George Orwell: Állatfarm

Hogy akadtam rá: Szépirodalmi projektre válogattam, és fel is tettem a 2012-es várólista csökkentős játékra.

Úgy általában az egészről: A Majorban Mr. Jones teljes elnyomásban tartja az állatokat, ám ők fellázadnak ellene, és átveszik az uralmat, bevezetve az Állatizmust, ami egy tökéletes rendszer, egészen addig, amíg a vezetőrétegük, a disznók el nem kezdenek kisajátítani dolgokat. De hát ez így van rendjén, hiszen ők rendszerezik a munkát, hogy Mr. Jones soha ne tudjon visszatérni.

Miután befejeztem az 1984-et Orwelltől, egyből úgy gondoltam, hogy az Állatfarmmal fogom folytatni, amiről annyit tudtam, hogy politikai szatíra állatokkal. Fogalmam sem volt, hogyan lehet ezt így megoldani, de hát Orwell zseniális, és talán még jobban hatott rám ez a könyv, mint az 1984. (Lehet dobálni a köveket, de ez a saját véleményem.)

Elvileg az orosz forradalom kritikája, mégis úgy gondolom, hogy ismét, mint az 1984-ben bármilyen politikai elnyomásról szólhat. És bár Orwellt mindent állatokkal helyettesít, elég egyszerű volt felfedezni a párhuzamokat, főleg a holló és az egyház esetében, vagy éppen a bárányok és a semmit nem értő, mégis mindenre helyeslő tömegek között. Az, hogy a vezetőrétegre Orwell pont a disznókat választotta, nos, magáért beszél.

A könyv maga a Forradalom körül forog, és hogy utána milyen is új társadalmat felépíteni, és talán míg az elején jó ideálokból indult ki az egész (itt éppenséggel Őrnagy, a disznó álmából és tanulságos törvényeiből, miszerint mindenben különbözniük kell az Emberektől, vagyis az előző elnyomó hatalomtól), mégis a hatalom ízétől bárki képes megrészegülni, és ugyanabba a hibába esni, mint az elődeik. Kivétel persze, ha eleve csak a hatalomra vágytak, ahogy a disznók a végén állítják.

Mivel az 1984 után olvastam, bár előtte készült, nem tudtam nem megállni, hogy folyton hasonlítgassam a kettőt, hiszen végül is ugyanarról szól mind a kettő. Ami feltűnik később az 1984-ben, itt még csak kiépülőben van, és akár úgy is fel lehet fogni, hogy hogyan is alakult ki az az elnyomó társadalom, vagyis hogyan is alakulhat ki egy ilyen az életben. Valahogy ezzel sikerül Orwellnek mindenféle jóindulatú forradalmat is negatívan felfestenie, mintha azt sugallná, hogy úgy is emberek vagyunk, úgy se bírunk a hatalommal, és aki felülre kerül úgy is vissza fog a helyzetével élni.

Sok ugyanolya motívum megtalálható itt is, mint az 1984-ben, például hogy hogyan manipulálják a tömegeket a médiával, hogyan lehet a történelmet a szerint alakítani, hogy a megfelelő legyen az éppen hatalmon lévőknek (ez esetben a falra írott hét parancsolat állandó átalakítgatása és annak magyarázata). Az állandó félelem keltése, egy mitikus közös ellenség kikiáltása, a fenyegető fegyveres erők bevetése (noha itt „csak” kutyák vannak Gondolatrendőrség helyett).

Amiért az Állatfarm rám jobban hatott, az talán az, hogy míg az 1984-ben a szereplők úgy indultak neki, hogy úgy sincs reményük jobb életre, és talán a jövőben, vagy még ott sem lesznek szabadon az emberek, addig az Állatfarmban egy negatív helyzetből szabadítják fel magukat és szép lassan visszakerülnek ugyanoda. De mégis folyton ott van bennük a remény, hogy most jobban élnek, illetve lesz ez még jobb is.

A könyv hiába rövid, Orwellnek sikerül így is elérnie a kívánt hatást, és ugyanúgy remek politikai kritika ez, mint az 1984.

Kedvenc karakter: Benjámin

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, az állatos megoldás

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: -/5 pontból

Kiadó: Európa

Kiadás dátuma: 2011.

Oldalszám: 132 oldal