Ugrás a fő tartalomra

Melissa Marr: Törékeny Örökkévalóság

Hogy akadtam rá: Amazon.com-on megtetszett a borítója :D

EZ AZ ÖTÖDIK KÖNYV, AMIT A LOBO ÁLTAL MEGHIRDETETT CSÖKKENTSD A VÁRÓLISTÁDAT JÁTÉKRA OLVASTAM!

Úgy általában az egészről: Miután Aislinne-ből Nyárkirálynő lett, a dolgok nem alakulnak teljesen jól. Hiszen rendben van, hogy a Nyárudvar ereje végre felszabadult, és szabadon tevékenykedhetnek a világban, persze csak Donia, a Télkirálynő engedélyével, de hát ott van az a nagy probléma, hogy Seth, Ash szerelme halandó. Így nem elég, hogy szegény fiúra mindig tündér őrök vigyáznak, de azt is néznie kell, hogy a nyár közeledtével Ash és Keenan akaratlanul is egyre jobban vonzódni kezdenek egymáshoz. Ez másnak sem jó, hiszen Donia, végre évszázadok után, felszabadult a Tél Lány kötelességei alól, és végre együtt lehetne Keenannal, akit már szinte egy örökkévalóság óta szeret. Eközben pedig Bananach, a hollótündér, aki nem más, mint Háború megszemélyesítése, duruzsolni kezd minden Udvar uralkodójának, köztük testvérének is, Sorchának, aki a Magas Udvar és egyben a Rend és az Ésszerűség Királynője.

Nos, először is tisztázzuk, hogy a magyar fülszöveg nem tetszik, sajnálom. Sorchát egy vén, kiéhezett nőszemélyként festi fel, és kb. az egész történetet lelövi. Persze önmagában sem történik valami sok, de hát akkor is. Ez a regény egy átvezető sztori csak az első és az ötödik rész között (a páros számú részekben más szereplők a főhősök), ez csak építi a feszültséget, ami gondolom az ötödik részben fog teljes mértékbe kibontakozni, szóval nagy eseményeket ne várjunk. Részben ez is volt a bajom, hogy az első két részben valamiféle nagyobb csata volt, és vártam, hogy itt is legyen, legalább egy kisebb összetűzés, ha már az Udvarok közötti nézeteltérésről szól, hát ez elmaradt, így a végén nincs valami nagy katartikus élmény, egyszerűen nem találtam a tetőpontot a sztori felépítésében.

Viszont ettől eltekintve könnyen olvastatja magát a történet, és egyáltalán nem unalmas a hosszú elgondolkozós és leírások részek között sem. Melissa Marr igazából arra épít, hogy a karakterek közti viszony milyen, így azt ábrázolja részletességgel, ezért lesz inkább érzelmekre összpontosító regény, és ezzel nagyon szépen bánt. Imádtam, hogy Donia, Niall és a többiek, hogyan szenvednek, mert a szerelem nem csak valami romantikus máz. Furcsa módon az első részben ezt kifogásoltam, hogy ott minden cukor volt és nyalóka, Marr pedig fogja magát és minden szépet és jót szétzúzott, amit én teljes elégtétellel nyugtáztam. Olyan szépen írja le ezeket a lehetetlen szerelmes helyzeteket, hogy imádtam olvasni.

Ezzel szemben van egy apró probléma, ami szerintem még annak a maradványa, hogy ez az első komolyabb sorozata Marrnak, ez nem más, mint a főhős. Az első kötetben Sethet irracionális, hihetetlen karakternek tartottam, hiszen bármit elhitt, és semmivel nem lehetett kiborítani és maga volt a türelem mintaképe. Tündéreket látsz? Nem gond, elhiszem. A Nyárkirály meg akar hágni? Nem baj, szeretlek, és nem vagyok féltékeny. Nos Seth a könyv első felében szintén ugyanezt adja elő, és nem zavarja szinte semmi, amíg Ash közelében maradhat, persze, létezik ilyen, HA meg lenne normálisan írva. A könyv végén viszont Seth karakterfejlődik (!), ami nagy szó, és végre átsétált a hihető karakterek kategóriába. Emellett azért sikerült Marrnak Gary-Stue-t csinálnia belőle (a Mary-Sue, tökéletes karakter, férfi párja). Majd meglátjuk, ebből mit hoz ki az ötös kötetben. Ash viszont ugyanúgy maradt a kötet gyenge része, és főleg miatta van az az egy pont levonás az értékelésnél. Nem az a baj, hogy buta és naiv, és Mary-Sue, hanem néha teljesen nem úgy viselkedik, mintha a könyv élő karaktere lenne, kilátszik a lapok közül, hogy ez csak egy fiktív valami. Még mindig az a bajom, főleg, hogy nem képes valósághűen reagálni az anyja halálára, amiről azt hittem, az első részben leesett neki, hogy Keenan okozta, hát nem… És itt szintén semmilyen reakciót vált ki belőle, mintha Marr félne, hogy túl nagy fába vágná a fejszéjét, ha ezzel kéne foglalkoznia rendesen. Hát remélem, hogy kijavítja.

Összességében Marr hozta a formáját és a tündérek világát, a politikai manőverezéseket izgalmas olvasni, és szerettem az alaphelyzetet, és ajánlom mindenkinek, mert jó kis kapcsolódás, a kis hibái ellenére is.



Kedvenc karakter: Niall, Sorcha

Ami kifejezetten tetszett: a világfelépítés, a politika, az alaphelyzet

Ami nem tetszett: Ash karaktere

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Kelly

Kiadás dátuma: 2011. május 4.

Oldalszám: 318
oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú