Ugrás a fő tartalomra

Karen Marie Moning: Álom és valóság

Hogy akadtam rá: Megszámlálhatatlanul sokan ajánlották.

Úgy általában az egészről: MacKayle Lane élete fenekestül felfordult, ahogy megérkezett Dublinba, hogy a nővére gyilkossága után nyomozzon, vagy legalábbis erre buzdítsa a rendőrséget. Megtudta, hogy a mi világunk mellett létezik a tündérek világa is, és hogy ezek nem azok a szép, kis lények, akikről a mesék szólnak, hanem inkább a horrorfilmek szörnyei. Bár a Seelie tündérek elzárták az Unseelieket, mégis egyre többen jutnak át az emberi világba a Nagyúr segítségével, aki a Tündérek Ereklyéire pályázik, mint sok mindenki más is. Mac mivel a nővére rábízta, hogy keresse meg a Sinsar Dubh, ezért ő is beszáll az ereklyevadászatba, Barrons társaságában, akiről szinte semmit sem lehet tudni.

Persze Mac nemcsak békésen ereklyét keres, van ám több gondja is. Valahogyan Barrons könyvesboltjába bejutnak az Árnyak, és meg akarják ölni Macet, és nincs más ott, aki segítsen neki, mint V’lane, a Seelie tündérherceg és egyben szextündér is. Így kénytelen kelletlen Mac alkut köt vele, aminek ki tudja, milyen következményei lesznek. Barrons persze sok mindent rejteget, és ezek közül fel is fedez valamit Mac. És ha még ez sem lenne elég, a nővére ügyén dolgozó nyomozó meghal és Mac az első számú gyanúsított.

Az a baj, hogy olyan nehéz valami frappánsat és jót írni erről a könyvről. Hiába mondom, hgy jó, az nem adja vissza, amit éreztem közben. Mert végre ez egy minőségin megírt könyv, egy igazi urban fantasy, ahol nem a romantika a lényeg, hanem a nyomozás, és a cselekmény, és már nagyon hiányzott egy ilyen az életemből.

Még mindig megvan Mac humora, ami végigvezeti a könyvet, és ez is feldobja, ettől is lesz olyan jó és élvezetes olvasni. Macre sokan mondják, hogy szőke cica (milyen szépen fogalmaztam), de szerintem nem. Még az első rész legelején is csak egy naiv kislány volt, de volt valamilyen rálátása a világra, nem volt önző és beképzelt, hiába tudja, hogy szépen néz ki, és hiába öltözködik túl nőiesen, nem lesz plázacica. Teljesen különbözik tőlem Mac, mégis a szívembe zártam, mint karaktert és érdekel a sorsa. Nem idegesít cseppet sem, pedig láttunk már arra példát, hogy a hiú főhősnő idegesített engem, itt pedig nem. Egyszerűen Mac személyisége olyan, amit könnyen meg lehet szeretni, hiába nem vagyunk olyanok, mint ő. Valahol mindannyiunkban volt egy nagy adag naivság valamikor, amikor az élet szép volt és rózsaszín, és ezt vedli le folyamatosan Mac, valahol azt mutatja be, hogy milyen is felnőni és szembesülni azzal, hogy a világban vannak komoly és rossz dolgok, amik sajnos bármikor lecsaphatnak bárkire. Nem filozófiai elemezgetem a könyvet, de akár lehet az egész tündéres világ dolgot hasonlatnak venni, és valahogy ettől lesz olyan hihető a könyv felépítése.

Mac karaktere az, ami nagyon sokat dob számomra a könyvön, mert nem elég, hogy nagyon szerethető, de értelmes és mintapéldány is, és több ilyen főhősnőt akarok látni a fantasy piacon. Nem függ a pasiktól, nem függ senkitől sem, hanem megy és saját maga is szerez információkat, nem bízik meg feleslegesen senkiben, és Barronsszal szemben is kiáll önmagáért.

A történetben bár már nem játszik nagy szerepet a gyász leírása, és nem lesz tőle olyan igazán depressziós a hangulat, de Moning jól bánik ezzel az elemmel is, és nem felejti el hirtelen, hogy héé, a főhős nővére meghalt, ezért is jár a piros pont. A cselekmény többi része ugyanolyan jó, mint az előző részben, talán itt már az elejétől kezdve jobban pörög, hiszen Mac már tud a természetfeletti lényekről, és ezt díjaztam, de nekem ugyanazt a szintet hozta, mint az első rész, ugyanannyira szerettem. És ez a jó, hogy a második rész hozta a szintet, Moning tudatosan ír sorozatot, ez nem egy egy rész/egy történet sorozat, ez nem egy sablon fantasy romantikus sorozat, hanem egy nagy nyomozós fantasy, és ehhez mérten ír. Bár van egy nagyobb rejtély erre a részre, mégsem ez a lényege, hanem ugyanúgy tovább viszi a felépített világ nagy kérdéseit, elénk dob pár morzsát a sidhe-látók világáról, de még több kérdést is felkavar, és nem is igazán kapunk válaszokat, bár engem cseppet sem frusztrált, hiszen van még bőven részünk és teljesen lekötött ez a rész is.

Ami külön pontot érdemel még, hogy nem lehet tudni, ki a jó és ki a rossz, ki áll a háttérben, és hogy felvetette a fekete/fehér avagy szürke minden témát Moning. Ugyanis sok fantasyban, sőt, sok bármilyen sztoriban azért lesz minden unalmas és hihetetlen, mert a jó az jó, a rossz az rossz, és nem nagyon jellemző való életben ez az abszolútság, itt pedig ez jól tükröződik akár Macen is.

Még kiemelendő, hogy imádtam, ahogy Moning és Mac rámutatott dolgokra. Például, hogy ez nem egy átlagos romantikus ponyva, pornó könyv, bármennyire is ezt sugallja a fülszöveg. Nem tudom, ki írta a fülszöveget, de nagyon félrevezető és ezért sem akartam elolvasni ezt a sorozatot, ugyanis a V’lane-nel látott jelenet pont, hogy humorból van írva, nem pedig azért, hogy szexszel eladják a könyvet. És bár igen van egy darab erotikus jelenet, nem erről szól ez.

Összességében nagyon örülök neki, hogy elkezdtem ezt a sorozatot és alig várom, hogy a harmadik résznek is nekiessek (még tartalékolom egy kicsit). Bízom benne, hogy továbbra is tartja Moning a színvonalat, most belépett a kedvenc íróim közé.

Kedvenc karakter: Mac, Barrons

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a humor, a minden

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Kelly

Kiadás dátuma: 2010.

Oldalszám: 300 oldal

Megjegyzések

  1. nemhogy tartja a színvonalat, hanem még fokozza is.:)
    te ezt hogy csinálod, hogy így számon tartod, hogy melyik jelenetből hány darab van? mert oké, emlékszem, hogy van benne erotika, de hogy konkrétan hány darab, azt meg nem tudnám mondani.
    örülök, hogy a fülszövegek ellenére sikerült meggyőzni, hogy neked ezt el kell olvasni.:))

    VálaszTörlés
  2. Én is örülök, hogy sikerült rávennetek. :D Akkor kezdtem el gyanakodni, hogy félrevezető a fülszöveg, mikor már te is jókat írtál róla. :D Annyira felüdítő Moningot olvasni, most ez a tartalék jutalomfalat könyvem. Úgyhogy még várok kicsit a 3. résszel.
    Nem szoktam számolni hány erotikus rész van úgy konkrétan, csak sok Anita Blake-et olvastam, ahol már alapból a minőséget úgy is lehet mérni, hogy hány darab szexjelenet van. :D És valahogy belém épült ez a számolás a tudatalattimba.

    VálaszTörlés
  3. Én abszolút Moning fanatikus lettem, iszonyat jó a Tündérkrónikás sorozata! :) Én a harmadik részén is túl vagyok már, szerintem az is nagyon jó volt, de a negyedik még nem jelent meg magyarul, úgyhogy kíváncsi leszek a Te véleményedre, ha hamarabb olvasod, minthogy kiadnák... :)

    VálaszTörlés
  4. Nem hiszem, hogy hamarabb olvasnám, addig leállok a Kelly kiadó könyveinek olvasásával, amíg el nem döntik, hogy folytatják a kiadást. Tudom, hogy nem tudnak mindent kiadni az anyagi dolgok miatt, de ennek az oka nem csak a kalózkodás, hanem, hogy mekkora az átlagkereset itthon, amiből luxus könyvre költeni, tehát egyértelmű, hogy kevesebbet fognak eladni. Tudom, hogy semmit nem érek azzal, hogy nem olvasok tőlük, amíg nem folytatják bármelyik kedvenc sorozatomat, de nem látom értelmét addig az ő könyveikbe fektetni pénzt.

    VálaszTörlés
  5. Hello!
    Nem tudja valaki, hogy megjelent-e már az 5. rész, az Új nap virrad (azt hiszem, ez a címe)?

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Most olvastam ki a 6. részt, és uhhhh......
    Számíthatunk még arra, hogy látunk tőled kritikát Moning-könyv esetében? Olyannyira kíváncsi lennék, hogy te mit írnál róluk.
    Vagy mondjunk le arról, hogy olvasni fogod ezeket a könyveket?
    Kellemes ünnepeket, és boldog újévet!

    VálaszTörlés
  7. @Shadowsong: Persze, lesz kritika, ahogy olvasom, csak kismillió másik könyv van előtte. :D (700+-os a rövidített olvasólistám.) És mivel ez jó sorozat, egy kicsit tartalékolom is, ínséges időkre.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon irigylem az önfegyelmed, én képtelen lennék (jó persze, így utólag) félretenni ezt a könyvet... Az 5. rész majdnem megőrjített, annyira eszméletlenül jó volt, főleg a kiszámíthatatlansága - egyik váratlan dolog a másik után... Ahhh, most meg már alig várom a 7. részt (az istenit, Karen, mert nem tud gyorsabban írni?!)
    De azért jó, hogy el fogod olvasni, ha vsorra kerül. Ez tipikusan az a könyv, amit legszívesebben mindenkivel elolvastatnék, ha lehetne.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség