Kim Harrison: Something Deadly This Way Comes (Halott kell, hogy közelgjen)

Hogy akadtam rá: A Pokoli Báléjszakákbeli Madison Avery és a Nagy Kaszás folytatása ez a regénysorozat.

Úgy általában az egészről: Madison Avery tizenhét éves és halott. Köszöni szépen jól el van, csak a testét akarja visszakapni, és akkor majd lemond arról, hogy a Mennyország bérgyilkosait vezesse. Mert ugye tényleg erre vágyik Madison? Hogy visszakapja a testét, újra tudjon enni, aludni, és hogy a pasijával Joshsal legyen. De hiszen Madison már látta, mire megy a tét, hogy lelkeket menthet meg és igenis a Mennyország játékszabályait meg kell változtatni, mert több ezer év után nagyon is elavultak és igazságtalanok, megölni valakit azelőtt, hogy elkövetné a bűnét. Mellesleg ott van két barátja, Nakita, a lélekkel küzdő angyal és Barnabas, aki egy lány miatt lett bukott angyal. Ők nem csak hogy Madison barátai, annál sokkal, de sokkal többek, hiszen Nakitával egy lelken osztoznak. Hogy hagyhatná őket maga mögött Madison úgy, hogy még az emlékeit is törölnék? Főhősünk még egy esélyt kap, hogy bebizonyítsa a szeráfoknak, hogy tényleg rátermett a feladatra, de több mindennel kell szembenéznie, mint gondolta volna.

A történettel az a baj, hogy rövid, összesen 250 oldal és ez nekem baromi kevés volt, mert szomjaztam még a történetre, nem akartam, hogy vége legyen. Ennek a kötetnek az alaptörténete nem valami nagy durranás, nem csavaros, nem meglepő. Egyszerűen csak mindenki gondolkozik, és mindenkinek meg kell küzdenie saját magával, és mindenkinek DÖNTENIE KELL A SAJÁT SORSÁRÓL.

A regény nagyon nagy húzó ereje a már eddig is megismert kidolgozott világ. Egyszerűen annyira jól mutatja be az angyalok és bukott angyalok harcát Harrison, hogy nem érdekel minket, hogy nem szó szerint mitológiahű. És pont ezért nem zavar minket, mert nem dobálózik Bibliai idézetekkel meg Istennel meg hittel. Sokkal mélyebb dologról van itt szó: az emberi élet értékéről. Megéri-e a rossz dolgokat is átélni a jó emlékekért? Hogyan tekintsünk az életre? Nem szabad, hogy bármi rossz letörjön minket, mert menni kell tovább, mert van értelme élni mindig. Tetszett az a metafora, hogy a lelkileg bajokkal küszködő embereknek „meghalt” a lelke, és most nem egy leendő bűnözőt kellett megtérítenie a főhőseinknek, hanem egy átlagos reményvesztett tinédzserrel kellett elbeszélgetniük. (Sokkal akciódúsabb ám a könyv ennél.)

Ugyanakkor van még nekünk a Harrison féle humor, és bár nem paródia regény, nem lesz komor sem. A humorral lesz az egész emészthető és teljesen kikapcsoló. Mivel sajnos/nem sajnos ebben a részben mindenkinek rossz és mindenki egy picit szenved: Josh a féltékenységével (noha nem látványosan, csak reálisan), Barnabas saját magával és a múltjával, Nakita a lelkével, és új rálátást nyerünk az őrangyalok életére is, hogy ők mivel küzdenek. Eközben ott van Paul, aki mindent akar, csak fényőrző lenni nem, és ott van Madison, aki meg sötétőrző nem akar lenni, de mindketten látják, hogy bizony a mostani rendszer nem működik, de ez azzal jár, hogy már 17 évesen le kell mondani az életükről, hazudniuk kell a családjuknak, stb. És ebben rejlik a kulcs: nagy témáról akar szólni és el is éri, hogy komolyan átérezzünk mindent, mert nem minden csak úgy véletlen jön össze a hősöknek, hanem igenis szenvednek érte.

Amiért jár még a piros pont, az a nagyon jó karakter kidolgozás. Josh egy kicsit limonádé volt, én kifejezetten nem kedveltem a befejező kötetre sem a karakterét, viszont beleszerettem Barnabasba. (Innen közlöm, hogy szeretnék egy elősorozatot olvasni Barnabas szerelméről, mert az tényleg ütős és normális angyalos ifjúsági fantasy lenne.) Annyira jól kinőtte magát Barnabas a novellabeli arrogáns bukott angyal szerepéből, és végre megláttuk, hogy mi rejtőzik a kemény külseje mögött. Nakita pedig szintén a szívemhez nőtt, ahogy rövid szereplési ideje alatt Paul is.

Az egyetlen hiba, amit fel tudok róni, hogy ugye átlagos ifjúsági fantasyban kövezzetek meg, de nincs vonzalom a szereplők között. Egyszerűen a legtöbb ifjúsági fantasy író, mivel alapból pornót nem írhat, ezért valami olvadozós maszlag szöveget tesz oda és jéé instant szerelem. Vagy talán néha beszélgetnek is, de teszek rá, hogy összejönnek-e vagy sem. Nagyon ritka, ahol megvan az a karakterdinamika, amikor már a vonzalmukat én is kiérzem a lapok közül és falnak megyek, hogy nem omlanak már egymás karjaiba a szereplők. Nos itt megvan a vonzalom, NEM IS EGY KARAKTERREL! De Harrison ne játssza ki. Nem, a főhős nem szerelmes senkibe Joshon kívül, és nem is vonzódik semelyik másik pasihoz, DE VAN KÖZTÜK VONZALOM! EGYSZERŰEN KIUGRIK A LAPOKRÓL! Annyira kézzelfogható az érzésük, (legyen subtext akkor) amivel Harrison biztosan direkt, de csak apró tollvonásokkal játszik, hergelve az olvasót. Én bevallom két pasinak is szurkoltam Joshon kívül, hogy valahogyan jöjjön össze velük Madison, de sajnos EZ NEM ROMANTIKUS REGÉNY. Ez az egy, amit nagyon sajnálok.

Másfelől pedig hiába utolsó rész és teljesen jól megírt annak és jó lezárás, de hiányolni fogom a sorozatot a listámról. Annyira jó a világ, hogy szeretnék még itt regényt látni, akár felőlem felnőtt regényt is. AKAROM EZT A VILÁGOT! ANGYALOKAT NEKEM!

Könnyes búcsút vettem ezzel a Madison Avery sorozattól. Jó volt ez a három év együtt, és több ilyen ifjúsági fantasy kéne.



Kedvenc karakter: Madison, Barnabas, Nakita, Paul

Ami kifejezetten tetszett: a világ, a karakterek, a humor

Ami nem tetszett: nincs benne több romantika, pedig nagyon jó chemistry van

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból - Végre újracsinálták az egész sorozat borítóit. :D Szépek.

Kiadó: HarperCollins

Kiadás dátuma: 2011. május 24.

Oldalszám: 256 oldal