Stephenie Meyer, Kim Harrison és más szerzők: Pokoli Báléjszakák

2009. június 23., kedd

Hogy akadtam rá: Stephenie Meyer műveit kutattam. Még angolul kezdtem el, de megvártam a magyar megjelenést utána. És ismét csak nagy piros pont a Könyvmolyképzőnek. Reméljük, hogy a többi részét is kiadják ennek a novelláskötetnek. Ugyanis van egy ilyen "Hell"-es = poklos novelláskötet sorozatféleség, amibe a leghíresebb fiataloknak szóló fantasyt író szerzők írogatnak.

Úgy általában az egészről: Az alapja ennek a kötetnek, hogy a bál legyen természetfeletti, bármi megtörténhet. A fülszövegen azt olvassuk, hogy vámpírokat végeznek ki, angyalok csapnak össze démonokkal, és a Nagy Kaszás visz bálba. Bevallom a Nagy Kaszás keltette fel az érdeklődésem a legjobban, és tényleg az lett a legjobb történet. Na, de szépen sorban.

Akad nekünk egy Meg Cabot novellánk A pusztító lánya címmel. Sosem olvastam Meg Cabotot, meg is van az oka, hogy miért nem fogok többet. A történet szerint van egy vámpírölő = pusztító, akiből vámpír lett, sajnos, és a lánya folytatja a munkáját, amíg apuci otthon kikísérletezi a vámpírság ellenszerét. Engem kifejezetten nem fogott meg ez a történet. Nem volt rossz sem. Kellemes, kis tényleg tini olvasmány. A vámpírok visszaváltozhatnak, ha a teremtőjüket megölik, ez még a Bűbájos Boszorkákban elment, de ott se néztem jó szemmel. Valahogy nekem az alaptartozéka a vámpírnak, hogy végleges döntés.

A következő Lauren Myracle novellája. Életemben nem hallottam az írónőről, viszont a novellája isteni. A virágcsokor címet viseli és azt gondoltam, hogy ez valami romantikus, cukros sztori lesz. Tévedtem, de még mekkorát. Adott három barát, ebből egy fiú, és természetesen főhősünk szerelmes belé, és azt várja, hogy elhívja a bálba. Elmennek egy jósnőhöz, aki ködös dolgokat mond, és találnak nála egy virágcsokrot, ami állítólag három kívánságot teljesít. Erre csak a közhelyet tudom mondani: vigyázz, mit kívánsz!

Madison Avery és a Nagy Kaszás a KEDVENCEM ebből a kötetből, pedig azt hittem Meyer viszi a pálmát, de nem. Csupa meglepetés ez a kötet. Ezt a novellát Kim Harrison írta, magyarul a Boszorkányfutam jelent meg tőle, a többit nem adták ki, lehet érdeklődés hiány miatt, pedig a Harrison tud ám írni. Az alaptörténet: Adott Madison, akit az apjához száműzött édesanyja, mert általában kiszökdösött éjszaka, majd persze elmegy bálba egy bizonyos Josh-sal, akiről kiderül, hogy csak az apja kérésére vitte el, de feltűnik egy helyes srác...

Csók és ármány Michele Jaffe-től: Hmm... ez a novella történetileg átlagos. Egy lány, szintén bálproblémákkal, amúgy taxi sofőrősdit dolgozik, és szeretne bepasizni, ezért önsegítő könyveket olvas. Az elején a prológus, amolyan Alkonyatos (legalábbis én ott olvastam először, de biztos máshol is használták már) előbb látunk a végéből ízelítőt, aztán történik meg minden. A főhősünk persze nem átlagos, amolyan szuperhős féleség, szuper ereje/hallása van. Ami kiemelendő, hogy jó a humora, és végig vidultam hazafelé a Könyvhétről a héven, az emberek nagy örömére.

Az utolsó zárónovella pedig, amit jó, hogy a végére tettek, hiszen sokan emiatt vették meg a könyvet, ahogy én is, az Stephenie Meyer műve. A Földi pokol novellára vártam egy csomót. Mikor elkezdtem angolul olvasni a kötetet, akkor is sorba haladtam, de végül a harmadik novellánál megálltam, mikor láttam, hogy magyarul is megjelenik, úgy döntöttem, anyanyelvemen olvasom el a maradékot, meg persze újra majd az előzőeket (kivétel Meg Cabotot). Ebben a világban angyalok és démonok vannak, szerencsére Meyer új témával rukkolt elő, és meghagyja a mi kis vámpírjainkat csak a Twilight sagában. Meyer a vámpírok után sem kutatott, csak belevágott, ahogy ő képzelte, és jó ez így. A történetben adott Gabe, aki mindenkin segít, a párja jól otthagyta, de ő maga a nyugalom. És van egy lány, aki minden gonoszság hátterében áll. A történetben a démon világ felvázolása *hatásszünet* aranyos. Ez a történet szuper, tényleg, és el is tudom így fogadni, ötletesen ki van találva, fejet hajtok Meyer előtt. Gondolom más is így volt a vámpírokkal, akik ellenzik a gyengéd Twilight vámpírokat, mint én a démonokkal. Ellentétben annyival, hogy vannak gonosz, véres vámpírok, és azok a normálisak a sagában, a démonokra itt annyit tudok mondani, hogy gonoszkodnak, és mégis... nekem még mindig az aranyos jelző ragad rájuk. Szóval nem ez lett szerintem a kötet legjobbja, pedig arra számítottam.

Végül is csak ajánlani tudom a kötetet. Lehet rajta derülni, borzongani, tényleg vegyes a választék jó íróktól. Már csak szurkolni kell, hogy a Love is Hellt és a Vacations from Hellt is kiadják.

Az egész: 5/5 pontból

A borító: 3/5 egy kék virág. Az eredeti borító(k) jobban tetszettek. Nem tudom melyik kiadáson volt, ahol egy pár táncolt és a férfinak/fiúnak csontváz keze volt, az tetszett nagyon. Ezzel sincs semmi gond, csak 1: az Alkonyatra emlékeztet, nagyon, 2: képen szépen néz ki, de élőben...

Alyson Noel: Evermore - Mindörökké

Hogy akadtam rá: Tetszett a borítója Amazon.com-on. De előbb olvastam el csomó más sorozatot, és mire észbe kaptam, a Könyvmolyképző kiadta. Gratula nekik ismét.

Úgy általában az egészről: Adott egy lány, aki majdnem meghalt, szép visszaemlékezésből látjuk, hogy miként tévedt el lélekként, és a végén visszahozták. Tetszett a leírás. Majd kiderül, hogy főhősünk, bár tipikus menő csaj volt régen, most egy gót lánnyal és egy meleg fiúval lóg, akik ugye kilógnak a nagy átlagból (Bajos csajok feeling). Ezzel eddig semmi baj nincs, igazából megragadt a "gaydar" kifejezés azért választottam ezt a könyvet az Evernighttal szemben. Merthogy csak egyre volt anyagi keretem (a többi Könyvhetes könyv mellett), és gondoltam, beleolvasok mindkettőbe először, és aztán veszem meg. Az Evernight volt szimpatikusabb, ezt a könyvet csak tologattam. De az Evernight elejéről egy szó jutott eszembe: "borzalmas." Nem mondom, hogy rossz Claudia Gray regénye, el sem olvastam, majd ha vége a vizsgaidőszaknak, ígérem elolvasom, és úgy ítélek. Na, de: Evermore.

Szóval beleolvastam, és basszus majdnem a felét elolvastam úgy magával ragadott. E/1-ben íródik, jelen időben(!), és ez először azt gondoltam, istenem, ez nem lesz így jó. De annyira sodor a sztori, hogy 3 oldal után fel sem tűnik. Szóval adott a lány, Ever, ami nem hangzik jól magyarul (már megint eltérek a történettől). Evermore - itt láthatóan benne van az Ever, és van egy ilyen szópoén is, amit magyarban kivágtak, azután van, hogy az ötödik fejezetben Miles megkérdezi Damentől "Katonagyerek vagy?"

"Ever lived in Oregon," Miles says, placing the candy on the center of his tongue before
chasing it down with a swig of VitaminWater.
"Portland." Damen nods.
Miles laughs. "Not a question, but okay. What I meant was, our friend Ever here, well, she
lived in Oregon,"

vagyis:

- Ever Oregonban lakott. (Ever ugye valaha is lehet, mint kérdés, hogy lakott-e ott.)
- Portland - bólint Damen.
Miles felnevet.
- Nem kérdés, de oké. Amire én gondoltam, hogy a mi barátunk, Ever, hát, ő lakott Oregonban.

Nem kötözködöm, tényleg angol szóhumor. Ezt nem lehetett lefordítani úgy, hogy ne magyarázott poén legyen. Semmi bajom nincs a fordítással amúgy, csak megjegyeztem, hogy nehéz dolguk lehetett ilyen névvel. Ezt még átmagyarosítani se lehetett.

De végre rátérek a sztorira: Ever aki mióta visszatért az életbe, aurákat lát, gondolatokat hall, egy érintésből kiolvassa egy ember egész élettörténetét, és ettől változik meg, kapucnit húz, maxon zenét hallgat, otthon pedig a halott kistestvérével beszélget. Mert Ever még a szellemeket is látja. Új srác jön a suliba, Ever mellé ül valamelyik órán (én és az emlékezetem, talán angol óra, ha már az Üvöltő Szelekről van szó). Persze Ever rá sem néz, de tudja, hogy mindenki oda van az új srácért. Még a barátai is (igen, Miles is). Aztán pedig Damen elkezd érdeklődni a lány után.

Az eleje Alkonyat gyanús, nagyon. Sok a hasonlóság, de elárulom, egyáltalán nem olyan a vége. Az elején a kellemes kis kerülgetéseket jó volt olvasni, és az ember egyre kíváncsibb, hogy micsoda is Damen, merthogy Ever mellette nem hallja a hangokat (gondolatokat), és a fiúnak nincs aurája sem.

Tetszett Damen karaktere, nem egy Edward, és pont ez a jó, annyira szerintem nem "tökéletes", de mégis megvan a stílusa. Az alaptörténet, amit nem fogok elárulni, meglepő, a mai vámpíros-fantasys közegben, ahová sorolnánk ezt a könyvet, biztos nem találnánk ki, hogy mi is Damen titka.

Ami zavart: néhol kicsit kapkod az író, a vége pl. nekem túl gyors és túl rövid, a megoldás pedig túl egyszerű. Ahogy a főgonoszt elintézik, és ahogy el lesz magyarázva, nekem egy picit sántított, még reggel 7-kor is (amikorra a végére jutottam). De ettől még nem mondom, hogy rossz, a történet megérdemli az öt pöttyöt, sokat nevettem rajta. Lesz itt sok tulipán, érdekes fordulat, rejtélyes pasi, és még Orlando Bloom is feltűnik (amin szintén jót derültem). Egyszóval: ajánlom és nem csak Twilightereknek.

Kedvenc karakter: Damen

Ami kifejezetten tetszett: Hogy bár az eleje iszonyatosan Alkonyat szagú, a vége meglepő, Ever mélypontja

Ami nem tetszett: "A végső csata", vagyis ahogy a gonosz meghal... olyan hirtelen... olyan semmilyen

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 az eredeti jobban tetszett, pedig úgy reméltem, hogy megtartják a Könyvmolyosok.

Laurell K. Hamilton: A Harlekin

2009. június 22., hétfő

Hogy akadtam rá: Gimiben AB fanatikus lettem, egyik barátnőmnek hála.

Úgy általában az egészről: És jó sok idő után itt a magyar 14. rész, angol 15. Én inkább az angol számozással békélek meg. A legtöbb AB fan várta ezt a részt, én lényegében ezért mentem el Könyvhétre, hiszen ki ne akarná tudni, mikor lesz a sorozat már a régi. Hamilton pedig írja nekünk a könyveket (annak aki kitartóan még mindig olvassa ezt a sorozatot), és azt kell, hogy mondjam, most ismét nagyot alkotott.

Az alaptörténet, hogy van nekünk a Harlekin, amitől még a vámpírok is félnek, akiről még ők sem beszélnek, csak ha éppen feltűnnek. És igen, meg is jelennek, Malcolm, az Öröklét egyház vezetője beparázik, és még gyónni is akar. Innen gondoljuk, hogy elég nagy lehet a gond. Majd Anita talál egy fehér maszkot, amit persze, hogy a Harlekin küldött, mert ez a szokásuk/szabályuk. Persze, nem lenne AB kötet, ha minden vámpír a szabály szerint játszana, és a Harlekin ugyan minek tegye azt, saját törvényeiket is megszegik. Innentől pedig nyomozgatnak, Anita meg sokszor kerül életveszélybe. Jön Edward is, és hozza a bombabiztos csoportját is, akiknek Anita nem örül: a nevelt fiát (akit eléggé megkedveltem) és a jó öreg Olafot.

Olafot nem bírtam az Obszidián Pillangóban, de itt... Istenem, végén az a jelenet, hogy én azon mennyit röhögtem. Nem árulom el, tessék elolvasni.

Végre elmondhatjuk, hogy visszatért a történet (bár a következő AB részbe belelestem, és nekem nem kecsegtet valami nagy cselekménnyel), bár az ardeur problémánk még mindig ott van, és persze Anita megint lefekszik jó pár emberrel, aki eddig nem volt a listán, és akikről nem gondolnánk. Lehet, hogy Hamilton inkább már erre fekteti a hangsúlyt? Azt gondolja, nem a cselekmény, a történetbeli fordulatok számítanak az olvasónak, hanem a minél több pasi? Persze, megértem, biztos jó dolog a poligámia, meg a nagy hárem, és ha már valóságban nem lehet, írjuk ki magunkból. Hamilton elég jól is tette, mert hiába annyi negatív kritika, piszok jó helyen végeznek a könyvei. Szomorú lenne, hogy erre van kereslet? Nem hiszem, mert ez legalább jól van megírva (eddig). És amúgy a negatív kritikákról, múltkor olvastam, hogy Hamilton EL SE OLVAS SEMMILYEN KRITIKÁT. Mert minek? Végül is igaz, sosem lehet tudni, ki gondolja komolyan, ki csak úgy írogat. Persze, mindenkinek megvan a saját véleménye, és ez így jó.

Vissza a történetre: Hamilton meglepő módon, annyi férfi szereplőt írt a történetbe, most már tudjuk, miért. Mert minden részben van elég választék, hogy kivel fektesse le Anitát, amin majd jól meglepődünk, vagy fogjuk a fejünket "jesszusom, ő is" csatakiáltással. Tényleg nem tudom, Hamilton ezt már vajon az első résztől tervezte... mármint ezt a vonulatot. De ennél a résznél annyira nincs okunk panaszkodni, megoldják, és csak 3-4-szer van rá szükség. :D

Óh és a szereplőkről: Nathaniel (aki nekem elég szimpatikus) is a sakára áll, és "problémázik", hogy neki mi hiányzik a kapcsolatból. Ami okés, csak furcsa, hogy hova jutnak (utalás a következő rész elejére). Richard... ő is megjelenik mert miért ne, és ismét csak egy szenvedő ****. Nem értem Hamilton miért tette bele, mint Anita nagy szerelmét, és utána csak ő az egyetlen, akivel nem találja meg a közös nevezőt. Biztos a drámaiságért, hogy ne legyen cukros az egész. De amikor Richard színen volt, én személy szerint mindig téptem a hajam (jelentem még maradt elég a fejemen), vagy csak a Richard ellenesség beszél belőlem? Nem tudom, írja már meg egy Richard fan a véleményét. :)

Összességében végre kaptunk egy jó kötetet, ahol a szex elnézhető, ha az ember nem szeret így olvasni róla. És persze Edward :D akkor már tudjuk, hogy jó rész lehet. Várjuk a következő AB-t, és remélem, nem lesz megint csalódás.

Utólagos bejegyzés szerkesztés: Hát nem kihagytam, amit akartam. Egy rövid megjegyzés, hogy bár sokat csúszott az új kötet kiadása, de megérte, kevés elgépelési hiba van benne, vagyis nincs is. Végre helyén vannak a fejezetek és a pontok. Ezért megérte várni.


Kedvenc karakter: Edward, Jean-Claude

Ami kifejezetten tetszett: Olafos részek, Edward *Team Edwardos zászlót előkapja (milyen multifunkciós, Alkonyatnál is, AB-nál is jó)*

Ami nem tetszett: A vámpírok anyukája még mindig csak ébredezik, szex jelenetek, ill. új partnerek

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 ismét szép Agave alkotás

Holly Black: Ironside - Vasföld

Hogy akadtam rá: Cassandra Clare barátnője Holly Black. Egymás sorozatába beleírták egymás szereplőit. Gondoltam, itt az ideje, hogy megkeressem a Mortal Instrumentses utalást.

Úgy általában az egészről: A harmadik modern tündérmese rész. Ismét visszakaptuk a régi szereplőket, de ezúttal találkoznak a második rész karaktereivel és együtt kalandoznak tündeföldön.

Roiben koronázásra készülnek, Kaye úgy érzi, hogy Roiben nem akarja, hogy mellette legyen. Igazából csak a többi tündér nézi rossz szemmel, ugyanis Kaye úgymond nem nemesi származású. Valamelyik tündér pedig el is ülteti Kaye fülébe a bogarat, hogy létezik egy eskü, amivel kijelenti, hogy szereti Roibent és ha teljesíti a fiú által adott küldetést, akkor ő lesz hivatalosan is a társa. De Roiben valamiért lehetetlen küldetésre küldi... keresnie kell egy tündért, aki tud hazudni. És ugye, az első alapszabály a tündérek nem hazudoznak, csak jól tálalják az igazságot. Kaye elszontyolodik, hogy Roiben talán mégsem szereti.

Mivel kiderül, hogy Roiben szerette a Seelie Királynőt, sőt az ő küldetése volt, hogy cserelovag legyen a két Udvar közötti békeféleségben, és ha ez nem elég Kaye-nak, elmondja édesanyjának, hogy ő pixie, és hogy igazi lányát elcserélték. Ennek sem lesz jó vége... Egyedül Corny marad mellette, aki felhúz egy tündért és kap egy szép átkot, minden elporlad, amihez hozzáér.

A történet izgalmas, fordulatos, és igazán szerette Kaye karakterét. És imádom, hogy a két könyv szereplői találkoznak, bár szívesebben láttam volna többet Valt meg Ravust. És úgy örülök, hogy Corny is megtalálta a párját. :)

Kedvenc karakter: Val, Luis, Ravus, Corny

Ami kifejezetten tetszett: A vége, Kaye leleményessége

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Holly Black: Valiant - Vitéz

Hogy akadtam rá: Cassandra Clare barátnője Holly Black. Egymás sorozatába beleírták egymás szereplőit. Gondoltam, itt az ideje, hogy megkeressem a Mortal Instrumentses utalást.

Úgy általában az egészről: És íme a Modern Tale of Faerie (A modern tündérmese) következő része. Amikor megláttam, hogy teljesen más karakterekről szól ez a rész, elszomorodtam. Tudni akartam, mi lett Kaye-val és Roibennel. Erre kaptam Valt, aki épp randira készül. De egy-két perc olvasás után magával ragadott a történet, és azt kell, hogy mondjam, nem hittem, hogy az első résznél lehet jobb, de tévedtem, ez ezerszer jobban sikerült.

Adott Val és a barátja és az anyja. Val élete összeomlik, és elszökik otthonról. Mégis mi miatt? Az édesanyja meg a barátja kavartak... És miután rájuk nyitott, úgy gondolta, inkább elmegy otthonról. Levágta a vonaton a haját, így még azt se mondhatjuk, hogy "gyönyörű" főhősünk van. Az állomáson alszik, stb. És találkozik az utcagyerekekkel, Luis-val, Dave-vel (ők tesók) és Lollipoppal. Ők lent éldegélnek a metróalagútban, és köszönik szépen elvannak úgy. Csakhogy Lolli drogfüggő, bizonyos Nevermore (mivel Poe idézet van azt mondanám, Sohamár, de a használati utasítása annak a szernek "soha többet egy nap egyszer" stb. erre a Sohamár nem jön ki :S). Ezt a szert Luis szállítja a tündéreknek, mert segít nekik túlélni a vas okozta betegséget. És hogy honnan szerzi? Egy szörnytől, aki valamelyik alagútban lakik. Lolli azt mondja Valnak bizony léteznek tündérek, Luis látja őket, azért is van csak egy szeme, mert félig megvakította egy tündér. Val persze ebben nem hisz, és felkeresik a "szörny" rejtekhelyét, ahol egy Ravus nevű trollt találnak. És mivel Lolli meglopta, Val helyette vállalja az egy hónap szolgálatot, így ő is szállítja a Nevermore-t. És mitől lesz izgalmas a sztori? Valaki folyamatosan öli a Nevermore-t szedő tündéreket, sokan Ravust gyanúsítják, de persze, ő ártatlan.

A történet teljesen lebilincselő. Nem mondom, hogy a főhősök mindig kedvesek, hiszen drogfüggők, és bizony borzasztó dolgokat is csinálnak. De nagyon tetszett az egész ábrázolása, és Val, akit Valiantnak - Vitéznek becéznek, mert tényleg olyan lovagias. És a szerelmi szál... először nem arra gondoltam volna. Egyszerűen az összes karakter kidolgozása, motívációja nagyon tetszett.

Kedvenc karakter: Val, Luis, Ravus

Ami kifejezetten tetszett: a Nevermore függőség ábrázolása, ahogy lent éltek a metróalagútban hajléktalanként

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Holly Black: Tithe - Tized


Hogy akadtam rá: Cassandra Clare barátnője Holly Black. Egymás sorozatába beleírták egymás szereplőit. Gondoltam, itt az ideje, hogy megkeressem a Mortal Instrumentses utalást.

Úgy általában az egészről: Nem szeretem a csak tündéres történeteket, mégis mennyi ilyet olvasok. Mert megtudják úgy írni, hogy szeressem. A főszereplő, Kaye élete nem irigylésre méltó, legalábbis szerintem. Édesanyja mindenáron rock sztár akar lenni, csak nem jön neki össze. XY a pasija és épp énekelnek, azzal kezdődik, hogy Kaye egy csikket rak az anyja sörébe, hogy leellenőrizze mennyire is részeg amaz... Itt már kezdtem elásni a sztorit, de nem! Teljesen magával ragadott. Miután Kaye édesanyját megtámadja a pasija, Kaye-ék elköltöznek a nagyihoz, ahol régen is laktak, és ahol Kaye-t sokszor látogatták tündér barátai. Mindig is azt hitték, hogy csak kitalálta őket, de persze, hogy léteznek, most bezzeg sehol nem találja őket.

Elmegy barátnőjével pasizni... És ott a barátnője pasija rátapad Kaye-re, amikor a lány éppen vmi lábatlan falóval szórakozik, pontosabban elképzeli, hogy a ló talpra áll. És tényleg, még a csávó is látja. Majd Kaye megijed, elszalad, és egy erdős részen (?), talán parknál észrevesz egy sebesült tündért, akiből kiszedi a nevét, mert tudja, hogy a tündérek utálják, és kiderül, hogy ez a tündér lovag megölte az egyik régi tündér barátját, mert ellopott egy sütit.

Kaye-ről kiderül, hogy ő pixie, csak elcserélték, tehát az igazi Kaye valahol tündeföldön él, és tényleg. A régi gyerekkori tündérbarátai azt kérik tőle, hogy áldoztassa fel magát a Tizeden, amit a magányos tündérek ajánlanak fel 7 évenként az Unseelie Királynőnek. És igazából megmentenék, de ha kiderül, hogy az Unseelie Királynő csalt a Tizeddel, vagyis nem embert áldoz fel, akkor szabadok lennének a magányos tündérek. Persze Kaye belemegy, de a végén kiderül, hogy senki sem az, aminek látszik. Közben pedig legjobb barátnője testvére segíti, Corny, akit szintén csapdába ejt a tündérföld.

Nagyon jó kis történet, teljesen magával ragadott, a négyest csak azért kapta, mert az elején nem vagyok kibékülve a szereplővel, dohányzik, lop, stb. És mégis afféle hősnek van beállítva, persze létezik ilyen is, de 16 éves szereplőnek valahogy nekem ez sok. Attól még jól meg van írva, és egyből mentem a következő részre.

Kedvenc karakter: Corny

Ami kifejezetten tetszett: a tündérek világa

Ami nem tetszett: az elején Kaye jelleme

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kelley Armstrong: Made to be Broken - Arra szánták, hogy megtörjön


Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong Darkest Powers sorozata nagyon tetszett. Gondoltam, elolvasok tőle még valamit, de a másik sorozata iszonyat hosszú. :D

Úgy általában az egészről: És megérkezett a Nadia Stafford sorozat második, elvileg befejező része. A történet ott kezdődik, hogy Nadia épp dolgozik... Quinnel. Jackkel meg hónapok óta nem beszélt. Majd Evelyn hívja, hogy Jack bajban van, eltörte a bokáját, és kéne neki egy hely, ahol meghúzódhat, és gondolta, hogy Nadia szállója pont jó lenne. Nadia egy kis noszogatás után belemegy. Szóval Jack, mint unokatestvér (azt hiszem) megszáll nála. Imádom Jack karakterét, azt a bőbeszédűséget. :D Jókat lehet rajta mosolyogni. Eközben Nadia egyik tizenéves alkalmazottja eltűnik, ő pedig keresni kezdi. Gyanús, hogy az anya nem aggódik, egyből el akarja adni a házát, stb.

Jack persze besegít a nyomozásba, és Quinn is előtűnik. Ez a nyomozás nekem pörgősebbnek tűnt, mint az első részben, ez jó volt. Bár Nadia elég megszállottja lesz az ügynek, hiszen unokatestvérét megerőszakolták és megölték, mellesleg ennek ő szemtanúja is volt kiskorában. És arra gyanakszanak először, hogy a lányt egy ilyen ember csalta el. Végül persze egészen más lesz az indíték, tele van fordulatokkal a történet, apró romantikával, semmi nagy érzelem. Jacket még mindig imádtam, főleg a "fucking tulips" résznél.

A legnagyobb gond az egészben, hogy nincs vége. Egyik csávóval sem jön össze, lelőttem a poént. Evelynnek sem válaszol, teljesen nyitott az egész. Kelley Armstrong, írj nekünk még részeket, vagy egy befejező részt, könyörgöm!

Kedvenc karakter: Jack

Ami kifejezetten tetszett: ismét csak a romantika, a szereplők

Ami nem tetszett: Nincs rendes vége, pedig elvileg ez az utolsó része a sorozatnak

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kelley Armstrong: Exit Strategy - Kilépési Stratégia


Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong Darkest Powers sorozata nagyon tetszett. Gondoltam, elolvasok tőle még valamit, de a másik sorozata iszonyat hosszú. :D

Úgy általában az egészről: Talán ez az egyetlen nem fantasy mű az oldalon. Furcsa. Kelley Armstrong még ezzel is le tudott kötni. Gratula neki. Ezt a könyvet úgy fogalmaznám meg, hogy a Darkest Powers írásmódja felnőtteknek és az Alias (kedvenc sorozatom) keveréke. Jó, itt kevesebba kütyü, de vannnak benne álruhák, stb.

Kezdjük a sztorival: Adott nekünk egy ex-rendőr Nadia Stafford, aki egy kis szállót vezet. Miért ex? Mert fogta és lelőtte az egyik gyanúsítottat, amikor az csak cigiért nyúlt, nagy botrányt kavart, a szülei és még a pasija is elfordultak tőle. Azóta bérgyilkos egy helyi maffia családnak. Jó ez így neki, csak bűnösöket öl meg, akik lehet, nem kapnák meg a megérdemelt büntetésüket. Megkereste őt anno egy másik bérgyilkos, bizonyos Jack, ő tanítja, ő a mentora úgymond. A gondok akkor kezdődnek, mikor Jack megjelenik. Elmondja, hogy Nadia utolsó gyilkosságát a mostani sorozatgyilkosnak a Helter Skelter (össze-vissza) gyilkosnak tulajdonítják. Nadia azt se tudja, miről van szó, ő az ilyenek elől elzárkózik. Jack felajánlja, hogy nyomozzanak együtt, mert ez a HS gyilkos valószínű, hogy bérgyilkos, és a rendőröknek minden bérgyilok gyanús. Megnehezíti az ő munkájukat. Nadia kisebb vonakodás után belemegy. Lesz ám itt csapat is. Az első akihez mennek, Jack régi mentora, és egy öreg néni, igen nyugdíjas bérgyilkos. Tele van a könyv nyugdíjas bűnözőkkel, aranyosak. :D

Szóval nyomozgatnak, és még összeruccan pár bérgyilkos, akiknek Jack nem akarja bemutatni Nadiat, sokan azt is hiszik, hogy ők kavarnak, pedig nem. De aztán persze kibontakozik a románc is, illetve csak olyan Darkest Powersesen, azaz látjuk, hogy Jack kedveli/szereti Nadiát, Nadia pedig vonzódik Jackhez, de tuti biztos benne, hogy Jack csak a társat látja benne. Megjelenik egy rendőr/ügynök bérgyilkos is, Quinn, akinek szintén tetszik Nadia és elkezdi csapni a szelet, Jack meg féltékeny, Nadia pedig nem is gondol erre. Vicces helyzetek, poén, sok-sok kávé, és nyomozás tarkítja a cselekményt. Jó kis könyv, bár hosszú, és szerintem kicsit lassan haladnak a nyomozással, de attól még letehetetlen könyv, mert az olvasó egyszerűen vagy azt akarja, hogy jöjjenek már össze Nadiaék, vagy azt, hogy többet tudjunk meg Jackről, vagy egyszerűen izgalmas részek vannak, főleg, hogy néha a gyilkos szemszögéből is látjuk a dolgokat.

Elvileg csak két részes a könyv. De remélem, Armstrong még folytatja, megérné.

Kedvenc karakter: Jack

Ami kifejezetten tetszett: ismét csak a romantika, a szereplők

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Laurell K. Hamilton: Strange Candy - Furcsa Cukor


Hogy akadtam rá: Elkezdtem LKH műveit felkutatni.

Úgy általában az egészről: Laurell K. Hamiltont Anita Blake-kel és Merry Gentryvel azonosítjuk. Vagyis az elég erotikus könyvekkel. Én még személy szerint nem olvastam sem a Nightseert, aminek a világa ebben feltűnik (ezek után biztos el fogom), sem a Nagyúr Halálát (nem tudom, pontosan mi a címe). A borítóból az ember azt gondolná, hogy tele van olyan novellákkal, ami szexuális töltetű, pedig nem. Meglepő, hogy LKH szex nélküli történeteket is ír, és még milyen jól. Nem tudom, miért kellett elferdíteni az Anita Blake sorozatot, de ez a novelláskötet szerencsére mellőzi az erotikát, nagyjából.

Vannak itt nekünk Anita Blake novellák. Those who seek forgiveness (Akik megbocsátást keresnek): ez egy olyan sztori, ami eredetileg lett volna az Anita Blake, itt még nincs se Jean-Claude, se Richard, csak Anita, aki zombikat éleszt fel, ez a munkája. Kicsit másabb itt, hogy lesz az emberből vámpír, csak akkor lesz az, ha valamilyen természetfölötti lény megharapja az illetőt még életében. Viszont jó kis történet egy nőről, aki fel akarja éleszteni a férjét, hogy az megbocsásson neki. Másik AB novella a Selling Houses (Házak eladása), ami azt mutatja be, most hogy a vámpírok legálisak, hogyan változik meg egy mindennapi ember élete, esetünkben egy ingatlanosé. Van egy kísértetjárta ház, ahol brutális gyilkosság volt, és senki nem akarja megvenni, megoldás: vámpírok. A harmadik és egyben utolsó AB novella a The girl who was infatuated with dead (A lány, aki belebolondult a halálba): A Leláncolt Nárcisszusz előtt játszódik, amikor Anita próbálja tartani magát mindenegyes alkalommal, amikor Jean-Claude közelébe jut, adott a történetben egy aggódó anya és egy eltűnt tinédzser, no meg egy vámpír, aki sikeresen megöleti magát.

Nézzük az egyéb történeteket, amik nem tartoznak egy fandomjához sem:

Lust of cupids (A kupidók vágya): Ez aranyos kis történet. Komolyan, nem gondoltam volna, hogy Hamilton tud ilyet is írni. A világban a kupidók nyíltan éldegélnek, és különböző nyilakkal hozzák össze a szerelmeseket.

The Edge of the Sea (A tenger pereme): LKH élt a tenger mellett, és ha jól olvastam, 4-szer majdnem meg is fulladt. Ebből jött, hogy vonzódik a tengerhez, de fél is tőle. Ezért alkotta meg ezt a novallát, amit ő "melankólikusnak" nevez. Egy lányról szól, akinek a barátnőjét megöli egy sellő.

A Scarcity of Lake Monsters (A taviszörnyek ritkasága): Hamilton gondolt egyet, és megalkotta azt a világot, ahol minden lény létezik. Egy mágikus nemzetiparkban játszódik a történet, ahol a kutatók többek között azon is ügyködnek, hogy rájöjjenek, hogyan is szaporodnak a tavi szörnyek. Ez a történet is tetszett, ahogy az összes többi, de ez különösen, és természetes, hogy szomorú vége van.

A Clean Sweep (Tiszta seprés): Hamiltonnak még kicsi volt a gyereke, amikor kértek tőle egy szuperhősös novellát, hát tudta, hogy milyen szuperhőst választana akkor. Így megalkotta Házimunka Kapitányt. Vicces sztori, ahogy szegény szuperhőst mindenki csak takarítani hívja, és a régi ellenfelei már mind nyugdíjba vonultak, és a vége is frappáns.

Here be Dragons (Sárkányok lesnek rátok): Ez a sztori az Agave 100-ban is olvasható. Elvileg LKH sci-finek mondja, olyan emberekről szól, akinek különleges képességeik vannak. Ez volt az első novella, amit tőle olvastam. Jó, jó, de nem ez a legjobb alkotása.

Ezek után márcsak a Nightseer világában játszódó novellái maradtak. Mindegyik bemutatja a világát, és ez tetszett, egy-két érdekes, izgalmas, kikapcsolódásra alkalmas novella.

A Token for Celandice (Egy emlék/zálog Celandice-nak): Adott Celandice egy fehér gyógyító, akinek az erejét megfertőzték, és felkérik főhősünket, hogy segítsen neki. A történetben, mind majdnem mindegyik Nightseeres novellában feltűnik egy démon, akivel a főhősünk alkut köt, és hogy hogy jár vele?

Stealing Souls (Lelkeket lopni): Ez az első története LKH-nak, amit eladott. Mellette pedig nagyon megszerettem a főszereplőjét, kár érte, hogy csak még egy novellát írt hozzá, nem pedig egy könyvet. A főhős Sidra, egy tolvaj és vérkardja, Vérszipoly/Vérszívó, akinek imádom a humorát. Sidra családjának lelkét ellopta egy gonosz varázsló, azt szerzi vissza.

The Curse-Maker (Az Átokgyártó): Ismét Sidra és Vérszipoly sztori, vannak dalnokok/bárdok ebben a világban, akiket elvileg nem szabad bántani. Hát Sidra legjobb barátját, a bárdját megátkozták, és megkeresi, hogy ki tette.

Geese (Libák): Egy boszorkány, aki libaként rejtőzik, majd szembenéz családja gyilkosával.

House of Wizards (Varázslók háza): Egy ember nő és egy varázsló férfi házassága. Bemutatja, hogy mennyire fontos is, ha valaki házias (mert állítólag LKH csodálja az ilyen nőket), és hogy ez a képessége hogy teszi helyre az egész varázsló famíliát.

Winterkill (Fagyhalál): Adott egy földboszorkány, aki Edward szerű karakter, bérgyilkos. Megölték a családját, ezért bosszút állt. De a gyilkos anyja még keresi azt a földboszorkányt, aki megölte pici fiát.

Összességében kellemes sztorik, jó olvasgatni őket. A Nightseer világa lenyűgözött, és tervezem, hogy elolvasom, jó lenne magyarul látni ezt a kötetet a polcokon.


Az egész: 5/5 pontból

A borító: 4/5 szerintem egyáltalán nem illik a könyv belsejéhez, mondjuk LKH-hoz oké.

Kim Harrison: Once Dead, Twice Shy - Egyszer halott, másszor félénk


Hogy akadtam rá: A Pokoli Báléjszakákban lévő Madison Avery és a Nagy Kaszás című novella folytatása. Illetve mondhatjuk, hogy a novella afféle előzmény egy regény sorozatnak. Mindenesetre annyira megtetszett ez az írás, hogy muszáj voltam belekezdeni a regénybe, és őszintén szólva, nem bántam meg.

Úgy általában az egészről: Szóval, mivel nem hiszem, hogy a novellát mindenki olvasta volna, kezdjük ott. Főszereplőnk, Madison Avery (ahogy a sorozat címe is mutatja) halott már a könyv legelején, és neeem, nem fogunk visszautazni az időben, és nem az a történet, hogy megtudjuk, hogyan halt meg. Madison halál utáni életfélesége a történet.

A Pokoli Báléjszakák antológiában Madison a címből adódóan egyértelműen bálba megy. Josh viszi el, akit az apja szervezett be neki, és össze is vesznek ezen. Majd megjelenik egy nagyon szexi fiú, Seth, aki megtáncoltatja Madisonunkat, és meg is csókolja. És Madison boldog, mert legalább nem fognak róla pletykálni. Igen, ez az, ami bántja a szemem, hogy Madison be akar illeszkedni az általa is Barbie babáknak titulált csajok közé. De hál' isten Madison karakterfejlődik, és kinövi ezt. De vissza a sztorihoz: Seth elviszi kocsikázni Madisont, majd megöli, mert "így jut magasabb körökbe." Ugyanis Seth fekete kaszás, akik idő előtt megölik az embereket, legalábbis először ezt hiszik róla. És jönnek a fehér kaszások, hogy bocsánatot kérjenek Madisontól, hogy meghalt, de hát pont a szülinapja volt, és a két ügyeletes kaszás, nem tudta eldönteni kinek a felelőssége is a lány. Ugyanis Lucy (az egyik kaszás) 16 évesekkel foglalkozik, Barnabas pedig 17-tel. Végül megjelenik Seth a hullaházban, és elviszi Madison testét, Madison pedig Seth kaszás kövét, amivel test illúzióját megtarthatja, így visszamegy apucihoz. Aki meglepődik, hogy a halott lánya él. Megjelenik a fehér kaszások főnöke, Ron, amúgy Cronus (talán Kronosz akart lenni? Hisz az időben babrál) és átmossa apuci fejét, visszaadja úgy ahogy Madisonnak az életét (egy évig), és Barnabast kinevezi őrangyalának.

ITT KEZDŐDIK A SZTORI! Madison sehogy sem tudja megtanulni a gondolat olvasást, így Barnabas nem tudja biztonságban elvégezni a fehér kaszási kötelességeit. Végül beletörődik és elviszi Madisont egy küldetésre magával. Ahol persze Madison látványosan (belszúródik egy kard és semmi baja sem lesz) megmenti az áldozatot. De felismeri őket az egyik fekete kaszás, vagyis Madison kövét, ami állítása szerint Kairosé, a főfekete kaszásé. Hoppá!

Aztán jön Ron, segít nekik kavics rezonanciát váltani, hogy ne tudják lenyomozni őket, és elviszi Barnabast, hogy menjenek beszélni az égiekkel Madison ügyében. Madisonra pedig egy őrangyalt hagy, aki elég idegesítő az elején (leengedi Madison biciklijének kerekét), de egész megszerethető karakter, és vicces is.

Aztán jön a képbe Josh, akire abszolút nem számítottunk volna. Komolyan én előbb néztem volna ki a történetből, hogy a csaj Barnabasszal jön össze. Josh segít neki, kedves vele, Madison pedig rázúdítja, hogy ő bizony halott, mert kiderül, hogy Josh gyakorta rémálmodik arról a balesetről, ahol Madison meghalt, pedig nem is szabadna emlékeznie rá. Aztán nyomozgatnak, Madison önfejűen megpróbálja használni a kavicsát, lesznek itt még angyalok, meg egy csavar a sztoriban.

Igen, össz-vissz kb. 200 oldalas a könyv, és nagyon kicsi. Jó történet, de nem annyira izgalmas, szerettem volna látni Barnabast, vagy valami, de a nagy részében nincs is benne. A történetben pozitívum, hogy Madison tettre kész, nem adja fel. Egyetlen egy csavar van a könyvben, ami tökéletes megfelel, mert nem gondoltam volna rá, viszont elég nyugis könyv, ezért kapott történetre csak 4 pontot. Attól függetlenül nagy kedvenc, és várom az újabb részt.


Kedvenc karakter: Kairos

Ami kifejezetten tetszett: az a csavar, ami van a könyvben, abszolút nem gondoltam volna rá, és az egész világ felépítése

Ami nem tetszett: Madison be akar illeszkedni a népszerűek közé, és kicsit kevés a történet

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 4/5 kicsit nekem fura.

Kelley Armstrong: The Awakening - Az ébredés

Hogy akadtam rá: Találtam egy cikket, ami az élet a Twilight után címet viselte, valami ilyesmi. Ahol fel volt sorolva négy sorozat, amit elolvashatsz, most, hogy vége a Twilightnak. A négy sorozat: Mortal Instruments (akkor már rég kivégeztem), Wicked Lovely (szintén), Evernight (terveztem olvasni, most épp olvasom) és ez a sorozat. Gondoltam, megnézem hát ezt.

Úgy általában az egészről: Végre megérkezett a Darkest Powers sorozat második része. Ott tartunk, hogy Lizt idézte meg főhősünk, hogy kijusson a fogságából, de Liz nem hiszi, hogy ő szellem. Így tovább folytatódik az idézgetés, és Chloe megidéz valamit... De a lényeg, hogy sikerül kijutniuk, persze, miért ne? Viszont Rae, aki eredetileg a jó barát lenne, de nekem sosem volt szimpi, azt mondja, kísérletezzenek csak rajta, ő marad, itt neki jó.

Mert ugyanis kiderül, hogy őket genetikai kísérleteknek vetették alá, nem csak őket, sok-sok nekromantát, varázslót, boszorkányt, stb. És ők az Edison csoport (igen, azután az Edison után, mert elvileg a túlvilágba telefonáló készüléket akart tervezni), akik a Lyle Házba vitették az összes génmanipulált egyedet, hogy normálisra neveljék őket. De akit túl veszélyesnek ítélnek (és így jártak nagyon sokan), azokat megölik, mondván ők rontották el, nekik kell felelősséget vállalni.

Aztán Derek, Simon és Tori (Victoria) együtt menekülnek, járják az utcákat. A történet izgalmas, fordulatokban gazdag, élvezet olvasni, egyszerűen nem tudod letenni, csak lapozol és olvasol még, még, még.

De most Rae helyett (hál isten) itt van nekünk Tori, akit végre jobban megismerhetük, mert teljesen más, mint aminek képzeltük, Chloe-t azért nem szereti, mert szőke, és a testvére is az, (szőke és fekete hajú testvér, látszik, hogy nem vérrokonok) és az a tipikus pom-pom lány az a bizonyos nővér, mindenki meg akarja menteni. Chloe-t nem kell megmenteni, de mégis ott van Simon és Derek, akik szinte versengenek ezért. És ismét előkerül az a romantikus szál leírás. Vagyunk Derekkel is meg Simonnal is, de én mégis Dereknek szurkolok. Apróbb utalások itt is vannak, Simon folyamatosan el akar valamit mondani Chloe-nak, Derek közbeszól. Derek pedig küzködik a vérfarkasságával...

A vég itt nem annyira függővég. Örülünk is neki, bár a vége egy kicsit gyors, hogy csak úgy hopp, elmenekülnek, de várjuk a következő részt, ami a befejező epizód Chloe Saunders történetében, és aztán meglátjuk, mit hoz nekünk a Darkest Powers 4, teljesen új szereplőkkel.

Kedvenc karakter: Derek

Ami kifejezetten tetszett: a démon szövege, a romantikus szálak, humor

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, bár a csaj még mindig nem hasonlít a főhősre, de legalább a kövünk színe változik, gondolom, ez itt a lényeg.

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet.

Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére.

A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOKAT NEM ÁRULOK EL, CSAK AMI A FÜLSZÖVEGBEN IS BENNE VAN! No tehát, történetünk ott indul, hogy Clarynek fel kell ébresztenie az édesanyját, és ezt ez bizonyos warlock tudja megtenni, Ragnor Fell, aki csak őt ismeri fel, Jace-t nem, ezért neki kell elmennie Idrisbe, az Árnyvadászok őshazájába, hogy megkeresse ezt az illetőt, és megszerezze a bájitalt. Meg is beszéli Lightwood mamival, Maryse-szel, de Jace persze tiltakozik, mert elfelejtette elmondani a Tanácsnak (nem tudom, hogy fogják fordítani), hogy bizony Clarynek különleges képessége van. Ugyanis félti a lányt, hogy akkor bármi áron a csatasorba állítanák.

Jace összeesküvést szervez Simonnal, vagyis csak szervezne, ha nem támadnák meg őket. Így kénytelen Jace magával rángatni Simont Idrisbe, ahol nem látják szívesen az Alsóvilágiakat (Downworlders - nem tudom, hogy fogják fordítani). És persze a Tanács tagjai gyanakodnak Simonra, mert napon jár ugye, és szerintük Valentine-tól kapta az erejét, mert kémkedik neki. Komolyan... ez kiborító. De a lényeg: szegény Simont börtönbe zárják.

Clary pedig hátramarad. De úgy dönt akkor is megy, csakhogy az Üveg Városába engedély nélkül belépni tilos. Ez a szabálymegszegés akár az életébe is kerülhet, de ő megy.

Sokat olvastam kritikát, mielőtt meghozták volna a könyvet. Vártam, hogy hátha olvasok valami spoilert, de végül is jobb lett, hogy sehol sem találtam. Úgy izgalmas ezt a könyvet elolvasni. Jobban vártam ezt, mint a HP 7-et. Ez a kötet a legjobb módja, hogy lezárják ezt a sorozatot. Imádtam az elejétől a végéig. Ténylegesen érzelmi hullámvasút (lopom a szót mások kritikájából), mert akár egy fejezeten belül vannak a legszebb és a legviccesebb részek. Az elején még nevettem, majd izgultam, és még meg is könnyeztem. Jace beszédei... istenem, gyönyörűek.

Ami kimaradt: hogy miután Clary eljut Idrisbe, segítője a titokzatos Árnyvadász, Sebastian lesz, aki persze egy kicsit bezavar a szerelmi háromszögbe. Őt imádom, kifejezetten. :D

Kedvenc karakter: SEBASTIAN

Ami kifejezetten tetszett: az egész!!! a legkedvesebb könyvem ez, nincs leírva olyan szutyok epilógus, ami zavarna, hagyott pár nyitott részt, amivel tökéletes fanficeket lehet kezdeni

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Neil Gaiman: Coraline


Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fan lettem, így bármi megjelenik, megyek megvenni.

Úgy általában az egészről: Szögezzük le az elején, ez egy gyerekkönyv (!), lehet, hogy valakinek félelmetesnek hat, meg rémmese, szóval a kisgyereket (12 év alatt) erre ne vigyék el a moziba, de attól még mese. Olyan stílusban van megírva, itt nincsenek cirkalmas mondatok, bő leírás, akit eddig is zavart Gaiman állítólagos "leírás hiánya", az ebbe bele se kezdjen. Rövid könyv, két óra alatt kiolvasható, sajnos. De szép kemény kötésben, illusztrációval kapjuk az Agavétól, aminek felettébb örültem.

Van, aki azt mondja ez lerágott csont, és még jól sincs megírva. Az írásmódjára szerintem választ adtam, legalábbis én így látom. A történet, a gyerekeket evő szörnyeteg, még szép, hogy lerágott... nah, de inkább a történetről:

Van egy kislány, akire nem figyelnek a szülei, új házba költöznek. Coraline pedig imád felfedezni, ezért mindent körbe jár. Talál egy ajtót, ami nem vezet sehova (legalábbis először), ugyanis be van falazva. Aztán persze egyszercsak kinyílik az ajtó, és átmegy a másik világba. Ami pontosan olyan, mint az övé, csak sokkal jobb. Másik szülei is vannak, és törődnek vele, finomat kap enni, stb. De Coraline-nak már elsőre leesik, hogy ez mégsem olyan jó, és azért megy vissza, mert másik anyja elrabolta az igazi szüleit. Közben pedig a macska segíti, akit egyszerűen imádok. A legjobb karakter.

Ami még jó a könyvben, hogy van benne egy-két elgondolkodtató beszéd (pl. a bátorságról). Szóval jó kis történet, nem tudom, hogy én kiskoromban hogy fogadtam volna, de én így nem találtam félelmetesnek.

A filmről: Tele van utalásokkal, hol vannak Coraline szülei, nem bírtam. Coraline-t egy kicsit lebutították ott, de hát el kellett húzni a filmet. És a durvább jeleneteket is (ami talán az lett volna) persze, hogy kiírták. Meg persze az új szereplő... mert miért ne írnának Coraline-nak fiút? De a macska legalább önmagam maradt. :)

Kedvenc karakter: a macska

Ami kifejezetten tetszett: ahogy Coraline először vonakodik, mégis elfogadja a reggelit a másik anyjától, a macska :)

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Neil Gaiman: Törékeny Holmik


Hogy akadtam rá: Alig vártam már, hogy kiadják. És lám hamarosan meg is jelent magyarul.

Úgy általában az egészről: Neil Gaiman és novellák. Ennyiben akár jellemezni lehetne, aki ismeri Gaimant, tudja mire számítson. Tudtam, hogy kell ám hozzá erő, nekiülni, hiszen nem mindig vidám (sőt) történetekkel ajándékoz meg minket. Sokan hasonlítgatják a novellásköteteit, akkor én is. Való igaz, a Tükör és Füstöt jobban kedveltem, de ez is megállja a helyét. Ismét akadnak olyan rövid szösszenetek, amikkel én nem tudok mit kezdeni (pl. Végezetül). A versek és ilyen szösszenetek ebben a kötetben kifejezetten tetszettek, az Utasítások az egyik kedvencem.

A smaragzöld tanulmányt érdekes volt olvasni, ugyanúgy a Kavicsok az Emlék fasorról című novellát, és a Harlekin szeret és a Keserű zacc is ebbe a kategóriába tartozik. Amit szívesen elolvastam, mégsem fogott meg. A Gondtalan boldogság derék fiúknak adatik is még idetartozik.

A Falatok és falatozók, a Susan problémája nálam a gyomorforgató kategóriába mennek, ez az amikor olvasok a buszon, és utána csak meredek előre egy ideig.

De inkább az abszolút kedvencek: Október a székben - ez nagyon megfogott, egyszerűen nem lehet leírni miért. Arcasincs pórok átokvert arái az iszonytató szomj éjének tiltott zugolyában, A másik, Szössz, Tizenöt nagyarkánum a vámpír tarot-ból - ezek mind mind abba a kategóriába tartoznak, amit bármikor imádok elolvasni. Nehéz Gaiman novellákat jellemezni, tényleg, legalábbis számomra.

A napmadár, amit ugye a lányának írt ajándékba, egy kicsit lazább Gaiman mű, aranyosabb fajta és akkor idesorolnám még a Hogyan beszéljün bulin csajokkalt is.

De amire nagyon vártam, és jó hogy a végére került, legalább az maradt az utolsó falat, a Völgy császára, ahol ismét mítoszokat elevenít meg számunkra Gaiman, kedvenc hősünket megragadva, igen Árnyékot hozta vissza az Amerikai Istenekből. Miután elolvastam, azt kívántam, bár csak írt volna még ehhez egy-két kötetet. Még megteheti, de Gaiman nem az a sorozatolós fajta.


Az egész: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, ismét az Agave dícseréte ^^

Stephenie Meyer: A burok


Hogy akadtam rá: Stephenie Meyer fanként el akartam ezt is olvasni, bár tudtam, hogy a sci-fi nem az én műfajom. De mikor megláttam a "Sci-fi azoknak, akik nem szeretik a sci-fi" feliratot, úgy döntöttem, megveszem.

Úgy általában az egészről: A földet megszállták az űrlények. Alig vagyunk már páran emberek, és azokat is Hajtók keresik. Így kapják el Melanie Stridert (remélem, még jól emlékszem a nevére), de hiába ültetnek belé egy kis űrlényt (Vándort), nem adja meg magát, és küzd, emlékeit, érzéseit rázúdítva Vándorra. Így megy ez egy ideig, majd végül űrlényünk nem bírja tovább ő is érezni kezdi azt, amit Melanie, történetesen beleszeret Jaredbe, a gazdatest szerelmébe. (Ja igen, az eredeti cím A gazdatest, hát tényleg elég suta, bár a burokkal is meg kellett küzdenem, mire megszerettem.)

Aztán jön egy csomó sivatagi séta és az emberek búvóhelyének bemutatása, Vándor, később Vanda beilleszkedése az emberek közé. És persze a szerelmi sok-sok szög. Mert ez is bonyolult helyzet. Valaki beleszeret Vandába, de ott van Melanie, meg persze, miután Jared elfogadja, hogy Melanie még mindig ott van, akkor ő is vonzódik a sok énnel rendelkező lányhoz.

A történet maga jó, nagy akció itt sincs, az érzelmi szálak vannak előtérben, Stephenie Meyernél megszokott ez a cukrozás. De ezt nem sértésnek mondom, én így szeretem, és így rajongok érte. Ebben a kötetben is voltak könnyes jelenetek. De ez ellentétben a Twilighttal egész lezártnak tűnik... elvileg viszont Meyer folytatni fogja. Már alig várom.

Ami az egészben kicsit abszurd és ilyen pici "izék" a Twilightban is vannak, írtam az Eclipse kritikában, pl itt, hogy minden van abban a kis barlangban. Persze, eleve azért költöztek oda, mert van víz, de ilyen víz is olyan víz is, speckó felszerelte Jeb bácsi az egészet, hogy lehessen lent növényeket termeszteni. Meg pont megvan oldva a WC is. Nem, nem lehetetlen, de egy picit szemet szúr. Nekem annyira nem, Meyer ezt is elfeledteti velem. De pl. kedves barátom ebbe kötött bele, illetve nagyon is furcsállta.

Kedvenc karakter: Vanda, Ian

Ami kifejezetten tetszett: a kis búvóhely leírása, és hogy mennyire nem a sci-fi részre figyelt az ember.

Ami nem tetszett: az hogy milyen fiatal gazdatestet találtak végül Vandának. :S

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, és jó, hogy az Agave megtartotta az eredetit, bár amúgy is szépet alkottak volna.

Kelley Armstrong: The Summoning - A szellemidéző

Hogy akadtam rá: Találtam egy cikket, ami az élet a Twilight után címet viselte, valami ilyesmi. Ahol fel volt sorolva négy sorozat, amit elolvashatsz, most, hogy vége a Twilightnak. A négy sorozat: Mortal Instruments (akkor már rég kivégeztem), Wicked Lovely (szintén), Evernight (terveztem olvasni, most épp olvasom) és ez a sorozat. Gondoltam, megnézem hát ezt.

Úgy általában az egészről: 12 évvel ezelőtti eseményt látunk. Kislány, tinédzser dadával, aki a kólát követeli. Aztán kiderül, hogy szellem szórakozott vele, ugyanis a kislány szellemeket lát: akasztott embert, égett nénit...
Aztán felébred főhősünk, és váltig állítja, hogy ők sosem laktak olyan lakásban, biztos csak álmodta. Aztán suliba menet lát egy fiút, mintha kiugrana a kocsi elé, szól a sofőrnek, de sehol semmi. Hmm... Végül egy iskolai takarító üldözi, akiről kiderül, hogy szellem. Főhősünk, Chloe, elkezd futni a folyosókon, épp az ablaknál áll, mindenki azt hiszi, ki akar ugrani, verekedik a tanárokkal, miközben üvöltözi, hogy ott egy alak, és hogy vigyék már onnan.

Ennek eredménye, hogy elküldik egy speciális otthonba, amit tinédzsereknek tartanak fent. A Lyle Házban szigorú rend van, és ott tanítanak mindenkit, házimunkát végeznek, stb. Amúgy a Lyle Ház egy aranyos kis ház. De kezdődnek a furcsaságok. Valaki elterjeszti, hogy Chloe azért van itt, mert szellemekkel beszél. A valaki Victoria a lehető legunszimpatikusabb karakter, a hangulatváltozásai miatt tartják bent, és édesanyja is pénzeli a Lyle Házat. De vegyük sorra a szereplőket. Rae, akinek van az a "tüzes dolga." Vagyis piromániásnak mondják, de állítása szerint a kezével éget meg embereket, vonzódik a tűzhöz. Ő bíztatja Chloe-t, hogy nézzen utána, tényleg halt-e meg takarító a sulijában, hogy megtudja skizó-e (amit a pszichomókusok belé akarnak beszélni), vagy tényleg látja a halottakat. Rae sem egy szimpatikus lény számomra. Aztán ott van még Liz, akit kedveltem nagyon, ő azt hitte, kopogószelleme van, mert ha dühös lesz, a tárgyak röpködnek körülötte, és mindenki úgy véli, hogy ő dobálózik. És ugye ha Chloe látja a szellemeket, segíthetne neki, csakhogy a lány körül sehol egy szellem.

A fiúk: van ott valami fiatal gyerek, de az elején hazamegy, talán Peternek hívták, és elég csendes és fiatal volt, szinte lényegtelen. Simon és Derek, nah, ők már izgalmasabb téma, két testvér. Simonnak itt se kéne lennie, ő csak kíséri a testvérét, Dereket, akinek a láthatóan a legtöbb problémája van, és iszonyatos ereje...

Chloe és Rae elkezdik a nyomozást, hogy vajon mi is folyik itt. Végül kiderül, hogy talán a Lyle Ház egyáltalán nem az, aminek látszik.

Az írás maga élvezetes, az írónő nagyon tud. A romantikus szálakat szépen ábrázolja, mert tisztán látszik, hogy Simon vonzódik Chloe-hoz, de Chloe-t meg hidegen hagyja, illetve annyira nem is gondolkozik a pasikon. Simon szőke és ázsiai (és természetes szőke!), kedves, elbüvölő. Derek fekete hajú, pattanásos és mogorva, magábaforduló. És mégis neki van az olvasót hamarabb elbüvölő karaktere.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni Kelley Armstrong tehetségét a romantikus helyzetek megteremtésében, mi látjuk, hogy a karakterek vonzódnak egymáshoz, ők nem, és azok a helyzetek. Ráadásul egy csók sem csattan el.

Kedvenc karakter: Derek

Ami kifejezetten tetszett: DEREK :D, a romantikusabb részek, a humor, az izgalmas cselekmény

Ami nem tetszett: rettenetes függővég van, mintha csak egy fejezetnek lenne vége.

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, bár a csaj a borítón alig hasonlít a főhőshöz, de a kavics szép.

Melissa Marr: Wicked Lovely - Veszélyes Játék

Hogy akadtam rá: Amazon.com-on megtetszett a borítója :D

Várható magyar megjelenés: 2010. szeptember - Kelly kiadó.

Úgy általában az egészről: A Mortal Instruments után elkezdtem angol YA (fiatal felnőtteknek szóló) fantasykat keresni. Tetszett a borító. Belsőre viszont... Nincs vele nagyobb baj, élvezhető könyv, másként nem raknám ki kedvencnek, és nem venném meg a történethez kapcsolódó mangát, de valahogy mégis hiányzik ebből a részből történetileg valami. Na, de kezdjük az elején.

Adott egy lány, Aislinn, akinek egy: rohadt bonyolult neve van, ok nélkül, tehát így ismét előugrik a Mary Sue kép, vagyis a túl tökéletes karakter. De ez hagyján, elvileg kimondani könnyebb a nevet, mint leírni. Szóval Aislinn látja a tündéreket, megvan a Látás képessége, de úgy kell tennie, mintha nem venné észre őket. Ugyanis a tündérek kegyetlenek, és előszeretettel vakítják meg a látó embereket. A nagyanyja neveli, édesanyja meghalt. Van egy barátja, Seth, aki igazából tök jó pasi, és Aislinn még szerelmes is belé, de nem akarja elrontani a dolgot. És persze ilyen nagy csajozós volt anno Seth. De aztán kibújik a szög a zsákból, hogy ő a mi főhősünkbe szerelmes.

Seth karakterével alapjaiban van gondom. Mikor Aislinn elmondja, hogy léteznek tündérek, kijelenti, oké, segítek. Pedig nem úgy volt leírva, hogy olyannyira hinne a fantasztikus lényekben. De ez nem baj. Egyszerűen hihetetlen ez a karakter, én úgy vettem ki, hogy egy nagymenő és csajozós... és mégis olyan romantikusan viselkedik.

A történetről: van két királyság, legalábbis ebben a könyvben még csak ezek vannak előtérben. A Nyár Udvar és a Tél Udvar (végre leírhatóbbak az udvar nevek a tündéreknél, ez piros pont). A Tél Udvar uralkodik, a Nyár királynak pedig megkötötték az erejét, és akkor kaphatja vissza, ha megtalálja az elveszett Nyár Királynőt. A királyunk, Keenan, mindig álmodik egy lányról, azt felkeresi, eléri, hogy belé szeressen, és egy próba elé állítja. Vagy elvállalja a próbát az illető, vagy nem kockáztat, és békésen átváltozik Nyár tündérré (kis viháncoló lánnyá). A próba maga, hogy fel kell emelni a Tél Királynő pálcáját, ha a Hideg nem költözik bele a lányba, akkor ő az elveszett Nyár Királynő. Ha mégis megkapja a Hidegséget, akkor ő lesz a Tél Lány, és magában hordozza a Hideget, egyetlen társa egy farkas, egészen addig, amíg Keenan nem találja meg a következő "áldozatát", akkor pedig figyelmeztetnie kell a lányokat, hogy ne vállalják el a próbát. Ha valaki mégis elvállalja, és az kapja meg a Hideget, akkor a Tél Lány felszabadul, de marad tündér.

Ez a történet jó, de a kidolgozás néhol hagyott kivetnivalót. Nem mintha én tudnék ilyet írni. Csak így olvasva, volt egy nagy bökkenő az egészben. Az egyetlen nagy potenciális drámára okot adó jelenetet is elrontja a főhős gyors reakciója.

Összességében kellemes kis történet, nekem túl cukros, akár az Alkonyat, de nem hasonlítható hozzá. Átlagos kis fantasy könyv, amit lehet élvezni egy unalmas délutátnon. Kíváncsi vagyok a másik két részre is, amik nem függnek szorosan egymáshoz (úgy hallottam), inkább az első és a harmadik rész jön egymás után Aislinn szemszögéből, ezért együtt olvasom a kettőt. A második rész Aislinn egyik barátnőjének szemszögéből íródik (ne kérdezzétek, túl sok név van, nem tudtam megjegyezni.)


Kedvenc karakter: Keenan

Ami kifejezetten tetszett: A tündérek kidolgozott világa.

Ami nem tetszett: Seth.

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 6/5 pontból, gyönyörű borító

Cassandra Clare: City of Ashes - Hamuváros


Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet.

Úgy általában az egészről: És ahogy befejeztem az első kötetet, jött ez. Hál isten, ki se bírtam volna nélküle. Tudni akartam, mi lesz Claryvel és Jace-szel. Ez a kritika innentől értelemszerűen spoileres az első részre nézve. Szegény Clary és Jace nem lehetnek együtt, mert testvérek, és az ember azt várná, hogy minél hamarabb megoldódik valahogy a probléma. De nem, Clare hagy minket a sötétben tapogatózni.

Valentine visszatért, ő a főgonoszunk, és mindkét hősünk apja. Szomorú tény, de ez van. Igazából bírom Valentine alakját, amolyan kidolgozott gonosz, nem azért félelmetes, mert rideg ember, és sosem szeretett senkit. Ezzel találta fején a szöget Clare. Mert nem a szeretet hiánya miatt lett az, aki. És a mi kedvenc Valentine-unkat kapjuk prológusba, mert a második könyvben már az is van. Látjuk, hogy félelmetes nagy démont idéz.

Aztán vált a kép és felváltva látjuk Jace-t, Isabelle-t és Alecet, a három Árnyvadászt, és külön Claryt és Simont. Jace-éknél bizonyos probléma merül fel, mégpedig, hogy Jace cseszett elmondani bármit is a Lightwood ikreknek, hogy mi történt igazából. Aztán pedig jön Lightwood mami, végre megismerjük őt is (nekem egyáltalán nem szimpatikus), aki finoman elküldi Jace-t, mert váltig állítja, hogy ő mindvégig tudta, hogy Valentine fia, és kémkedik neki. Jace innentől kezdve a "teszek-mindenre" hangulatú, depresszív tinédzser, de azért csak stílusosan, beleköt egy vérfarkas falkába...

Eközben Simon és Clary... csókolóznak. Igen, összejönnek.

Aztán Jace-t pedig börtönbe zárja az Inkvizítor, a főfő döntőizé. Merthogy biztos kémkedik. Közben pedig gyerekeket gyilkol valaki, aki persze, hogy Valentine. De hogy miért? Az meglepi marad.

Imádtam a részben, ahogy Clary és Jace kerülgették egymást. És a tündér királnyőnél tett látogatás a legjobb jelenet. Jace hozza a maga formáját, és olyan, de olyan függővég van... Viszont alig vártam a harmadik rész megjelenését, kibírhatatlan volt szinte hónapokat várni. Aki ezentúl olvassa, az mázlista, mert bármikor egybe elolvashatja, és nem kell azon agyalnia, vajon tényleg testvérek, most komolyan tényleg azok? Vajon összejönnek? Tessék elolvasni! :P

Kedvenc karakter: Jace, Clary

Ami kifejezetten tetszett: A cselekmény, a szereplők mozgatása, a humor.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, és csak remélni tudom, hogy a könyvmolyosok megtartják az eredeti borítót (amerikait).

Cassandra Clare: City of Bones - Csontváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet.

Várható magyar megjelenés: Könyvmolyképző kiadó - november, december ???

Úgy általában az egészről: IMÁDOM! IMÁDOM! És megint csak IMÁDOM! Miután kiüvöltöztem magam belevágok a kritikába. Az egész egy idézettel kezdődik, Clare imádja a verseket és a Bibliát, néha a szereplők is abból idéznek. Adott egy lány, Clary, a legszimpatikusabb női karakter eddig olvasásom során. Imádja az animéket, rajzol, és szórakozni jár legjobb és egyetlen barátjával Simonnal. Ám az egyik este megpillant egy kék hajú helyes srácot, és őt bámulja, miközben fontolgatja, hogy oda kéne menni, bemutatkozni, ismerkedni (mivel amúgy félénk egyéniség), meglátja, hogy egy hosszú fekete hajú lánnyal távozik egy raktár helyiségbe. Elszomorodik. De a lényeg, meglát két alakot, akik a kék hajú után lopakodnak késsel! Szól Simonnak, de ő semmi különöset nem lát, de bízik annyira a lányban, hogy elmenjen egy kidobóért. Clary látja, hogy Simon alig halad, ezért megy és megnézi maga. Először senkit sem lát a helyiségben, majd szemtanúja lesz annak, hogy a három tinédzser megölik a fiút. Aztán elmagyarázzák, hogy igazából ők démonvadászok, és az egy démon volt. Persze, mikor Simon megérkezi, ő nem látja a három tinit, amin a démonvadászok, vagyis Árnyvadászok (nem tudom, hogy fogják fordítani) nem lepődnek meg. (Megjegyzés: felettébb sok a lát és a néz ige itt, de nem baj, hisz a Látás képességéről is szól. :))

Ez a kezdet. A többit nem fogom elárulni, Clary édesanyja eltűnik, őt keresi, és muszáj együttműködnie az Árnyvadászokkal, miközben rájön, hogy ő is közéjük tartozik. Mert mi másért látná őket? Clare másik könyve (még nem jelent meg) szinte ugyanezt a leírást tartalmazza, de biztos vagyok benne, hogy egészen mást hoz ki belőle.

Brilliáns író, nem tudom eléggé hangsúlyozni, jó a cselekmény izgalmas, és a humor, az feledhetetlen. Végig szarkasztikus humorral fűszerezi a könyvet, és a szereplők olyan szépen ki vannak dolgozva, és imádom, ahogy leírja őket, ahogy mozgatja őket. Persze alapjában véve romantikus regény lenne, mégis az izgalom/akció van előtérben, így akár még fiúk is elolvashatják. Szerelmiháromszög is kialakul: Clary, a barátja Simon és persze az egyik rejtélyes Árnyvadász, Jace között.

Külföldön igazi rajongó tábora van, és nem csoda, hogy miért. Maga Stephenie Meyer is imádja a sorozatot. Olvastam valahol, hogy kijelentette, ez sokkal jobb, mint a Wicked Lovely (egy másik sorozat), ezért pedig sokan megorroltak rá. És a Twilight Moms (Alkonyat Anyuk) mintájára megalapították a Mundie Moms közösséget is (vagyis Földi Anyuk, a könyvben az embereket földinek hívják).

De még egy kicsit a világról: van itt minden, kérem szépen. Angyalok, démonok, vámpírok, vérfarkasok, tündérek, warlockok. A legenda szerint az angyalok (pontosabban Ráziel angyal) hozta létre vérével az Árnyvadászokat, hogy létrehozzanak egy olyan fajt, ami segít a démonok legyőzésében. Ráziel a vérét egy kehelyben keverte össze, ami azért fontos, mert adott három szentnek nézhető tárgy, a Kehely, a Kard és a Tükör. Ezeket vadássza a főgonosz a történetben. Aztán vannak az Alsóvilágiak (én így fordítottam, amúgy Downworlders), akik az alapvető négy faj, ők félig emberek, félig démonok (a vámpírok, vérfarkasok, tündérek és warlockok). Az Árnyvadászok afféle rendőrség szerepet töltenek be, és nemesebbnek képzelik magukat (a legtöbb esetben) az Alsóvilágiakkal szemben, ugyanis csak nemrégiben kötöttek békét. Ennyit a világról. :D Ez csak egy kis ízelítés.

Még annyi az Alkonyatosoknak: ha Edwardot szerettétek, akkor Jace-t is. :D

Nem akarok spoilert írni, hiszen nagy valószínű, hogy senki sem olvasta még, illetve nagyon kevesen. De a könyv vége lenyűgöző, egész másra figyel az ember (legalábbis én), és ami kiszúrja az ember szemét, észre sem veszi. Ha elolvastátok, tudni fogjátok, mire gondolok. Én csak néztem, hajnal hatkor (akkorra értem a végére), hogy ez hogy lehet, kapkodtam ide-oda a fejem. Mellesleg megjegyzem édesanyám (akinek lefordítottam az egészet) kb. az 5. fejezetnél ráhibázott. :D

Kedvenc karakter: Jace, Clary

Ami kifejezetten tetszett: A cselekmény, a szereplők mozgatása, a humor.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, és csak remélni tudom, hogy a könyvmolyosok megtartják az eredeti borítót (amerikait).

Stephenie Meyer: Breaking Dawn - Hajnalhasadás

2009. június 21., vasárnap


Hogy akadtam rá: Kalandos volt, az biztos. Szeretem a Harry Pottert, nyilvánvaló. És ugye vannak a fanfictionok (fanok által írt történetek), abban a shippek (párosítások). Nah, ott a kedvencem a Tom Denem/Hermione Granger páros, és sokan szeretik és csinálnak hozzá videókat youtube-on. Feliratkoztam az egyik ilyen videó készítőre, vagyis kapok értesítést, ha új videót csinál. Feltöltött egy Alex/Hermione videót (az Alex Rider sorozatból) és a Twilight film előzetese volt alatta hang. Hmm... Annyi esett le, hogy ez egy igazi film lesz, és hogy valamiféle halhatatlanokról szól. Rákerestem az eredeti előzetesre. És láttam a bűvös "Based on Book" feliratot. Én azokat imádom, szóval rákerestem a könyvre (bevallom hibám, tényleg neten olvastam először, de az égiek látják lelkem, anyám meg a számlát meg a könyvespolcot - megvan mind a négy rész angolul és a magyar puhakötéseseket is megvettem).

Úgy általában az egészről: Egyetemi életem első felében ezt olvastam. Lehet ezért maradt ki egy csomó előadás? Azért mekkora ügyesség kell ennek a vaskos könyvnek a pad alatt rejtegetéséhez. :D

Na, de a történetről. Bella szép kocsiban vezet az elején, mert ugye ez is megállapodás, ez az "előtt" kocsija, majd lesz "után" kocsija is. Vagyis tudjuk, hogy Bellát át fogják változtatni, megkapja a várva várt öröklétet. Legalábbis megígérték neki. De Meyer még egy utolsót bonyolít ezen, és végleg megadja a habos-babos-cukor véget, ami valljuk be, szerintem ehhez a sztorihoz illik. Meg lehetett volna írni tragédiának is, de azért a tinik kedvét mégse rontsuk el. Némely pontnál a történetben szívszorító sztorikat lehetett volna írni, de hát erre vannak a fanficek.

Kemény Spoiler: Az, hogy leírja az esküvőt, a nászéjszakát (nem részletesen), a gyerekszületést, minden az, ami egy cukros véghez kell, de nem egy YA - fiataloknak szóló könyvbe. Nem baj, ide tökéletes, én imádtam ezt a részt is. Spoiler vége

Jacobot itt szerettem meg, amikor nézőpont váltás volt.

Sokan írják, hogy Meyer önmagának mondd ellent. Hogy nagyon sok minden, amit felépített, hirtelen megváltozik. Kemény Spoiler: Hogy Rosalie-nak nem lehet gyereke, de Edwardnak igen. Hogy nem ver a vámpírok szíve, ergó nem megy sehova a vér, de mégis tettre kész a hímtag. Engem az ilyen részletek nem érdekelnek. Ugyan biológiai ellentmondás. De sokan ezen akadtak ki, és persze, hogy az esetlen, átlag Bellából (akivel azonosult az olvasó) hirtelen átváltozik csodálatos, szép izévé (vámpírrá). Engem ez sem zavart, hiszen így kapta meg a főhősünk, amire vágyott. Egy vámpírcsaládot.Spoiler vége

Kifejezetten tetszett, hogy a végén nem volt nagy hollywoodi csata. Ez az első részben is jó volt. Elborzasztja a nagy vámpír-horror fanokat. *gonosz kacaj* Ki mondta, hogy a vámpíroknak csak a vérről és a belezésről kell szólnia? Pl. Anne Rice sem arról ír. Szeretem ahogy a halhatatlansággal megküzdenek, ahogy végül is szenvednek, ahogy megélik. Ki hogy dolgozza fel az öröklétet. De már nagyon eltértem a tárgytól. Itt romantikus-érzelmes vámpírjaink vannak és rózsaszín nyitott vég, ami jó. Már csak azt kívánjuk Meyer írja meg az ötödik részt is.

Kedvenc karakter: Edward, Alice, Emmett

Ami kifejezetten tetszett: Az érzelmek leírása.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Stephenie Meyer: Eclipse - Napfogyatkozás


Hogy akadtam rá: Kalandos volt, az biztos. Szeretem a Harry Pottert, nyilvánvaló. És ugye vannak a fanfictionok (fanok által írt történetek), abban a shippek (párosítások). Nah, ott a kedvencem a Tom Denem/Hermione Granger páros, és sokan szeretik és csinálnak hozzá videókat youtube-on. Feliratkoztam az egyik ilyen videó készítőre, vagyis kapok értesítést, ha új videót csinál. Feltöltött egy Alex/Hermione videót (az Alex Rider sorozatból) és a Twilight film előzetese volt alatta hang. Hmm... Annyi esett le, hogy ez egy igazi film lesz, és hogy valamiféle halhatatlanokról szól. Rákerestem az eredeti előzetesre. És láttam a bűvös "Based on Book" feliratot. Én azokat imádom, szóval rákerestem a könyvre (bevallom hibám, tényleg neten olvastam először, de az égiek látják lelkem, anyám meg a számlát meg a könyvespolcot - megvan mind a négy rész angolul és a magyar puhakötéseseket is megvettem).

Úgy általában az egészről: Ez az a rész, ahonnan már egybefolyt a sorozat. Nagyobb akció ugye nincs ebben a sorozatban, ami nem gond, jó ez így, letehetetlen és páratlan könyv a maga nemében. Csak mit ír ilyenkor az ember erről? Tetszett, és tudom, hogy vittem magammal ebookban a gólyatáborba, mert nem bírta ki nélküle. :D Úgyhogy amikor volt egy kis időm, tábortűznél ezt olvastam, és a többiek csak furán néztek rám. Erről jut eszembe, akkor még nem volt magyarul Alkonyat, de mégis találkoztam a táborban egy Alkonyat fannal. Azért ez nagy szó. :D

Viszont vissza erre a részre. Edward/Bella/Jacob. Nagyjából ennyiben lehetne ezt jellemezni. Megtudunk egy csomó szép/jó/tanulásgos farkas legendát, amit szintén szerettem benne, de más igazából ebből meg sem maradt. Ja, igen, hogy jön a rosszgonosz vámpír, és Bellát akarja, még mindig, ugyanis az előző kötetben nem kapták el. Ez a történet. Közben lehet szurkolni, hogy ki nyeri el a lány szívét: Jacob? vagy Edward? Én persze Team Edwardos vagyok *zászló elő, és nagyban mutogatja a táskáján lévő feliratot* A kedvenc részem az volt, mikor a sátorban a két fiú beszélgetett. Bár elég valószínűtlennek tartom, hogy Bella pont félig ébren volt akkor, de mégis, ennek a könyvnek egy ilyen apróság sem árthat.

Kedvenc karakter: Edward, Alice, Emmett

Ami kifejezetten tetszett: Az érzelmek leírása.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Stephenie Meyer: New Moon - Újhold


Hogy akadtam rá: Kalandos volt, az biztos. Szeretem a Harry Pottert, nyilvánvaló. És ugye vannak a fanfictionok (fanok által írt történetek), abban a shippek (párosítások). Nah, ott a kedvencem a Tom Denem/Hermione Granger páros, és sokan szeretik és csinálnak hozzá videókat youtube-on. Feliratkoztam az egyik ilyen videó készítőre, vagyis kapok értesítést, ha új videót csinál. Feltöltött egy Alex/Hermione videót (az Alex Rider sorozatból) és a Twilight film előzetese volt alatta hang. Hmm... Annyi esett le, hogy ez egy igazi film lesz, és hogy valamiféle halhatatlanokról szól. Rákerestem az eredeti előzetesre. És láttam a bűvös "Based on Book" feliratot. Én azokat imádom, szóval rákerestem a könyvre (bevallom hibám, tényleg neten olvastam először, de az égiek látják lelkem, anyám meg a számlát meg a könyvespolcot - megvan mind a négy rész angolul és a magyar puhakötéseseket is megvettem).

Úgy általában az egészről: Ahogy végeztem az Alkonyattal, belekezdtem. Kíváncsi voltam, most akkor mi lesz. Bellából mikor lesz vámpír. Vártam az izgalmas "kalandokat." Erre megkaptam a lehető legszomorúbb könyvet, és Stephenie Meyernek sikerült az, ami a szerelmes filmeknek és a Titanicnak sem sikerült. Megríkatott. Ugyanis, ennyit gondolom mindenki tud a sztoriról: történik egy kis baleset Bella születésnapján (megvágja az ujját a csomagoló papírral) és Edward úgy dönt elmennek, csak hogy Bellát otthagyják.

Bella pedig zombi szerű állapotba kerül. Meyer pedig olyan szívszorítóan írja le, hogy egy-két fájdalomról szóló mondatnál ténylegesen megkönnyeztem, ilyen pedig elég ritkán történt. Bellánkat Jacob segíti ki rossz hangulatából, és ekkor mi már sejtjük azt a nagy szerelmi háromszöget. Nekem semmi bajom ezzel, én szeretem a szerelmi háromszögeket, sokan mondják, hogy nem lehet egyszerre két embert szeretni, szerintem pedig igen is lehet. És mit ne mondjak, az Alkonyatban én is megtaláltam a saját életemre/párkapcsolataimra való vonatkozást. (Nem, nem vámpír a pasim.) Így még jobban megérintett, felidéztem életemnek azt a borzalmas szakaszát, amit átéltem és túléltem, ahogyan Bella is.

Ez is egy gyönyörűen megírt rész, Meyer ért ehhez, ha nincs is tele nyomozással, bonyolult szálakkal a történet, az érzelmek kárpótolnak mindent. Ez a kedvenc Twilight saga részem.

Kedvenc karakter: Edward, Alice, Emmett

Ami kifejezetten tetszett: Az érzelmek leírása.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, és csak gratulálni tudok a könyvmolyosoknak, hogy megtartották az eredeti borítót, eredeti címmel.

Stephenie Meyer: Twilight


Hogy akadtam rá: Kalandos volt, az biztos. Szeretem a Harry Pottert, nyilvánvaló. És ugye vannak a fanfictionok (fanok által írt történetek), abban a shippek (párosítások). Nah, ott a kedvencem a Tom Denem/Hermione Granger páros, és sokan szeretik és csinálnak hozzá videókat youtube-on. Feliratkoztam az egyik ilyen videó készítőre, vagyis kapok értesítést, ha új videót csinál. Feltöltött egy Alex/Hermione videót (az Alex Rider sorozatból) és a Twilight film előzetese volt alatta hang. Hmm... Annyi esett le, hogy ez egy igazi film lesz, és hogy valamiféle halhatatlanokról szól. Rákerestem az eredeti előzetesre. És láttam a bűvös "Based on Book" feliratot. Én azokat imádom, szóval rákerestem a könyvre (bevallom hibám, tényleg neten olvastam először, de az égiek látják lelkem, anyám meg a számlát meg a könyvespolcot - megvan mind a négy rész angolul és a magyar puhakötéseseket is megvettem).

Úgy általában az egészről: Elkezdtem olvasni. Fene tudta, hogy vámpírokról szól. Nekem az a trailerből nem esett le. Magyarországon még csak egy kis oldal volt erről a könyvről (http://twilight-info.org/), akik anno még fordítást is készítettek. Azt kezdtem el olvasni.

Adott egy lány, akinek elváltak a szülei, és bár nem bánja, hogy szeleburdi édesanyja ismét férjhez ment, viszont az zavarja, hogy édesanyja nem boldog, hiányzik neki Phil (jól emlékszem a nevére? mostanában túl sokat olvasok, keverem a sok nevet), amikor épp távol van. Ezért főhősünk Bella fogja magát, Forksba költözik apjához. Eleve egy visszahúzódó, sehova sem beillő lány. Teljesen azonosulni tudtam vele, eddig. (Kis faluban lakom, van itt erdő, sok zöld - lásd. Forks, szüleim elváltak, apám rendőr, barna a hajam - ezek csak ilyen apróságok, tudom, átlagos dolog.)

Aztán az iskolában hiába rajzanak körülötte, mert ugye ő az új gyerek, őt a szintén kívülálló Cullenék érdeklik. Akik Charlie (Bella apja) állítása szerint, csak azért lógnak ki a sorból, mert ők is újonnan költöztek ide. És akkor jön az ominózus eset, Bella a legfiatalabb Cullen mellé ül bioszon, és a fiú furán viselkedik, aztán mikor meg szembe akarna vele állni, hogy megkérdezze mi a problémája vele, a fiú (Edward) nem megy iskolába.

Majd később, miután Edward visszatér, megmenti Bella életét, megállít egy kocsit puszta kézzel. Majd jön Bella nyomozása, és kiderül, hogy Edward vámpír.

A történet, az érzelmek leírása annyira magával ragadó, hogy egyhuzamban olvastam el. Nem, nem tudtam, hogy mekkora rajongás van körülötte, kit érdekelt. Megfogott és kész. Sokan, amikor meglátták a trailert, szörnyülködtek, hogy "ÚÚÚRISTEN NAPON VÁMPÍROK!!!". Khm... nem tudom meddig, valahol pedig utánanéztem, a vámpírok napon jártak! 1900-as években jött valaki és kitalálta, hogy éljenek csak éjjel. Ami nem baj, az is jó. De a nappali vámpír létezése is volt mítoszban, ennyi.

Először én is csak néztem, hogy egy 100 valahány éves vámpír meg egy 17 éves lány. De ez egyáltalán nem számít. Ha veszünk egy 500 éves vámpírt meg egy 30 éves nőt, az miben másabb? Ott is nagy a korkülönbség. És ne legyen az a vélemény, hogy egy 30 éves mégiscsak érettebb... Egy 500 éveshez képest? Tényleg?

Jönnek a kritikák, magyarok is meg külföldiek is, hogy érdemtelen elolvasni... Hogy Bella nem igazi karakter, Mary Sue (nem látták még Anita Blake-t, félreértés ne essék, szeretem azt is, mégis fura egy kicsit az a hárem, meg hogy mindenki őt akarja), és amit a legújabban olvastam, hogy támogatja az abúzív kapcsolatokat. Tényleg bármilyen könyvhöz lehet, akármit kitalálni, csak erősen oda kell képzelni.

Én úgy vagyok vele, szép és jó Edward/Bella kapcsolata, sosem képzeltem magam Bella helyébe (valahol olvastam, hogy az olvasók 90%-a ezt teszi). Nekem ők így voltak tökéletesek, fanficben sem tudnék más párost írni. Ez egy igazi cukros-habos-babos sztori, kell ilyen is. De hogy miért kötnek bele? Valószínű, mert sikeres, és túl nagy a felhajtás, és azt hiszik, rossz sztori, hiszen nem mindenkinek tetszhet. A Harry Pottere is mennyi negatív kritika volt, bevallom én is először hülyeségnek tartottam, és no lám elolvastam, fan lettem.

De vissza a Twilighthoz, Bella karakterével nem értettem, mi a gondja sokaknak, jó nekem sem a szívem csücske, de mégsem utálom. És hogy egy agyatlan papírmasé figura lenne? Nem hiszem. No de, elég erre a részre ennyi. :D Jön az Újhold.

Pár szó a kiadóról: Könyvmolyképző. Először, mikor megláttam, hogy micsoda helyesírási hibákkal van kiírva az Alkonyat, kikészültem (ez valamilyen netes vásárlós oldalon volt). De kiderült, hogy csak az oldal hibája volt, ugyanis a könyvben a fordítás egész jó. A kiadót szó szerint imádom. Kiadták ezt a könyvet, amire oly sokan vágytak, és belevágtak abba, amit én személy szerint hiányoltam a piacról, a YA (young adult - fiataloknak szóló) fantasy könyvekbe. És kedvesek a rajongókkal (Alkonyat megjelenési buli Lolával), bár sok a reklám fogásuk (Lola, gyűjtsd össze a címkéket és lufit kapsz - mellesleg attól még van Lola autgrammom meg a lufis izét is visszaküldöm :D), de mégis törődnek velünk. Én is nyúztam őket emaillel és válaszoltak, és még amit ajánlottam könyvet ki is adják (bár kötve hiszem, hogy az én ajánlásom miatt). Szóval szeretjük őket.

Kedvenc karakter: Edward, Alice, Emmett

Ami kifejezetten tetszett: Az érzelmek leírása.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, és csak gratulálni tudok a könyvmolyosoknak, hogy megtartották az eredeti borítót, eredeti címmel.

Laurell K. Hamilton: A Holdfény Csábítása


Hogy akadtam rá: Ha már az Anita Blake sorozat jó volt, kíváncsi lettem Hamilton új alkotására. Így megvettem.

Úgy általában az egészről: Erről a kötetről sem tudok olyan sokat írni. Nem sokkal Az Alkony Ölelése után kezdődik. Kitto (félgoblin) Merryvel való szex után sidhévé változik. És Kurag, a goblinok királya valamennyivel megnöveli a szövetségüket Merryvel, ha a félgoblinokat átváltoztatja. Olyan ismerős ez valahonnan, véletlenül nem az Anita Blake-ből? Szex = hatalom. Szex Anitával hatalmas változás, erő, stb. Szex Merryvel és mindenki visszakapja az erejét, amiről anno Amerikába költözéskor lemondott. Fura, fura, de mégis jó kötet ez is, nincs rá panasz. És valami régi sidhe tárgy is feltűnik, csak úgy megjelenik egy álom után Merrynek. Izgalmas és várom a folytatást, csakhogy sokat kell rá várni, ugyanis az Agave nem tudom milyen problémák miatt (gondolom valami fordítási mizéria) egy évvel csúsztattak kb. De nem baj, az új AB kötetnek sem ártott ez a kis csúszás, sokkal jobb lett, fordításilag és gépelésileg is. De erről majd az AB - Harlekin kritkában. Elkezdtem olvasni angolul a következő részt, eddig érdekesnek tűnik, meglátjuk, hogy előbb jelenik meg magyarul, vagy előbb lesz rá időm angolul elolvasni.

Kedvenc karakter: Galen

Ami kifejezetten tetszett: A tündérek köré épített mitológia felhasználása, a kidolgozott karakterek, a történelmi hitelesség.

Ami nem tetszett: Szex = hatalom

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 1/5 pontból, szeretem az Agavét, főleg borító szempontból, csodás dolgokat művelnek, az első résznél a fa motívum még oké, gondoltam, nem akarnak Anita Blake szerű, női testes borítót. Pedig ehhez mégis inkább valami olyasmi illene. De ez... nem tudtam hova tenni... ez igazán... nem lett jó, finoman kifejezve. Ez a zöld izé... nem találok rá szavakat.
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.