Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Törékeny Holmik


Hogy akadtam rá: Alig vártam már, hogy kiadják. És lám hamarosan meg is jelent magyarul.

Úgy általában az egészről: Neil Gaiman és novellák. Ennyiben akár jellemezni lehetne, aki ismeri Gaimant, tudja mire számítson. Tudtam, hogy kell ám hozzá erő, nekiülni, hiszen nem mindig vidám (sőt) történetekkel ajándékoz meg minket. Sokan hasonlítgatják a novellásköteteit, akkor én is. Való igaz, a Tükör és Füstöt jobban kedveltem, de ez is megállja a helyét. Ismét akadnak olyan rövid szösszenetek, amikkel én nem tudok mit kezdeni (pl. Végezetül). A versek és ilyen szösszenetek ebben a kötetben kifejezetten tetszettek, az Utasítások az egyik kedvencem.

A smaragzöld tanulmányt érdekes volt olvasni, ugyanúgy a Kavicsok az Emlék fasorról című novellát, és a Harlekin szeret és a Keserű zacc is ebbe a kategóriába tartozik. Amit szívesen elolvastam, mégsem fogott meg. A Gondtalan boldogság derék fiúknak adatik is még idetartozik.

A Falatok és falatozók, a Susan problémája nálam a gyomorforgató kategóriába mennek, ez az amikor olvasok a buszon, és utána csak meredek előre egy ideig.

De inkább az abszolút kedvencek: Október a székben - ez nagyon megfogott, egyszerűen nem lehet leírni miért. Arcasincs pórok átokvert arái az iszonytató szomj éjének tiltott zugolyában, A másik, Szössz, Tizenöt nagyarkánum a vámpír tarot-ból - ezek mind mind abba a kategóriába tartoznak, amit bármikor imádok elolvasni. Nehéz Gaiman novellákat jellemezni, tényleg, legalábbis számomra.

A napmadár, amit ugye a lányának írt ajándékba, egy kicsit lazább Gaiman mű, aranyosabb fajta és akkor idesorolnám még a Hogyan beszéljün bulin csajokkalt is.

De amire nagyon vártam, és jó hogy a végére került, legalább az maradt az utolsó falat, a Völgy császára, ahol ismét mítoszokat elevenít meg számunkra Gaiman, kedvenc hősünket megragadva, igen Árnyékot hozta vissza az Amerikai Istenekből. Miután elolvastam, azt kívántam, bár csak írt volna még ehhez egy-két kötetet. Még megteheti, de Gaiman nem az a sorozatolós fajta.


Az egész: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, ismét az Agave dícseréte ^^
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...
3 megjegyzés
További információk

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú...
25 megjegyzés
További információk

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...
86 megjegyzés
További információk