Hogy akadtam rá: Régen találtam meg még anno az amazon.com-os böngészéseim alkalmával. Majd felvillant a Könyvmolyképző kínálatában, de arra kaptam fel a fejem, hogy az Agave adta ki.Úgy általában az egészről: Kezdjük az elején. Morgenville-i vámpírok a sorozat címe, ebből kiderül két dolog: Morgenville-ben vagyunk és hát vámpírjaink vannak. Nincs nagy csattanó, mi nyilván végig tudjuk, hogy ejj, vámpírok élnek itten.
Főhősünk Claire Denvers, aki extra okos 16 éves létére, így már az egyetemet kezdi gólyaként. De a szülei óvják őt mindentől, ezért nem engedik messzire, így csak a Morgenville-i poros, kis egyetemre jut el. Ahol persze vannak gondok, mivel hát az iskolában megvan a rangsor, és bizony a főhősnőnk ennek a legalján van. Claire viszont emellett még elkövette élete legnagyobb hibáját is, beégette Monicát (a főribancot, fogalmazzunk könyvhűen, mert igen, itt káromkodnak, de tűrhető mennyiségben). Monica viszont ezt nem hagyja annyiban, kidobják Claire ruháit, megverik, és ez csak pár dolog... Így Claire nem szándékozik a koleszban maradni, hanem szűkös anyagi helyzetére tekintettel albérletet keres. Ezt meg is találja az Üvegházban (mivel Michael Glassé a ház). Ott lakik Eve a darkos csaj, Shane a nőcsábász pasi, és Michael, aki gitározik, de rejtélyes módon csak éjjel van ébren. Claire-nek szimpatikus mindenki, egészen addig, amíg Eve bele nem kezd a mesébe, itt mindent a vámpírok irányítanak. No, de kérem! Ilyen felvezetést... És azt hiszem eljutottunk a kritika részéhez.
A könyv első 60 oldala zavart valahol, de ugyanakkor a humor miatt tovább olvastam, és nincs rosszul megírva sodort magával. De mi volt a bibi? Csak így bedobják: Itt vannak vámpírok, ha megteszel nekik valamit, akkor kapsz Védelmet, ergo nem ölhetnek meg. Amúgy meg igen. Van itt kérem véradó, diákadó, minden. Az a legnagyobb baj, hogy Claire egy ideig azt gondolja, hogy újdonsült szobatársai flúgosok. Jó, oké, elhiszem, hogy be kellett költöznie, de ha én ennyire bizarrnak találnék valamit, lehet nem így tennék. No de jön a következő: Claire úgy próbálja meggyőzni Michaelt, hogy hadd maradjon hiába kiskorú még, hogy azt mondja, Monicáék meg akarják ölni. Azért ez itt az elején erős túlzás volt, legalábbis Claire szerintem nem érezhette magát veszélyben. Rachel Caine kicsit eltúlozza a "gyerekes csínyeket," bár tudom, itt a vámpírok és a hatalom is bekerül a képbe. A verés, a lopás, a fenyegetés, a kénsav, okés, elhiszem, nekem is voltak hasonló tapasztalataim. (No kénsav az nem.) De azért a konkrét "megöllek, mert beégettél" kicsit sok volt.
Hibának tartom még, hogy a szereplő oldalára áll hirtelen mindenki. Mindig mázliból ússza meg a dolgokat. Ott van pl, amikor ki kell jutnia, akkor egy csaj, akitől nem remélhet segítséget, felajánlja, hogy segít. Akkor a ribancok közül az egyik szintén falaz neki spontán, majd bárki, akivel egy közegbe kerül veszélyhelyzetben. Sőt, maga a fővámpír is! Persze van mindenkinek oka rá, de a negyedik ilyen alkalomnál azt mondom, hogy de mázlis ez a Claire.
Ugyanakkor Claire-t az egész sztoriban szinte csak verik. Folyamatosan mozgatja a szálakat, felbolygatja az összes titkot, hiszen kíváncsi és muszáj tudnia neki. Én értem, én is kíváncsi lennék, de amikor az élete függ, akkor is ez a fura kíváncsisága kerekedik felül. Viszont vészhelyzetben folyton bőg. Nem mondom, hogy nem reális karakter, csak nekem nem nőtt a szívemhez.
Viszont a többi karakter! Caine bemutatta, hogy tud, nagyon is. A gonoszoktól kezdve az összes mellékszereplő (kivéve a kis ribancok) igazán szerethető és mindenkinek akkor humora van. Ez egy jó pont, hiszen a könyv első felén ez vitt át.
Volt még egy nagyon filmes jelenet (valakinek a hirtelen halála), amit erőltetettnek találtam, szinte, mintha az író túl gyorsan akarta volna megoldani a helyzetet, hogy a szereplő ne legyen útba, fogta és kiírta. Viszont ehhez kapcsolódik az Óh, De Nagyon Fontos Tárgy megszerzése. Annyit beszéltek róla, annyit tervezgettek, hogy azt hittem, nagyobb felhajtás lesz, erre szinte az ölükbe hullott, és nagyon gyanús itt a véletlen szaga.
Ami felmerült bennem kérdés, hogy oké, Morgenville-ben vannak vámpírok. De vajon van-e még a világon más ilyen kis közösség? Biztosan. Vajon benne lesznek a következő részben? Ha nem, akkor csalódom, mert akkor szintén előkerül a furcsa véletlen, amit egy regényben azért nem engedhetünk meg magunknak. Ez még a jövő zenéje.
A vége az, amin még lehetett volna csiszolni. Olyan Lisa Jane Smith-es húzás, de annyira nem, hiszen a történet lezárul, de az utolsó fejezetben már megnyitja a következő könyvet Caine. Én ezt bánom, hiszen így elvileg a feszültséget tartaná fent, gyakorlatilag meg csak káromkodunk egyet, letesszük és türelmesen várunk. Nincs ebben olyan feszültség, mint a Csontváros végén.
Ami tetszett: Michael rejtélye, az kifejezetten derűs dolog. Úgy mellétippeltem, ahogy csak lehet. És végre egyetemistákról szól a sztori. Egyetemista lévén örülök, hogy végre van egy ilyen is, és a vámpíros álomsztori, most már nem csak a gimnáziumhoz köthető. :D
Kedvenc karakter: Eve, Michael, Shane, Amelie
Ami kifejezetten tetszett: A ház, EGYETEMISTÁK VÉGRE!!! (Egyetemisták rulz! :D)
Ami nem tetszett: A fura történet megoldás, néhol a főhős, a pöppet túlzás, a vége, a kérdések, amik felmerültek bennem
A történet: 4/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Megjegyzések
Megjegyzés küldése