Ellen Hopkins: Tilt (Lejtő)

Hogy akadtam rá: Ellen Hopkins rajongó vagyok.

Sorozat: A Triangles kísérő regénye. Önállóan is olvasható.

Úgy általában az egészről: Három tinédzser élete összefügg a szüleik barátsága miatt, de talán még anélkül is összekötné őket valami. Mindhárman szembesülnek azzal, hogy milyen is felnőtté válni, és elgondolkoznak rajta, hogy mit is jelent az igazi szerelem. Mikaylának tökéletes élete van: gazdag, nem szenved hiányt semmiben, és még népszerű pompon lány is. Az iskola egyik leghelyesebb pasijával jár, és ugyan mi baj lehet abból, ha egyszer-kétszer védekezés nélkül szeretkeznek. Shane-nek nem csak azzal kell megküzdenie, hogy a négy éves testvére halálos beteg, és hogy a közelgő halál szétszedi a családját, de még azzal is, hogy épp most lett szerelmes Alexbe, aki HIV pozitív. Harley tizennégy éves, és reménytelenül romantikus, amikor meglátja az újdonsült igen szexi fogadott testvérét, eldönti, hogy bármit megtesz, hogy megfelelhessen neki. De mégis hol a határ?

Ezt a regényt furcsa behatárolni, hogy mi is, ugyanis ahogy fentebb is írtam, nem szimpla folytatása Hopkins egyetlen felnőtt regényének, mert önállóan is olvasható. Társregény, de persze spoileres a Trianglesre, szóval aki azt is szeretné olvasni, mert esetleg felnőtt, vagy érdeklik a felnőtt könyvek, akkor azt javasolnám elsőre. Viszont ez nem is csak szimplán ifjúsági átírása annak a regénynek, mert egy idő után tovább folytatja az ottani történet szálait.

Mivel én már olvastam a Trianglest, nekem picit unalmasnak hatott az eleje. Ez alatt nem azt értem, hogy nem volt jó a Hopkins-féle érzelemleírásokat olvasni, de már tudtam, hogy pontosan mi fog történni, a könyv 420. oldaláig, de a maradék 180 bőven pótolt érte.

Nem olyan sötét regény ez, mint amit már a korábbiakban megszoktam az írónőtől, viszont attól még nem lesz kevésbé jó, vagy fontos a mondanivalója. Ez a kötet leginkább a halálos betegségekkel és az azzal való együttéléssel, a tinédzser terhességgel és az örökbe fogadással foglalkozik, mint komoly témák. De ezek mellett mindhárom szereplő szembenéz azzal, amivel ilyen korban szoktak a tinédzserek: milyen csábító is az, hogy végre felnőhetnek, függetlenek lehetnek, nem kell a szülőknek engedelmeskedni. Aztán csak rájönnek, hogy inkább visszasírják a gyerekkor naivságát, mikor komoly dolgokról kell dönteniük.

Ilyen például Mikayla esete, aki véletlen teherbe esik, és hogy ez mivel jár. Nemcsak hogy felmerül az abortuszt övező etikai kérdések tömkelege, de rá kell jönnie, hogy míg oly sokan próbálkoznak gyerekért, neki szimplán sikerült, és mégis valahol ez ajándék, még ha nem is ő neveli fel. Mert itt jön a következő kérdés: az örökbeadás. Megéri-e a gyerekszempontjából? Milyen hatással vannak az emberekre a különbözőféle örökbeadások (ahol ismerik a biológiai szüleiket kezdetüktől fogva, vagy ha csak nagyon későn tudják meg, hogy örökbefogadottak.) Ugyanakkor mert gimnáziumról van szó és tinédzserekről, jön az is témának, hogy milyen szemmel nézik egy társuk terhességét, hogy nem mindenki bátorító és megértő ilyen esetben, hanem egyből a legrosszabbat feltételezik, történetesen, hogy mindenkivel lefeküdt. (Ismételten ez a téma szerintem tényleg fontos, és Magyarországon is ugyanolyan érvényes, mint Amerikában.) Mikaylának el kell döntenie, hogy fel tud-e nőni a gyereknevelés feladatához, és ami még fontosabb, vajon meg tudja-e adni azt a tudást és nevelést a gyerekének, ami szükséges, ha közben még ő sem felnőtt.

Persze tinédzserkorban döbben rá az ember, hogy az életünk véges, ezzel néz szembe a legerőteljesebben a regényben Shane, akinek a húga halálos beteg. Ezzel együtt pont olyanba lesz szerelmes, aki HIV pozitív, és bár tudja, hogy a tinédzser szerelmeknek nem sok esélye van, hogy örökké tartsanak, mégis ott lebeg a betegség a kapcsolatuk felett. És mivel Shane ráadásul még homoszexuális is, sokat töpreng a kereszténységen és úgy általában a hit kérdésén. Miért van annyi igazságtalanság, ha van valami szerető és gondoskodó lény, aki alkotott minket?

Harley szála ezekkel szemben viszonylag egyszerűbb témát feszeget. Az édesanyja elvált, édesapja eddig tett rá, most próbálna visszakerülni az életébe, amitől meg anyja védi, nehogy csalódjon. Viszont Harley épp abba a szakaszába lép, amikor inkább nő akar lenni, mint gyerek, és mert annyira vágyik az elfogadásra, bármit megtenne érte. A fülszöveg is hirdeti nekünk, hogy önpusztító magatartásba kezd, és ha nem is véresen drasztikusak az első lépései, mégis azért elveszít önmagából valamit, ami jó esetben nem kellett volna.

A könyv üzenete pedig leginkább ez: minden tettünknek, szavunknak következménye van, és jobb, ha megállunk gondolkozni, hiába tűnik valami könnyű megoldásnak. Ezt Hopkins azzal is erősíti, hogy a nézőpontváltások közé beszúrt egy-egy nem főszereplő nézőpontot, egy-egy apró verset a többiektől, akik hatással vannak a főhőseink életére, és meglepően más fényben látja a nem olyan szimpatikus mellékszereplőket ezek után, mert Hopkins kiemeli, hogy mindenkinek van problémája, és nem mindenki olyan, mint amilyennek elsőre látszik. Másfelől pedig látjuk, hogy a főhőseink milyen hatással vannak rájuk.

A könyv nem éppen vidám, de nem is gyomorszájon vágós, sírós könyv. Egyszerűen csak az életről szól, és ahogy Hopkins is nyilatkozta egyszer, bemutatja, hogy a fiatalok által hozott döntéseknek, milyen következményei vannak. A tinédzserkarakterek sokkal szimpatikusabbak voltak, mint a szüleik, így én még szívesen olvasnék róluk, mert Hopkins hiába vitte tovább annak a történetnek a szálát, mivel az életben sincs minden abszolút lezárva, amíg élünk, így itt is maradtak kérdések.

Kedvenc karakter: Harley, Chad

Ami kifejezetten tetszett: a téma

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Margaret K. McElderry

Kiadás dátuma: 2012. szeptember 11.

Oldalszám: 608 oldal