Hogy akadtam rá: A kedvenc kiadóm adja ki.
Reklámszöveg: Néhány kapcsolatnak egyszerűen nincs vége.
Úgy általában az egészről: Ava élete nem könnyű, ugyanis mindent elborít a gyász az életében, mikor a fiúja, Jackson meghal. Hiába vannak ott a barátai, Cali, Jessa és Zoe és a szülei, mégis magába fordul, hiszen elvesztette szerelmét. Ezen az sem segít, hogy magát hibáztatja Jackson haláláért és lassan mindenhol látni kezdi a fiút, és szentül hiszi, hogy Jackson szelleme őt kísérti.
Mit is lehetne erről a regényről mondani? Teljesen gondban vagyok tényleg. Először is, szerintem nem árt tisztázni, hogy ez versregény, azaz szabad versekben van írva az egész. Tehát mire lehet számítani? Hogy nincsenek benne összetett mondatok, tájleírások, és nagyon sok párbeszéd se. Illetve nincsenek nagyobb monológok. A versregények valahogy az érzelmekre hatnak, mivel rövid, ritmusos kifejezéseikkel tényleg jobban ragadják meg az érzéseket, a hangulatot, mint bármi mást.
Tehát nincs nagy cselekmény és karakterizálás, ez nem arról szól. Egyszerű, de valahol mégis összetett regény ez. Egy apró történet, hiszen csak 240 oldalas, versekben, ami magáról az életről szól őszintén és meghatóan. Nyilván szól a gyászról, hiszen meghalt Ave szerelme, de mégis, valahogy annyira többrétű. Imádtam benne, hogy a barátokat külön-külön kiemeli a történet folyamán, hogy melyikkel hogyan találkozott a főhős, és melyikük milyen, miért barátok. És TÉNYLEG barátok, nem csak álbarátok, mint a legtöbb ifjúsági fantasyban, és ez is nagy plusz pont. Ugyanez vonatkozik a szülőkre is.
Másfelől szólhat ez a szerelemről, hogy van, amikor el kell valakit engedni, nem feltétlenül azért mert meghalt, és ezt több kapcsolaton át is bemutatja Schroeder. Van itt megcsalásos dolog, van itt „szeretlek, de te nem szeretsz engem,” van itt „szeretnélek szeretni, de túl bonyolult most a lelkem a kapcsolatokhoz” dolog. Mint mondtam nagyon rövid idő alatt zongorázza le ezeket, mégis mind-mind igazul csendül meg a történet folyamán, és szíven üt.
Emellett ha nagyon úgy akarjuk nézni, még a fantasy elem lehet szimplán hasonlat is egy nem működő, abuzív kapcsolatra, hiszen Jackson más, mint az a Jackson. Lehet csak egy szimpla párhuzam egy nem működő kapcsolatra, ahova szeretnénk belelátni, hogy igenis működhet, és ámítjuk magunkat, miközben ez belülről emészt fel minket.
A történet közben látjuk, hogy régen mi is történt, hogy milyen is volt a régi, könnyed élete Avának, és szerintem ezt mindenki át tudja élni, hiszen mindannyiunknak volt egy könnyedebb időszaka, amit visszasírunk.
Külön pozitív pont Schroeder zenei ízlése: van itt Green Day, Sugarcult, Evanescence és 3 Doors Down is.
Összességében egy nagyon elgondolkoztató, szívszorító kis történet, ami mellőzi az ifjúsági kliséket, tehát a végén talán még lesz olyan, aki meg is lepődik. Nagy örömmel olvastam, és hiába ilyen rövid, nagy élményt nyújtott, és Schroedert egyből felírtam a kedvenceim közé.
Kedvenc karakter: -
Ami kifejezetten tetszett: a megvalósítás, a téma, a vége
Ami nem tetszett: -
A történet: 6/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Simon Pulse
Kiadás dátuma: 2008. január 8.
Oldalszám: 240 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése