesség. Aki azt hiszi, hogy ezt azt hirdeti, vegye le, kérem, a szemüvegét és törölje meg. Ez arról szól, hogy 18 év alatt az ember nem felkészült erre. Ez nem csak biológiai változásokat hoz az ember életébe, ez pszichológiailag, lelkileg is hat ránk. És ettől lesz durva, hogy ezek a lányok minden gondolkozás nélkül ELADJÁK a saját gyerekeiket, hogy majd el tudjanak menni egyetemre, és ha már készen állnak a családalapításra, vehessen maguknak gyereket. Szól arról, hogy mennyire felelőtlenül fekszenek le akárkivel a tinédzserek, mennyire semmit nem jelent, mert a média ezt sugallja, mennyire semmibe veszik páran az abortuszt. Hogy képesek alkohol és drog hatása alatt lefeküdni akárkivel és nem gondolják nagy dolognak.

Ebből jön a következő téma, hogy „a lányokat inkább az alapján ítélik meg, hogy mi van a lábuk között, nem hogy mi van a fülük között.” Vagyis mennyire tárgyként bánnak a lányokkal, és el kell ismerni, igen, volt idő, mikor lenézték a nőket, és van, aki még mindig így tekint a nőkre.

Emellett van egy cseppnyi politikai elgondolás is, hogy vajon mibe kerül megváltoztatni a világszemléletet, hogy az új generációk talán jobban látják az adott kor problémáját, és valljuk be, ez mindig aktuális marad.

Persze van ennél lágyabb dolog is benne, ami mindig is elgondolkoztató dolog, hogy egy-egy tettünk mennyit változtat, egy-egy döntésünk hogyan befolyásolhatja a sorsunkat. Ezt nagyon szépen levezeti McCafferty a két lány különböző életével. Természetesen benne van az is, hogy bár egypetéjű ikrek és a DNS-ük lehet ugyanolyan majdnem, mégis a személyiségük is számít, mert az teszi őket igazán egyedivé.

Aki azon akad fent, hogy Harmonynak és Melodynak hívják őket, ne tegye. Nagyjából minden karakternek fura, jövőbeli neve van, ami disztópiásnál nem gond és nem zavaró, viszont van ám ok Harmonyék nevére. (Az anyjuk éppen be volt drogozva, mikor elnevezte őket.) Igazából nem ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, mert van benne tinédzser terhesség (nyilván) és sokat említik a szexet és beszélnek róla, bár az aktuális tényleges szex jelenet ki van vágva, tehát tinik kezébe is adnám, hiszen elsősorban nekik készült. Emellett van benne utalás mentális betegségre, drogokra és öngyilkosságra is, szóval hiába a vidám, vicces külső, ehhez kell egyfajta befogadóképesség.

ÉS A FÜGGŐVÉG! A FÜGGŐVÉG! Ezt nevezem függővégnek, ami kellően feszült és jól elhelyezett. Nem tudom elképzelni, hogy fogom kibírni, míg megjelenik a 2. rész, mert annyira frusztráló helyen lett vége.

Szóval, ha elég bátornak érzed magad, és érdekel egy kellemesen fura könyv, ami elgondolkodtat, HAJRÁ!

Kedvenc karakter: Melody, Harmony, Zen, Jondoe

Ami kifejezetten tetszett: a mögöttes tartalom, a humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Balzer + Bray

Kiadás dátuma: 2011. április 26.

Oldalszám:
336 oldal

3 megjegyzés:

Kelly írta...

Romantika azért belekúszik a történetbe?

WildWorld írta...

Óóó... én úgy szeretném ezt a könyvet! Biztos jó, nem tűnik olyan disztópiának, ami leegyszerűsíti arra a problémát, hogy a főszereplőnek X és Y srác között kell választania. Egyedül a vallással kapcsolatos résztől félek egy kicsit, ugyanis én római katolikus vagyok, és továbbra sem vagyok hajlandó szégyellni magam miatta. :P:D Bár azt hiszem, eléggé kritikus a gondolkodásom és önálló a véleményalkotásom ahhoz, hogy ne nevezhessem magam fanatikusnak. Meg nem is vagyok nagyon sértődős ilyen szempontból.

Gigi írta...

Nem annyira romantikus ez a könyv, meg tényleg azt a társadalmi problémát boncolja, amit most a média okoz. Hogy hová süllyedhetünk, ha ilyen könnyen kezeljük a szexualitást. Nem egy nagyon komoly könyv, nem lehet rajta sírni. :D De valahol elborzad az ember, de mégis tele van mosolyogtató résszel, szóval fura.
Nincs a vallásosság ellen, csak arról van szó, hogy itt Harmony egy ilyen kommunaféle közösségben lakik, ahol megszabják, mit olvashatnak el a Bibliából. Inkább arról szól a könyv, hogy az igazi hit nem olyan apróságokban rejlik, hogy milyen ruhát hord az ember és ilyenek.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.