Hogy akadtam rá: Egy szó: Warcraft. :DÚgy általában az egészről: Mivel Dar’khan elrabolta Anveenát és ki tudja, mit akar vele tenni, így Kalec és a többiek követik a kis szárnyas kígyót, Raacot, aki mintha tudná, merre van az emberlány. Jored váltig állítja, hogy a megmentője, Borel, a rejtélyes ember áll Raac képessége mögött, és hogy a paladint is ez a különös háttérszálakat mozgató személy segítette Kalechez.
Eközben Dar’khan eléri a vértündék földjét Quel’Thalast, ahol az Élőholtak Hadserege még mindig aktív és a vértündék próbálják őket visszaverni. Emellett nem örülnek neki cseppet sem, hogy az otthonuk lerombolója, a népük egyetlen árulója vissza mert jönni a földjükre, és mindenáron meg akarják torolni, amit eddig tett velük. És persze a rejtélyes Borel is színre lép, aki lehet, hogy nem is ember.
Nos ez a kötet volt a legizgalmasabb a trilógiából, és egyszerűen imádtam. Bár lehet valami köze ahhoz, hogy imádom Ezüsthold város (igen, bénán magyarosítok, amit tudok) közelét, főleg a Szellemföldeket, mert ez a kedvenc helyszínem Azerothon. (Igen, tudom, hogy tele van zombikkal, nem, nem zavar.)
Ugyanúgy van itt nézőpontváltásos izgalmas történetvezetés, ami erőteljesen jelen volt a második részben. Látunk itt démonokat, sok-sok-sok-sok zombit, és ezzel együtt jó sok akciójelentet, amit kifejezetten szerettem, mivel a gyönyörű rajzolás élvezhetővé teszi az egészet.
A nagy rejtélyes Borel az volt, akire gondoltam, ezért engem nem ért meglepetés, de ez köszönhető annak, hogy már olvastam Warcraft könyvet és gondoltam, hogy csak ő lehet ennyire manipulatív és a fehér-fekete morális csík között mászkáló. Végül is pont ezért lesz az egész történet vége szerintem egy kicsit keserédes, legalábbis számomra valamiért nem hatott „mindenki boldogan élt, amíg meg nem halt” befejezésnek.
Megjelenik még a borítón is látható sikító szellem (banshee), élőhalott Sylvanas Úrnő is, akinek röviden elmesélik a történetét, és nagyon megszerettem, remélem, még előtűnik sokszor a Warcraft történetekben (ha nem, ne tessék lelombozni, akarok reménykedni.)
Összességében imádtam az egészet, teljesen megállja a helyét a történet szerintem Warcraft tudás nélkül is, és szomorúan láttam, hogy nagyon leértékelt kis manga ez. Nekem nagyon tetszett, hogy több szálon fut, több nagyobb esemény alakítja a történetet, és bár persze, akadtak klisék, mégis kikapcsolt, együtt izgultam a szereplőkkel, és hát, sárkány ölelgethenékem is támadt közben. Nem mellesleg pedig már csak a rajzolás miatt is megéri beszerezni. :D
Kedvenc karakter: Dar'khan, Sylvannas
Ami kifejezetten tetszett: A fajok közötti viszonyok bemutatása, VÉRELFEK, QUEL'THALAS, SZELLEMFÖLDEK
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Delta Vision
Kiadás dátuma: 2008
Oldalszám: 176 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése