Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: A Harlekin

Hogy akadtam rá: Gimiben AB fanatikus lettem, egyik barátnőmnek hála.

Úgy általában az egészről: És jó sok idő után itt a magyar 14. rész, angol 15. Én inkább az angol számozással békélek meg. A legtöbb AB fan várta ezt a részt, én lényegében ezért mentem el Könyvhétre, hiszen ki ne akarná tudni, mikor lesz a sorozat már a régi. Hamilton pedig írja nekünk a könyveket (annak aki kitartóan még mindig olvassa ezt a sorozatot), és azt kell, hogy mondjam, most ismét nagyot alkotott.

Az alaptörténet, hogy van nekünk a Harlekin, amitől még a vámpírok is félnek, akiről még ők sem beszélnek, csak ha éppen feltűnnek. És igen, meg is jelennek, Malcolm, az Öröklét egyház vezetője beparázik, és még gyónni is akar. Innen gondoljuk, hogy elég nagy lehet a gond. Majd Anita talál egy fehér maszkot, amit persze, hogy a Harlekin küldött, mert ez a szokásuk/szabályuk. Persze, nem lenne AB kötet, ha minden vámpír a szabály szerint játszana, és a Harlekin ugyan minek tegye azt, saját törvényeiket is megszegik. Innentől pedig nyomozgatnak, Anita meg sokszor kerül életveszélybe. Jön Edward is, és hozza a bombabiztos csoportját is, akiknek Anita nem örül: a nevelt fiát (akit eléggé megkedveltem) és a jó öreg Olafot.

Olafot nem bírtam az Obszidián Pillangóban, de itt... Istenem, végén az a jelenet, hogy én azon mennyit röhögtem. Nem árulom el, tessék elolvasni.

Végre elmondhatjuk, hogy visszatért a történet (bár a következő AB részbe belelestem, és nekem nem kecsegtet valami nagy cselekménnyel), bár az ardeur problémánk még mindig ott van, és persze Anita megint lefekszik jó pár emberrel, aki eddig nem volt a listán, és akikről nem gondolnánk. Lehet, hogy Hamilton inkább már erre fekteti a hangsúlyt? Azt gondolja, nem a cselekmény, a történetbeli fordulatok számítanak az olvasónak, hanem a minél több pasi? Persze, megértem, biztos jó dolog a poligámia, meg a nagy hárem, és ha már valóságban nem lehet, írjuk ki magunkból. Hamilton elég jól is tette, mert hiába annyi negatív kritika, piszok jó helyen végeznek a könyvei. Szomorú lenne, hogy erre van kereslet? Nem hiszem, mert ez legalább jól van megírva (eddig). És amúgy a negatív kritikákról, múltkor olvastam, hogy Hamilton EL SE OLVAS SEMMILYEN KRITIKÁT. Mert minek? Végül is igaz, sosem lehet tudni, ki gondolja komolyan, ki csak úgy írogat. Persze, mindenkinek megvan a saját véleménye, és ez így jó.

Vissza a történetre: Hamilton meglepő módon, annyi férfi szereplőt írt a történetbe, most már tudjuk, miért. Mert minden részben van elég választék, hogy kivel fektesse le Anitát, amin majd jól meglepődünk, vagy fogjuk a fejünket "jesszusom, ő is" csatakiáltással. Tényleg nem tudom, Hamilton ezt már vajon az első résztől tervezte... mármint ezt a vonulatot. De ennél a résznél annyira nincs okunk panaszkodni, megoldják, és csak 3-4-szer van rá szükség. :D

Óh és a szereplőkről: Nathaniel (aki nekem elég szimpatikus) is a sakára áll, és "problémázik", hogy neki mi hiányzik a kapcsolatból. Ami okés, csak furcsa, hogy hova jutnak (utalás a következő rész elejére). Richard... ő is megjelenik mert miért ne, és ismét csak egy szenvedő ****. Nem értem Hamilton miért tette bele, mint Anita nagy szerelmét, és utána csak ő az egyetlen, akivel nem találja meg a közös nevezőt. Biztos a drámaiságért, hogy ne legyen cukros az egész. De amikor Richard színen volt, én személy szerint mindig téptem a hajam (jelentem még maradt elég a fejemen), vagy csak a Richard ellenesség beszél belőlem? Nem tudom, írja már meg egy Richard fan a véleményét. :)

Összességében végre kaptunk egy jó kötetet, ahol a szex elnézhető, ha az ember nem szeret így olvasni róla. És persze Edward :D akkor már tudjuk, hogy jó rész lehet. Várjuk a következő AB-t, és remélem, nem lesz megint csalódás.

Utólagos bejegyzés szerkesztés: Hát nem kihagytam, amit akartam. Egy rövid megjegyzés, hogy bár sokat csúszott az új kötet kiadása, de megérte, kevés elgépelési hiba van benne, vagyis nincs is. Végre helyén vannak a fejezetek és a pontok. Ezért megérte várni.


Kedvenc karakter: Edward, Jean-Claude

Ami kifejezetten tetszett: Olafos részek, Edward *Team Edwardos zászlót előkapja (milyen multifunkciós, Alkonyatnál is, AB-nál is jó)*

Ami nem tetszett: A vámpírok anyukája még mindig csak ébredezik, szex jelenetek, ill. új partnerek

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 ismét szép Agave alkotás

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik