Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: The Books of Magic (A mágia könyvei)

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus lettem, és eljutottam odáig, hogy megnézem milyen képregényeket alkotott a Mester. Mivel nem voltam egy nagy képregény őrült ezért először a tizenéves fiúról szóló Books of Magicet olvastam el.

Úgy általában az egészről: Életem első képregénye. Legalábbis az első, amibe nem csak belelapoztam, hanem tényleg végig is olvastam.

Az alaptörténet, hogy akad nekünk Tim Hunter és a négy másik szereplő (Dr. Occult, Stranger, Mr. E és John Constantine, igen, az a Constatine). Ők négyen arról vitatkoznak, hogy mit csináljanak Timmel, ugyanis főhősünk lenne a legerősebb... bármi. Egyszerűen nagy erő, amit lehet mágia és tudományra is használni, jóra és rosszra is. Mr. E legszívesebben megölné Timet, minek vacakolni vele, bár a többiek leszavazzák, és úgy döntenek, hogy Timet választás elé állítják: akarja-e a mágiát vagy sem.

Így elkapják a mi kis főhősünket és mindenkit elviszi egy-egy tanulságos útra. Gaimant elvileg arra kérték fel, hogy írjon olyan mini-képregényt, ami bemutatja a DC univerzum múltját, jelenét és jövőjét, amire rávágta, hogy hülyeség, de aztán rájött, hogy mégsem az, keresztezte a régi varázslósulis álmával és így lett Tim Hunter. Akkora siker lett, hogy ezt a mini-sorozatot rengeteg másik sorozat is követett.

Szóval a négy út: a múlt, a jelen, a Tündérföld és a jövő. Minden tetszett, nem tudok egy rossz szót sem mondani erre. Nem, nem egy izgalmas valami, nem, nincs olyan nagy hú, de történet itt. Ez csak boncolgatja a mágiát és Tim lehetőségeit. A múltban találkozik Merlinnel, aki bár tudta mi lesz a sorsa, mégis úgy cselekedett, ahogy kellett, mert a mágia nem hagy szabad akaratot. A jelenben is elkeserítő dolgok szemtanúja lesz Tim, nem mellesleg pedig sok szekta akarja őt, leginkább holtan. A tündérek pedig a szokásukhoz híven csak bajt okoznak a maguk módján, a leleményes kis szabályaikkal. A jövő pedig... szomorú, de valamilyen szinten szép. Röviden: ötletes képregény, érdemes megvenni, hiszen ez az eleje egy nagyon jól kidolgozott és izgalmas utazásnak. Nem kell ettől elvárni nagy csavarokat, ez nem azért készült. De még így is: nagyon sokszor elolvasható, én eddig még nem untam meg. :)

Kedvenc karakter: John Constantine, Halál, Tim, Dr. Occult

Ami kifejezetten tetszett: A jövő elképzelése.

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

  1. Szia!

    Én csak érdeklődni szeretnék, hogy a képregényt honnan tudtad megszerezni, mert nekem egy ismerősöm említette, hogy érdekelné, és mivel közeledik Karácsony, gondoltam meglepem vele.
    Előre is köszi a választ.
    (sarigyen@gmail.com - ide is válaszolhatsz)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség