Nancyvel elhatároztunk valamit. No nem kell félni, nem akarjuk átvenni a világuralmat (még), csak simán könyves dologgal készülünk. Rájöttünk, hogy mi ketten az ifjúsági fantasykat szeretjük, abból is a mostaniakat és hát a lányos irodalmat, a romantikusat. Persze, olvasunk mást is, de 90%-a az olvasmányainknak ifjúsági regény, és ebből következik, hogy sok tinédzser olvassa a blogunkat.
Sok könyvben (az Alkonyatban, példának okáért) vannak utalások a klasszikus regényekre, ami nem is mind kötelező, főleg nem Magyarországon. Jómagam sokat nem is olvastam ezek közül, mert valahogy kimaradt az eddigi életemből. Őszintén bevallom, hogy kevesebb klasszikust olvastam, mint kortárs irodalmat, és valahol bánom is, hiszen mennyi jó könyvélményből maradhattam ki. Ezért is döntöttünk úgy blogangyalommal, Nancyvel, hogy bizony több klasszikust fogunk olvasni, és úgymond "reklámozzuk" őket a blogon. Eleve írnánk kritikát bármiről, amit olvasunk, de úgy gondoltuk összegyűjtjük őket (közös címkékkel és a fenti képecskével ellátva), és ez lesz a mi közös kis projektünk.
Egyfelől magunkat is akarjuk művelni, legalábbis én magamat biztosan (ezzel arra utalok, hogy Nancy műveltebb nálam :D), hiszen olvastam már klasszikust és van, amelyik jól is esett. Másfelől pedig a fiatalabb olvasóinkat akarjuk buzdítani, mert én hiszek abban, hogy a klasszikusok is csak ízlések és pofonok kérdései, persze, hogy képviselnek valami örök értéket, de nem mindenkinek fog mindegyik tetszeni. Ezért is vetemedünk arra, hogy a hasonló ízléssel megáldott olvasóinknak támpontot nyújtsunk, hogy melyik klasszikus nyerné el a tetszésüket. (Tisztába vagyok vele, hogy van olyan nálam fiatalabb, aki több klasszikust olvasott, nem általánosítottam.)
Sok könyvben (az Alkonyatban, példának okáért) vannak utalások a klasszikus regényekre, ami nem is mind kötelező, főleg nem Magyarországon. Jómagam sokat nem is olvastam ezek közül, mert valahogy kimaradt az eddigi életemből. Őszintén bevallom, hogy kevesebb klasszikust olvastam, mint kortárs irodalmat, és valahol bánom is, hiszen mennyi jó könyvélményből maradhattam ki. Ezért is döntöttünk úgy blogangyalommal, Nancyvel, hogy bizony több klasszikust fogunk olvasni, és úgymond "reklámozzuk" őket a blogon. Eleve írnánk kritikát bármiről, amit olvasunk, de úgy gondoltuk összegyűjtjük őket (közös címkékkel és a fenti képecskével ellátva), és ez lesz a mi közös kis projektünk.
Egyfelől magunkat is akarjuk művelni, legalábbis én magamat biztosan (ezzel arra utalok, hogy Nancy műveltebb nálam :D), hiszen olvastam már klasszikust és van, amelyik jól is esett. Másfelől pedig a fiatalabb olvasóinkat akarjuk buzdítani, mert én hiszek abban, hogy a klasszikusok is csak ízlések és pofonok kérdései, persze, hogy képviselnek valami örök értéket, de nem mindenkinek fog mindegyik tetszeni. Ezért is vetemedünk arra, hogy a hasonló ízléssel megáldott olvasóinknak támpontot nyújtsunk, hogy melyik klasszikus nyerné el a tetszésüket. (Tisztába vagyok vele, hogy van olyan nálam fiatalabb, aki több klasszikust olvasott, nem általánosítottam.)
Szerintem a Vöröspöttyösök is erre akarnak buzdítani minket, most adtak/adnak ki egy csomó klasszikust, Rómeó és Júlia (fúúúj), Üvöltő szelek, Büszkeség és Balítélet (imádom),Szentivánéji álom...
VálaszTörlésKedves Gyöngyvirág! Gigi üzent velem:
VálaszTörlés"Szia!
Igen, a Vörös Pöttyös is ezt csinálja, de csak azokat, amiket megemlítettek az Alkonyatban, legalábbis nagyjából azokat. Én speciel imádom a Rómeó és Júliát, főleg azért, mert számomra nem romantikus, és nem is arról szól igazán. Szeretem a romantikát, de mindenem a mögöttes tartalom, ami az R&J-ben ott van, de ahogy mondtam, ízlések és pofonok és pont ezért akarunk Nancyvel ebbe a projektbe belevágni. De példának okáért nem hiszem, hogy Dosztojevszkijt nagyon kiadna a VP, legalábbis nem láttam még náluk, és az is tervben van, sőt, kevésbé ismertek is. Ami inkább amerikában tananyag és ezért sok amerikai könyvben emlegetik őket."