Ugrás a fő tartalomra

Ellen Hopkins: Impulse - Impulzus


Hogy akadtam rá: Egyik kedvenc youtube videó gyártóm feltett egy fan trailert Ellen Hopkins könyvéhez. Utána olvastam, és rájöttem, hogy ez az írónő igazán érdekes témákról alkot.

Úgy általában az egészről: Gyönyörű, tökéletes, szép. Nem tudom másképp szavakba önteni Ellen Hopkins ezen regényét. Hopkinstól eddig egy könyvet olvastam, és az is rettenetesen őszinte és elgondolkodtató volt, és ezzel sincs ez másképp. A megszokott szabad vers stílusban tárul elénk a regény, és hiába nincsenek nagy tájleírások, mégis élvezetes a könyv, hiába nincs nagy, modern akció, fantasy, mégis leköt, nincs nyomozás, nincs nagy történet, csakis a lelki gondok feldolgozása áll a középpontban.

Főhőseink (ezúttal hárman is vannak): Vanessa, a szép, csendes és okos lány, Conner, a gazdag, jóképű, nőcsábász fiú és Tony, a meleg fiú. Így lehetne őket klisésen jellemezni. Két közös dolog van mindhármunkban, mindannyian Aspen Springsbe kénytelen költözni (vagyis egy elmegyógyintézetbe), és mind ugyanazért... mind öngyilkosok próbáltak lenni. A történet javarészt arról szól, hogy a három tinédzser hogyan küzdi le démonait, hogyan ismerik meg a barátság és a szeretet fogalmát, és mi ahogy olvasunk egyre tovább, egyre jobban megismerjük a szereplők múltját.

Először csak annyit tudunk, hogy Vanessa édesanyja is bipoláris és skizofrén volt, és képzelt angyala miatt is bántalmazta Vanessát és testvérét. Mivel a bipolaritás genetikailag öröklődik, mindenki kitalálhatja, mi a baja Vanessának. Ezen felül az érzelmi hullámait úgy tudja kordában tartani, ha vagdossa magát. Ebből adódik, hogy ő késsel próbált végezni magával.

Conner, aki gazdag családból származik, mindene megvan látszólag, pisztollyal próbált végezni magával. De mivel mellkason lőtte magát és elvétette a szívét, "sajnos" még mindig él és virul. Szívesen játszik a női nemmel, és mint kiderül az idősebbeket sem veti meg, és Aspen Springsbe is egy idősebb nő juttatta, történetesen a tanára, akivel együtt járt, Emily.

Tony a tipikus utcán felnőtt fiú, mivel édesanyjának túl sok pasija volt, elzüllött. Ő gyógyszerekkel próbált végezni magával.

A három tinédzser valahogy mégis összebarátkozik, és bár nem egy nyálas könyv, mégis az érzelmek valami kifejezhetetlenül jók lettek. A barátság, a szeretet, bármilyen kötelék ilyen megkínzott lelkeknek még többet jelent. Hopkins rettenetesen jól tud írni. Átéljük, átérezzük az egészet, mindhárom főhősért a szívünk megszakad, és ráébredünk, hogy "hahó, ez a szomszédunk is lehet." Hogy bárki, akire nem figyelünk oda, odabent igenis szörnyű dolgokat élhet át, és igazából egy megértő szó is sokat segíthet. A téma leginkább itt az öngyilkosság, de felmerül Istennek az öngyilkossághoz való viszonya, és persze a családon belüli erőszak is. Emellett pedig megfogalmazódik főhőseinkben, hogy mi is az a szerelem, pedig mindhárman úgy hitték, hogy ez csak mítosz, egy nem létező dolog.

Mint említettem sehol egy nyomozás, sehol egy véres jelenet, sehol semmi izgalom, csak három tinédzser küszködése a kemény élettel és önmagukkal. Briliánsan megírt, nem lehet eléggé dicsérni, és szerintem igenis szükség van ilyen témájú könyvekre is.

És végül mert nem bírtam ki, bár gyatra és hiányos fordítás, mégis egy pöpp ízelítő:

Figyelmeztetés nélkül

Néha mész az úton,
az egyetlen úton,
amit valaha ismertél,
és bumm! Egy kocsi
tűnik fel a semmiből,
és áthajt rajtad.

Néha nem ébredsz fel.
De ha mégis,
tudod, hogy
semmi sem lesz
ugyanaz.

Néha ez nem
olyan rossz.

Néha életutak kereszteződnek,
ritmus és ok nélkül,
kivéve talán,
egy elhaladó autót.
Hármasság

Három külön út,
kereszteződik egy helyen,
ahova egy értelmes ember
sem menne önként.
Három életút, ami
lehetett volna rövid is, ha csak
nem avatkozik bele sietve
egy szeretett személy. Vagy a Sors.


Három ember, akikben semmi
közös sincs,
csak a kor, a közelség,
és a halálvágy.
Három faliszőnyeg, ami rongyos
a szélén és szétfoszlik,
hogy felfedjen
egyetlen közös szálat.


A szál

Kívánod, hogy kikapcsolhasd
a kérdezősködést, ki-
kapcsolhasd a hangokat,
kikapcsolhasd az összes zajt.

Sóvárogsz
, hogy kizárhasd
a rútságot, ki-
zárhasd a mocskot,
kizárhasd a fényt.
Vágyódsz, hogy eldobhasd
a tegnapot, el-
dobhasd az emlékeket,
eldobhasd a veszélyt.
Imádkozol, hogy valahogy megszűnjön
a bizonytalanság, valahogy
megszűnjön a gyűlölet,
valahogy megszűnjön a fájdalom.


Cselekszel, a saját impulzusod alapján,
lenyeled az egész doboz tartalmát,
csak egy kicsit mélyebbre vágsz,
a mellkasodnak szegezed a pisztolyt.

Kedvenc karakter: Vanessa, Tony, Conner

Ami kifejezetten tetszett: A téma, a megvalósítás

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: Maximum 3-mast kap, mert igazából csak egy egyszerű felirat, és ez a szín valami borzalmas.

Megjegyzések

  1. Szia. Mostanában olvasom a véleményedet a könyvekről, amiket imádok, mert most találtam rád, és olyan jó hogy leírod, milyenek a főszereplők, meg minden. Legalább tudom melyiket nem kell megvenni... Legszívesebben megvenném, de a véleményedet kérném, ebben is :DxD, érdemes egy nagyon alap angol nyelvtudással? Néztem az amazonon nem is olyan drága :D

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Az a baj, hogy erre őszintén nem tudok válaszolni. Pl. egy-két könyvnél, ahol nekem is szótár kell, mert tele van kifejezésekkel, arra tudom mondani, hogy nehéz szöveg. De erre azt mondanám, hogy olyan átlagos, nem is az a túl egyszerű. Nincsenek benne nagyon összetett mondatok, hiszen versekben van írva. Viszont amazonon bele is tudsz olvasni, úgy el tudod dönteni. :)

    VálaszTörlés
  3. Szia! Én beleolvastam és azt szeretném kérdezni, hogy az egész versben van írva? Akkor ezt még én is érteném.

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Igen, az egész versben van írva. :) Semmi nagy, bonyolult mondat.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség